Az ukrán válság látszólag mindenkit meglepett, pontosabban mindenki úgy tesz, mintha nem lett volna előre tudható és kiszámítható, ami most történik keleti szomszédunknál.

Pedig a válság eredete egészen 1654-ig nyúlik vissza, amikor is Bogdan Hmelnyickij, egy a lengyel fennhatóság ellen küzdő kozák vezér az orosz cár védelmét kérte, cserébe pedig hűséget esküdött annak. Akkortól egészen 1991-ig, vagyis a Szovjetunió felbomlásáig – az 1917 és 1920 közötti pár évet leszámítva – Ukrajnát többnyire Moszkvából kormányozták.

Címkék: Ukrajna ukrán válság Samuel P. Huntington A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása

Ha így folytatjuk a 10 millió el (nem) tartott országa leszünk. Ja, bocsánat, elfelejtettük, hogy fogy a magyar, már nem is vagyunk ennyien, szóval a 9 millió, a 8 millió, a 7 millió el (nem) tartott országa leszünk. Magyarországon a címben odavágott mondat már senkit nem ijeszt meg, unalmas közhelyként cseng.

Sokunkban él valami vak remény, hogy olyan úgysem lehet, milliók nem halhatnak éhen, nem juthatnak szegényházba, hiszen ilyen intézmény sincsen már. Ebben a hitben ringatja magát a minimálbérre bejelentett, vagy egyáltalán be sem jelentett 30-40 éves férfi munkavállalók milliós tömege, a sokszázezer kényszervállalkozó és azon iparágak (mezőgazdaság, építőipar) idénymunkásai, amely iparágak ÁFA-t csak minden szökőévben látnak.

A verseny a modern piacgazdaság alapja. Ha egy cukrászda van a faluban, akkor az idővel elkényelmesedik, akár drága is lesz, nem nagyon töri magát. Ha három, akkor mindegyik kitalál valamit, akciózik, fejleszt, igyekszik becsalogatni a kedves édesszájúakat. Így van, így lenne ez a bankszektorban is. Ám, alig egy év alatt, nagyon nagymértékben tűnt el a banki verseny a lakossági szegmensben.

Nem kétséges, hogy amikor az állam további adóterheket szeretne bevonni a bankoktól, akkor a bevételek növelése, és nem a verseny korlátozása a célja. Az sem vitatható, hogy amikor a kormány a pénzügyi rezsicsökkentés jegyében kedvez a lakosságnak, akkor sem a verseny korlátozása a célja, hanem a fogyasztóvédelem. Csak valahogy oldalágon mindig egy ilyen hatás is begyűrűzik a lakossági bankolással kapcsolatos állami intézkedéseknél.

Címkék: mnb bankok tranzakciós illeték bankok közötti verseny

Még mindig rengeteg forgatókönyv képzelhető el Ukrajna, Oroszország és az Európai Unió viszonyában. Magyarországnak, a magyar gazdaságnak semmiképpen sem érdeke, hogy a tőlünk keletre fekvő, méretes országok gazdaságilag megroppanjanak, ahogyan az sem, hogy izolálódjanak, bezárkózzanak. Abban bízhatunk, hogy ez Európában igazán senkinek sem érdeke. De az istenért: ne bízzuk az amerikaiakra a megfejtést!

Ami Kijevben, Nyugat-Ukrajnában és a Krímben történt, azt elsősorban politikailag, nemzetközi jogilag, morálisan, illetve a demokrácia szempontjából kell értékelni, de mi azért talán nem vagyunk szívtelenek, ha gazdasági, kereskedelmi szempontokat is nézünk.

Senkinek nem kívánunk gépjárműbalesetet, olyat pedig végképp nem, aminek következtében a Magyar Biztosítók Szövetségével (Mabisz) kell pereskednie. Akkor sem, ha hibásak vagyunk, s akkor sem, ha teljesen vétlenek, de autónk, motorunk kötelező biztosítási díjának fizetésével elmaradtunk. Akár egyszerű feledékenységből, akár anyagi gondok miatt történt mindez, az érvényes kötelező hiánya a vétlen sofőr számára is kellemetlen következményekkel jár.

A Mabisszal való jogi konfliktus legegyszerűbb változata, amikor nincs érvényes kötelezőnk. Ez bármiféle baleset nélkül is komoly következményekkel jár, miközben a vitás esetekben a pénzügyi felügyelethez (vagyis most már az MNB-hez) tartozó Pénzügyi Békéltető Testület (PBT) majdnem mindig a biztosítóknak ad igazat.

Hernádi Zsoltot, a Mol elnök-vezérigazgatóját a horvát ügyészség korrupcióval vádolja. A vád szerint 2009-ben 10 millió euró kenőpénzt juttatott el, vagy legalábbis tervezett eljuttatni Ivo Sanader korábbi horvát miniszterelnöknek azért, hogy a Mol megszerezhesse az irányítási jogokat az INA horvát olajtársaságban. A Mol már sokszor és határozottan visszautasította ezt a vádat, de egyelőre nem sikerült lezárni az ügyet.

A nagyjából egységesnek mondható horvát vélemények szerint felháborító, hogy egy másik uniós tagállam vezető üzletembere nem veti alá magát a horvát eljárásnak. A magyar oldal legfőbb törekvése pedig az, hogy mindenkiben tudatosítsa: Horvátország igazság-szolgáltatása balkáni és nem független, hanem a politika által irányított. A magyar oldalnak most különösen kapóra jön az az uniós jelentés, amely szerint Horvátország rosszul teljesített a tagállamok igazság-szolgáltatásainak összevetésében, különösen rosszul áll az igazságszolgáltatás hatékonysága, valamint a bírói függetlenség tekintetében.

Az elmúlt négy évben tagadhatatlanul javult a magyar foglalkoztatási helyzet. A kormányzat természetesen ezt elsősorban a saját sikerének érzi. A szkeptikusok a közmunka és a külföldre menekülő magyar munkavállalók adatainak torzító hatásáról beszélnek. A semleges szakemberek pedig nem feledkeznek meg a 2008-2009-es válság utáni mélypontot követő óhatatlan fellendülésről, konszolidációról sem. Igyekeztünk semlegesen megközelíteni a témát, hogy lássuk, örülhetünk vagy sem.

Mi történt négy év alatt? A 2020-ig ígért egymillió, illetve a később emlegetett, 2014 végéig elérhető 300 ezer piaci munkahely időarányos része ugyan biztosan nem teremtődött meg, de vannak biztató számok. A legutóbbi kormányváltás óta 3,6 millióról, 3,72 millióra nőtt a foglalkoztatottak száma, és ezen felül, 68 ezer főről, 168 ezer főre nőtt a közmunkával foglalkoztatottak száma. Végül a hivatalos adatok szerint megduplázódott – 50 ezer főről, 100 ezer főre nőtt – a külföldön dolgozó magyarok száma. Alighanem ennél nagyobb számról van valójában szó, de nem megfelelőek a statisztikák, így ebből lehet csak kiindulni. Ezt bőven ki is használják azok, akik félmillió kivándorlóról beszélnek, egybemosva munkavállalót, diákot, hozzátartozót, mindenkit.

Vannak olyan gyermekklinikák, ahol a kezelésre várakozó kis hősök kihullott hajjal, szájuk előtt maszkkal játszanak, beszélgetnek, mintha a helyzetük a világ legtermészetesebb dolga volna. Csend van, panaszhangot nem hallani, a szülők is rezzenéstelen arccal végzik a szokásos teendőiket, közben vívják a harcukat, a mindennél fontosabb harcukat. Más meg hízik, rájuk hivatkozva.

Aki csak úgy odatéved a saját gyermekével, például egy kisebb vizsgálatra, annak elcsuklik a hangja, szorul a gyomra. Talán be is üti a telefonjába az ott található alapítványi plakátokról a számlaszámokat, otthon pedig elutal egy összeget. Ha még erősebben megfogja a pillanat, ha jobb érzésű, talán még egyéb módon is megpróbál segíteni a rászorulóknak. Van, akit megindít a nélkülözőkről szóló tévériport, más körbenéz a saját szűkebb környezetében, még olyan is akad, aki miután segítséget kapott, maga is saját alapítványt hoz létre, hogy segítsen.

Címkék: alapítványok Charity March Gyermekrák Alapítvány

Egyéb dokumentáció híján Orbán Viktor múlt héten bejelentett 10 pontját kell tekintsük a kormányon lévő pártszövetség által az ország további felemelkedésére irányuló használati utasításnak. A „miből” kérdése azonban sarkalatos pontja lehet a koncepciónak. 

 Nem kívánunk belemenni abba a polémiába, hogy kell-e egyáltalán választási programmal rendelkeznie egy hatalmon lévő pártnak. Mindazonáltal a közkívánatra bedobott 10 pont elfogadása erős hitet igényel, ha és amennyiben ezt valóban komolyan gondolja a kormányfő.

Címkék: Orbán 10 pontja Fidesz választási program

Stílszerűen a fogyasztóvédelmi világnapra időzítette a Magyar Nemzeti Bank (MNB) annak az 1,2 milliárd forintos büntetésnek a bejelentését, amelyet 35 bankra szabott ki az ügyfeleket megkárosító díjpolitika miatt. Az igazán nagy érvágás az lesz azonban a bankok számára, hogy vissza kell téríteniük ügyfeleiknek a határozat szerint jogellenesen felszámolt díjakat, becslések szerint mintegy 10 milliárd forintot.  Sok ügyfél örül majd ennek, de egyáltalán nem biztos, hogy ez a módszer a leghatékonyabb fogyasztóvédelmi eszköz. A megelőzés és az átlátható árazás kikényszerítése mindkét fél, a bankok és a fogyasztók számára is hasznosabb lenne.

A (pénzügyi) fogyasztóvédelmi intézkedések és jogszabályok elsősorban azt az óriási információs egyenlőtlenséget igyekeznek csökkenteni, amely a hatalmas apparátussal, adatbázisokkal dolgozó bankok és az ügyfelek között van. A kiszolgáltatottság csökkentésére arra kötelezik a bankokat, hogy minél részletesebb, átláthatóbb információkat közöljenek a bonyolult, nehezen fölmérhető kockázatú termékeikről. Ugyanakkor fontos lenne az is, hogy ahol lehetséges, ott inkább az egyszerűbb, átláthatóbb árazásért és szolgáltatásokért szálljon síkra a felügyeletet is ellátó jegybank. Csakhogy a jelenlegi gyakorlat nem éppen ebbe az irányba mutat. Ebben persze jócskán ludas az adópolitika is.

Címkék: portfolioblogger MNB bírság megbüntetett bankok