Egyéb dokumentáció híján Orbán Viktor múlt héten bejelentett 10 pontját kell tekintsük a kormányon lévő pártszövetség által az ország további felemelkedésére irányuló használati utasításnak. A „miből” kérdése azonban sarkalatos pontja lehet a koncepciónak.
Nem kívánunk belemenni abba a polémiába, hogy kell-e egyáltalán választási programmal rendelkeznie egy hatalmon lévő pártnak. Mindazonáltal a közkívánatra bedobott 10 pont elfogadása erős hitet igényel, ha és amennyiben ezt valóban komolyan gondolja a kormányfő.
Beszélhetnénk a misztikus „iparosításról”, de mi is unjuk már. Az Iparkamaránál vendégeskedő miniszterelnök gazdaságpolitikai vízióját sokan elemezték már, mi is megtettük az elmúlt években jó néhány alkalommal. Egyszerűen nem gondolhatja senki komolyan, hogy egy olyan országban, ahol már a rendszerváltás után megvetette a lábát a technológiai cégek színe-java; ahol a feldolgozó, összeszerelő, gyártó üzemeik sikerén felbuzdulva a járműipar, a gyógyszerészet, a távközlés és a hozzájuk kapcsolódó üzleti szolgáltatók globális húzónevei hozták ide kutatóközpontjaikat és fejlesztési egységeiket, hogy ebben az országban erőltetetten kellene visszaterelni a futószalag mellé a dolgozókat. Ha pedig a miniszterelnök a munka világából eddig kimaradt dolgozókra gondol, akkor az bizony nem passzol az oktatáspolitikában elkövetett átalakításokkal.
Ebben a jegyzetünkben sokkal inkább arról szeretnénk megemlékezni, hogy mi mindenre szeretne költeni a miniszterelnök, akár állami, akár hazai forrásokat. Nem stadionokra gondolunk. Mint látni fogják, az aprópénz az alábbi tételek mellett.
„Államadósság finanszírozása hazai forrásból” – annyira tankönyvi példa, hogy külön neve is van: kiszorító hatás. Ha egy ország a saját állampolgáraival vásároltatja fel az államkötvényeit, mint biztos befektetést, akkor azok a polgárok nem a bankban tartják a pénzt, nem indítanak vállalkozást, nem spekulálnak magasabb hozamra, nem újítják fel a lakást, nem vásárolnak, nem kapcsolódnak ki még belföldön sem. 2014 folyamán Magyarországnak körülbelül 6 ezer milliárd forint értékben jár le adóssága, ennek megújítása és az államháztartási hiány fedezése okán pedig közel 7 ezer milliárd forint értékben kell kibocsátásokat szerveznie. Ha a megújításokat és a nettó kibocsátást mindösszesen csak „magyar” zsebekből fedeznénk, akkor állampolgáronként 700 ezer forintot kellene erre a célra szánni. Ez pedig nem kevés pénz. Ennek kamatainak kitermeléséhez bizony továbbra is szükséges az a fajta gazdasági növekedés, ami jobbára új beruházásokból, vagy meglévő kapacitások magasabb kibocsátásával áll elő. Nem Orbán Viktorról lenne szó, ha nem reménykedne abban, hogy a privát szektor beruházásai is magyar befektetőkhöz kötődnének…
Felmerül az a kérdés is, hogy miért csak mostantól látja üdvösnek a magyar állampapírok kibocsátásánál a magyar vásárlók tömegeit? Vajon arra számít, hogy az egyre alacsonyabb kamat már nem vonz annyi külföldi alapkezelőt? Vajon a magyarok esetében lesz kötelezvény is a vásárlásra? Az idősebbek már mondják is: Békekölcsön. Békével nem csak menetelni lehet, hanem befizetni is…
Számít a magyar forintokra a miniszterelnök a bankszektorban is: ildomos lenne 50 százalékra növelni a hazai tulajdon arányát. Ez mehet erővel is, és akkor nem kell hozzá sok pénz (lásd Takarékszövetkezetek), vagy piaci folyamatok során, akkor viszont mélyen a zsebekbe kell nyúlni. Ez is százmilliárdokba mérhető projekt.
Rezsicsökkentéssel és annak velejárójával, a szolgáltatók és hálózati cégek átvételével ugyancsak százmilliárdokra lehet szükség. Nem beszélve arról, hogy az átvett cégek jövőbeni fejlesztéseit is az államnak kell majd finanszíroznia, ráadásul le kell mondania azokról a bevételekről is, amik jelentős részben a különadókból és a kábelekre és csövekre kirótt közműadóból remélhetett korábban.
Energia témában van egy másik komoly tétel: Paks2. A közeli jövőben már százmilliárdos tételben kell költeni az önrészből, ezt pedig nem feltétlen fedezi az MVM tartaléka, amit az év eleji nagybevásárlásokkal már amúgy is jelentősen csökkentettek.
Bármilyen egyéb, kiszemelt iparágban az állami tulajdon növelésével, vagy államilag finanszírozott beruházásokkal együtt járnak kiadások: mezőgazdaság, közlekedés stb.
Összességében azt kell mondanunk, hogy milliárdokban mérve is simán öt számjegyű az a pénz, amit a miniszterelnök eddig megismert szándékai és a friss tízes lista kapcsán az államnak hamarosan finanszíroznia lesz szükséges.
Csak összehasonlításképpen: Magyarország bruttó nemzeti összterméke: 30 ezer milliárd forint. Az államháztartás mérete kb. ennek 50 százaléka. Noha évek óta mindenki szerint csökkenteni kellene az állami újraelosztást, önállóságra ösztönözni a privát szférát, és inkább csak szabályozói, egyensúlyozói szerepre visszavonulnia az államnak, láthatóan 180 fokkal eltér ettől a Fidesz „programja”.
Persze van megoldás minden magyar állami beruházásra.
Ha titokban azért néha kibocsátunk egy-egy dollárkötvényt is…
A kormányfő LEGO iránti vonzalmának (rövid időn belül másodjára avat a játékgyártó nyíregyházi telephelyén) apropóján azt mondhatjuk: Orbán Viktor egy olyan összeszerelési útmutatóval kínálja meg a választókat, amihez nincs megfelelő mennyiségű kocka a dobozban.
| Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon! |
Utolsó kommentek