Stílszerűen a fogyasztóvédelmi világnapra időzítette a Magyar Nemzeti Bank (MNB) annak az 1,2 milliárd forintos büntetésnek a bejelentését, amelyet 35 bankra szabott ki az ügyfeleket megkárosító díjpolitika miatt. Az igazán nagy érvágás az lesz azonban a bankok számára, hogy vissza kell téríteniük ügyfeleiknek a határozat szerint jogellenesen felszámolt díjakat, becslések szerint mintegy 10 milliárd forintot. Sok ügyfél örül majd ennek, de egyáltalán nem biztos, hogy ez a módszer a leghatékonyabb fogyasztóvédelmi eszköz. A megelőzés és az átlátható árazás kikényszerítése mindkét fél, a bankok és a fogyasztók számára is hasznosabb lenne.
A (pénzügyi) fogyasztóvédelmi intézkedések és jogszabályok elsősorban azt az óriási információs egyenlőtlenséget igyekeznek csökkenteni, amely a hatalmas apparátussal, adatbázisokkal dolgozó bankok és az ügyfelek között van. A kiszolgáltatottság csökkentésére arra kötelezik a bankokat, hogy minél részletesebb, átláthatóbb információkat közöljenek a bonyolult, nehezen fölmérhető kockázatú termékeikről. Ugyanakkor fontos lenne az is, hogy ahol lehetséges, ott inkább az egyszerűbb, átláthatóbb árazásért és szolgáltatásokért szálljon síkra a felügyeletet is ellátó jegybank. Csakhogy a jelenlegi gyakorlat nem éppen ebbe az irányba mutat. Ebben persze jócskán ludas az adópolitika is.
Először kivetik a tranzakciós illetéket, amely adóemelés, tehát olyan ok, amelynek alapján a bank jogosult az egyoldalú szerződésmódosításra, azaz a díjemelésre. Még akkor is, ha egyébként a kormánytól csak azt hallani, hogy a bankok nem háríthatják át a tranzakciós illetéket az ügyfelekre. Emelnek is itt-ott a bankok, de egyelőre csak mértékkel. Majd kiveti a kormány azt a pótadót, amelyet azért kell befizetniük a bankoknak, mert nem folyt be annyi tranzakciós illeték, amennyivel eredetileg kalkuláltak (arról nem hallani, hogy ennek mi lehetett az oka!) Nem meglepő, ha ezután az a bank is durvább emelésbe kezd, amely eddig önmegtartóztató volt. Drágul például a pénzkivétel díja. Ezek után kötelezővé teszik a bankok számára az ingyenes készpénzkivétel biztosítását havi 150 ezer forintig. Nehogy bárki azt gondolja, hogy ez gátat állít a díjemelésnek! Erre durván drágulni kezd például néhány banknál a bankkártya éves díja. Borítékolható az is, hogy az új szerződések esetében többféle új díj tűnik majd fel, így kompenzálják majd a bankok a meglévő szerződések esetében az új díjak kivetésére vonatkozó tilalmat. Egyre bonyolultabbá és átláthatatlanabbá válik tehát a banki díjstruktúra, s végső soron a fogyasztó veszít majd.
De kanyarodjunk vissza a mostani bírságolás egyik alapvető tételéhez, a nullás díjtételek emeléséhez. Az MNB kijelentette, hogy a nullás díjtételek emelése álláspontja szerint új díj. A fogyasztók és a bankok számára is sokkal egyértelműbb viszonyokat teremtett volna, ha ezt már jóval korábban kimondta volna így feketén-fehéren a felügyelet (MNB), akár egy vezetői körlevél formájában. Ennek azonban nem leltük nyomát. Ha egyértelmű minden piaci szereplő számára, mit szabad és mit nem, nyilván kevesebb lett volna a nullás díj, illetve mindegyik banknak egyértelművé kellett volna tennie, hogy ez most csak egy akció, s 6 hónap vagy egy év múlva már másféle díjakkal kell szembesülnie a kuncsaftnak, vagy olyan nullás díjról van szó, amely, amíg él a számlacsomag addig fennmarad.
Nem árt az sem, ha a fogyasztóvédelmi jogok felett őrködő felügyelet maga is átlátható és a lehető legtöbb információt megadja a fogyasztóknak. Itt vannak például az említett bírságról szóló határozatok. A nyilvános részletek éppen a lényeget rejtik el. Nem derül ki belőlük, hogy pontosan miért is kapták a büntetést az egyes bankok, azaz, mi is történt az adott banknál. Az egyes paragrafusokra való hivatkozás önmagában nem ad elegendő információt.
Ha az MNB döntései nem átláthatóak, transzparensek, akkor hogyan lehet elvárni, hogy a – felügyeleti szempontból – alárendeltek tisztán játszanak? Ha pedig hiányoznak a felügyelt piaci szereplők igazodását segítő, egyértelmű ajánlások – amelyeken a fogyasztók is csak nyerhetnek – egyre gyanúsabb lesz, hogy a magas büntetések egyfajta pótlólagos bevételi forrást jelentenek, s nem elsősorban a piac tisztulását célozzák.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon! |
Utolsó kommentek