Csak az a rossz szag ne lenne. Jogilag, büntetőjogilag vélhetően megint nem történt semmi, csak éppen nagyon belelóg a büdös zokni a halászlébe. Igen, Magyarországot is elérte a napok óta tomboló lengyel lehallgatási botrány. Nem is kicsit, hanem nagyon.

Az, hogy a PKN Orlen lengyel állami olajvállalat elnök-vezérigazgatója, Dariusz Jacek Krawiec milyen szexuális szituációként láttatta azt, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök Vlagyimir Putyintól atomerőművet vásárol, végül is nagyjából mindegy. Lehet, hogy a részleteiben is láttatott orális aktus képe nem javítja a polák-venger barátságot, de az is lehet, hogy lényegtelen, végül is Krawiec azért nem egy komoly politikai tényező. Csak egy rendkívül ellenszenves, legfeljebb amerikai anti-kapitalista filmekben látható fráter. Az azonban már sokkal kínosabb, ahogy a cégvezető arról beszélt a lengyel pénzügyminiszternek és a helyettesének egy elegáns varsói étteremben, hogy miket hallott Hernádi Zsolttól, a Mol elnök-vezérigazgatójától.

Címkék: MOL Hernádi Zsolt

A homokos tengerpart utáni vágyakozás két – nagyrészt – uniós illetve állami forrásból finanszírozott magyar beruházásnál is tetten érhető. Az eredmény azonban siralmas.

A Velencéhez közeli Lido di Jesolo 15 km-es homokos strandja sok magyar turista számára egyet jelent magával a Lidó-val. A homokos partszakaszon a víz sekély és lassan mélyül, a part pedig a homokvárépítők paradicsoma, ahogy erről a balatonlellei strand 2006-os átalakítása kapcsán is lelkendeztek .

Valami ilyesmire számíthatott az is, aki megismerte a magyar Velence egyik strandjának több mint két milliárd forintos beruházásként előirányzott lidósítási tervét. Már akkor is világos volt, hogy a beruházás elsősorban a szomszédos fürdő céljait szolgálja, és nagy zöldterület lenullázásával jár. De sokak számára vonzónak tűnt a projekt lelke, a homokos vízpart.

A Kúria döntött: tisztességtelen az árfolyamrés, vagyis az, hogy a bankok más árfolyamon folyósították a devizahiteleket, illetve más árfolyamon számoltak a törlesztéskor. A testület azt is kimondta, hogy az árfolyamkockázat áthárítása és az egyoldalú szerződésmódosítások is problémásak lehetnek, amennyiben az ügyfeleket nem tájékoztatták szerződéskötéskor megfelelően. A kormány már be is jelentette, hogy ez alapján hamarosan indul a törvénygyár, és elkészülhet az újabb adósmentő csomag. De miközben a csapból is a devizahiteles probléma folyik, alig esik szó a forinthitelesekről, pontosabban közülük arról a pár százezer emberről, aki már 90 napon túl képtelen fizetni.

Mert a fizetési nehézségek nem a devizahitelek sajátjai, egyre többen csúsznak a forinthitelükkel is. A támogatott lakáshiteleknél a legjobb a helyzet, ott mindössze 4 százalékos az ilyen késés, de a nem támogatott lakáshiteleknél és a személyi kölcsönöknél már 15 százalékos a problémás szerződések aránya. De nem csak az a kérdés, hogy mi lesz velük, az talán még izgalmasabb, hogy akik most vesznek fel forinthitelt,azok vajon tudják-e ennek kockázatait? Vagy nekik lesz majd egy újabb, immár forinthiteleseket mentő csomag?

Címkék: hitel forint kamat

Elhiszi bárki, hogy a Videoton gyár egyszer még meghódítja a világot? Hiszen, ha a Széles Gábor által megálmodott energiacellákat nem is gyártja majd a cég - pedig ez lenne az igazi nagy dobás - egyéb műszaki innovációra, értékteremtésre képesek a magyar mérnökök. Másoknak sikerült, a recept pedig adott. De kezdjük az elején. 

Tavaly volt 75 éves az egykori Vadásztölténygyár, amely rendszeresen és büszkén számol be arról, hogy díjat kaptak a Magyar Brands versenyen. Már ikszedik alkalommal. A magántulajdonú Videotonnak a magyar „brand” ellenére ma nincs önálló, saját terméke, de az tény, hogy viszonylag jelentős, európai szinten is nyilvántartott  elektronikai beszállító. Pedig több van ebben a cégben, legalábbis így gondoltuk. De lépjünk kicsit vissza a kezdetekhez.

Szoros gyári kapcsolatok révén, családunk elég korán hozzájutott egy Videoton tv-hez (akkoriban még nem ez volt a neve). A 66-os foci vb-re, amikor lealáztuk a brazilokat, máig emlékszem, pedig csak pár éves voltam. (Húú, amikor Bene a 3. percben megbolondította a brazilokat!) A gyár talán 1961-től kezdett el tévét gyártani, az akkori szocialista viszonyok között elfogadott színvonalon.

A hetvenes években pedig az állami Videoton belevágott a számítógépes iparágba is, miközben persze folyt a hadiipari termelés is, igaz fegyvertöltények helyett már a hadi kommunikációs technika gyártása dominált.  A 80-as években azonban megrekedt a műszaki fejlesztés. A fogyasztási temékgyártás alig profitált a hadiipari fejlesztésekből.

Címkék: innováció

Közelednek, távolodnak, üzengetnek, békülnének – zajlik a csiki-csuki a Mol horvát befektetésével kapcsolatban. Az elemzők szerint minden igazi hír jó lenne, a végső béke és a végső szakítás is. Csak éppen ilyenek nem érkeznek.

Mindjárt kezdődik a brazíliai labdarúgó világbajnokság. A horvát válogatott kijutott, drukkol a csapatnak az egész ország. A nemzeti labdarúgó válogatott főszponzora az INA, az ország legnagyobb cége, a nemzeti olajvállalat. A társaság két tulajdonosa, a magyar Mol és a horvát állam, ők azonban nem kart, karba öltve szurkolnak, hanem inkább tárgyalgatnak, üzengetnek, talán most éppen új irányítási gyakorlatot is elfogadnak a cég kapcsán, de alapvetően – jogi eljárások sokaságával – konfrontálódnak. Legutóbb a horvát főtárgyaló, a Mol számára talán legrettenetesebb figura, Ivan Vrdoljak gazdasági miniszter fakadt ki, hogy a Mol médiakampányt folytat ellene. Talán így van, de Vrdoljak látványosan gátja minden megegyezésnek.

Címkék: MOL INA Hernádi Zsolt

A Kúria keddi ítélete pontot tett az elhíresült Kásler-ügy végére, s közel hozta annak a jogegységi eljárásnak a befejezését, amely a devizahitelek ügyében kötelező a bíróságokra. A mostani ítélet a várakozásoknak és a többség jogérzékének megfelelő lett: tisztességtelennek ítélte az árfolyamrés alkalmazását. Egy lényegesen ponton azonban megváltoztatták a másodfok jogerős ítéletét, amivel megágyaztak a jogszabályi, kormányzati beavatkozásnak, ami radikálisan lecsökkentheti a perek számát. A bíróság gazdasági érvelése azonban továbbra is zavaros.

Káslerék a lehető legrosszabbkor, 2008. május végén vettek föl 14,4 millió forintnak megfelelő devizahitelt.  A 60-70 ezer forintos kezdeti havi törlesztés 2009 elejére már 130 ezer forintra emelkedett, amit nem tudtak fizetni. Azóta már végrehajtás folyik ellenük.

Címkék: Kúria deviahitel Kásler

Csupa jó hírt hallani mostanában a magyar gazdaságról; már több mint 4,1 millióan dolgozunk, a beruházások értéke 22,6 százalékkal, az építőipar 34,2 százalékkal nőtt egy év alatt, az első negyedévi GDP 3,5 százalékkal múlta felül az egy évvel korábbit, ráadásul, aki dolgozik, az egyre többet is visz haza bruttóban és nettóban egyaránt. Ezek szerint Európa egyik legjobban teljesítő gazdasága a miénk. De ha minden ilyen jól alakul, akkor miért vergődnek a magyar cégek?

Mert vergődnek az biztos: az Opten adatai szerint az első negyedévben havonta átlagosan 3460 céget törölt a Cégbíróság, pedig korábban soha nem fordult még elő, hogy egymást követő három hónapban is 3000 fölött legyen a számuk. Ha a trend folytatódik, akkor év végére 40 ezernél is több cég adhatja be a kulcsot, ami az összes vállalkozás 7 százaléka. Ezek pedig bizony nem békeidőket idéző számok.

Címkék: vállalkozás

Az elmúlt öt évben többszázezer magyar munkavállaló, sokszor családostul költözött ki Nyugatra, a legtöbben talán Londonba, de szintén nagyon sokan Németországba, illetve Ausztriába, hogy a jobb megélhetés reményében kint keressenek boldogulást. Talán nincs is olyan kérdés, amelyet annyira egységesen látna a baloldali és a jobboldali értelmiség.

Vagyis a láttatás szerint ez rémes, maga a nemzethalál, itt hagynak bennünket a legjobbjaink, és nagy többségükben vissza sem térnek soha. Pedig a képet érdemes sokkal árnyaltabban látni, és ha őszintén beszélünk a kérdésről, akkor nagyon sok örömteli elem is van ebben az egészben.

Magyar cég-e ez a Wizzair fapados légitársaság, amely hamarosan a londoni tőzsdére léphet? Szeretjük-e mi magyarok a Wizzairt, vagy árulónak tartjuk?

Nem könnyű kérdés, két erősen eltérő álláspontot képviselnek azok, akiknek egyáltalán bármi eszébe jut e kérdésről, akik egyáltalán olvasnak gazdasági cikkeket. Nézzük az igencsak eltérő dallamokra írt két főcímdalt!

Kezdjük a pozitívval, miért is ne azzal kezdenénk? Szóval van ez a Wizzair, amely egy rendkívül feszesen versenyző iparágban, a fapados - más néven low-cost - légitársaságok piacán lett nagyon sikeres vállalkozás. Vezetője Váradi József egykoron a Malév, a hivatalos magyar légitársaság élén is állt, onnan kibukott, de lám, éljen az örökké küzdő ember, megcsinálta a maga légitársaságát, és sikeres lett. Mi ez, ha nem magyar eredetű nemzetközi sikersztori? Van már majdnem 50 gépük, repülnek ide, repülnek oda, és két üzleti területen valóban bivalyerősek. A turistajáratok és az Európán belül ingázó kisebb pénzű kelet-európai munkavállalók kiszolgálásában. Járatok mennek a spanyol, a görög tengerpartokra, de a lengyel, magyar, román, bolgár ingázókra is erősen számít a társaság, praktikusan azt is mondhatjuk, hogy ők viszik a rettegett kelet-európai vízvezeték-szerelőt Londonba. És lám, ez a magyar és lengyel indulású kis légitársaság mára akkora siker, hogy a legnagyobb londoni befektetési házak nyüzsögnek körülötte. Ha terveik sikerülnek, akkor nem is a kis pesti, hanem rögtön a nagy londoni parkettre léphetnek ki, akár 200 millió eurót bevonva a további terjeszkedéshez.

Címkék: wizzair

Magunktól nem takarítunk meg eleget a későbbi évekre. Az állam és a többi állampolgártársunk pedig már nem képes eleget megtakarítani! Ki ne ismerné a vállalati cafeteria-rendszerek választásos világát? Lehet rövid távú fogyasztásra váltható elemeket kérni: kaja a vállalati menzán, élelmiszerre is költhető Erzsébet-utalvány, utazás. Lehet persze adómentesen, vagy adókedvezményekkel a hosszabb távú biztonságra is lőni: biztosítás, egészségpénztár, önkéntes nyugdíjpénztári befizetés, esetleg képzés.

Az emberek zöme – akár jelentős veszteségek árán is – az azonnal elfogyasztható elemeket választja. Részben kényszerből, hiszen ahol amúgy sincsen meg a havi büdzsé, ott kell az a kis havi kiegészítés. De részben bizalomhiányból is. Sokan gondolják azt, hogy nem mernek befizetni egy hosszabb távú pénztárba. „Hiszen mi az ami kiszámítható ma Magyarországon hosszú távon, lehet, hogy majd elveszi az állam azt is egyszer?”

Címkék: nyugdíj nyugdíjas