Vannak olyan gyermekklinikák, ahol a kezelésre várakozó kis hősök kihullott hajjal, szájuk előtt maszkkal játszanak, beszélgetnek, mintha a helyzetük a világ legtermészetesebb dolga volna. Csend van, panaszhangot nem hallani, a szülők is rezzenéstelen arccal végzik a szokásos teendőiket, közben vívják a harcukat, a mindennél fontosabb harcukat. Más meg hízik, rájuk hivatkozva.

Aki csak úgy odatéved a saját gyermekével, például egy kisebb vizsgálatra, annak elcsuklik a hangja, szorul a gyomra. Talán be is üti a telefonjába az ott található alapítványi plakátokról a számlaszámokat, otthon pedig elutal egy összeget. Ha még erősebben megfogja a pillanat, ha jobb érzésű, talán még egyéb módon is megpróbál segíteni a rászorulóknak. Van, akit megindít a nélkülözőkről szóló tévériport, más körbenéz a saját szűkebb környezetében, még olyan is akad, aki miután segítséget kapott, maga is saját alapítványt hoz létre, hogy segítsen.

Sajnos az elmúlt két évben borzalmas reputáció-vesztést eredményeztek a különböző ügyek az alapítványi világban, már-már a jótékonyság egészét veszélyeztetve. Különösebb tényfeltárás nélkül természetesen csak elnagyolt megjegyzéseket lehet tenni ezekről az ügyekről, de azt a laikus is érzi, hogy hol szorít a cipő.

Az biztos, hogy a Gyermekrák Alapítvány floridai házzal és budai luxusvillával is rendelkező vezetője, amikor a sárga gyermekmentővel furikázik a villamossíneken, majd perrel fenyegetőzve ordibál az újságírókkal, nem javítja az alapítványi szektor megítélését. Ahogy annak idején a zavaros nemzetbiztonsági fedőszervnek induló, majd adományként elkönyvelt távol-keleti élelmiszerekkel seftelő és eközben nagy értékű áfacsalást is elkövető Együtt Egymásért Egy-másért Egészséges és Művelt Emberekért Alapítvány ügye sem. Földesi-Szabó László korábbi alapítványi elnök vadregényes kalandok után végül szinte egyedül vitte el a balhét, és arról nem tudni, hogy az adókímélő beszerzést felhasználó kereskedelmi láncok vezetői is bűnhődtek volna.

Rontják az összképet a forgalmas közlekedési csomópontokon, állítólag valamilyen jótékony szervezet, vagy alapítvány nevében fellépő, különösen agresszív adománygyűjtők is, akik, ha nem adakozol ott és akkor, vagyis egy letámadós, szabályozatlan, utcai módon, akkor még megjegyzést is kaphatsz, még utánad is szólnak. Rontják az összképet azok a call centeresek is, akik néha több alapítvány nevében is fellépnek, vagy legalábbis cserélgetik egymás között a telefonszámokat és az adatbázisokat, mert olyan sűrűn bukkannak fel újabb és újabb köntösben. Aki egyszer segít, és hajlandó elutalni egy adott összeget, azt fogja tapasztalni, hogy hamarosan már naponta kap újabb és újabb nagyon sürgős kéréseket, különféle alapítványoktól, de mindig éppen a korábban vállalt támogatási összegről.

És természetesen nem segíti az alapítványok megítélését a Simon Gábor és Welsz Tamás nevével fémjelzett jelenlegi botrány sem, amikor Welsz Charity March – Jótékonysági Menet elnevezésű projektje látszólag mentőautókat szállított a szegény Fekete-Afrikába, de valójában csak díszletként szolgált egy egészen másfajta üzlethez, amelyben hamis útlevelek, offshore pénzmozgások, anonim számlanyitások jelentették az igazi megtérülést.

Olyan ez az egész, mint az internet hőskorának e-mailes levélvírusai. Emlékeznek a visszatérő két szövegtípusra?

Add tovább! Egy beteg kisgyerek, különleges vércsoporttal véradót keres!

Add tovább! Minden továbbküldött levél után az amerikai óriáscég 12 centet fizet neked!

Az egyiknél a jóérzésünkre, a másiknál a pénzéhségünkre apellált a vírus terjesztője. Sajnos az alapítványok és a jótékonyság világában is éppen ilyesmik keverednek: vannak valóban jó szándékú és teljesen tisztességes kezdeményezések és léteznek a legsötétebb, a kiszolgáltatott emberek marketingértékét kihasználó lehúzások.

A gengszterek lehúzásai szomorúak és aljasak. A zsebtolvajokat általában sem szeretjük, de aki a vak koldus sapkáját lopja el, az nem csak bűnelkövető, hanem egy igazi rohadék is. Védekezni érdemes, de ne temessük a valódi jótékonyságot! Ha máshogy nem megy, léptessünk be a rendszerbe egyedi kontrollokat, keressünk saját referenciákat, nézzünk utána! Mindenki ismer jó embereket, jó ügyeket, támogassuk ezeket!

Nem győzhetnek a szemetek, a beteg gyerekeknek kell győzniük!

Címkék: alapítványok Charity March Gyermekrák Alapítvány