A KSH statisztikája szerint jól megy a magyar idegenforgalom, de közben mintha nem ezt látnánk, legalábbis a Balaton körül ránézésre valami nagyon nincs rendben. Porosodó szállodák, üresen kongó és lepusztult kempingek, bezárt éttermek és ABC-k, „eladó” táblák lépten-nyomon. Az éttermesek azt mondják, bármennyire is bővül a tó körüli programajánlat, az igazi szezon még mindig csak július közepétől augusztus 20-ig tart, vagyis a vállalkozásoknak alig egy hónapjuk van arra, hogy kitermeljék költségeiket és tulajdonosuk megélhetését. Erre azonban korrekt üzleti modell aligha építhető, ilyen feltételekkel csak a prostitúció, a fegyverkereskedelem és persze a droggal való üzletelés kifizetődő. De mi ennek az oka, és miért mutatnak mást megint a statisztikák, mint amit a vállalkozók és a nyitott szemmel járók tapasztalnak? És tényleg ennyit tud csak a magyar tenger?

Először is el kell ismernünk, hogy nem a tehetős külföldiek kedvence jelenleg a Balaton. Laikusként is szemet szúr a dolog, ha összehasonlítjuk egy horvátországi nyaralóhely és egy felkapottabb balatoni település központjában a külföldi rendszámú autók korát, színvonalát. Ennél is többet mond azonban, hogy míg a horvát tengerparton szinte egymást érik a méregdrága – és ennek ellenére persze nem feltétlenül jó – éttermek, amelyek közül a felkapottakba foglalás nélkül az embernek esélye sincs bejutni, addig a magyar tenger partján komoly kutatómunka a lángos-hekk-pizza triumvirátuson kívül szóba jöhető gasztronómiai kínálatot találni. Természetesen vannak kivételek, most hirtelen a balatonszemesi Kistücsök és a Zamárdiban - olasz tulajdonossal - található Mauro ugrik be, de egy 200 kilométeres partszakaszra jó ha 30-40 ilyen jut, ami bizony kevés. Mennek még persze a „magyaros” éttermek, közülük sokan ráálltak a menüztetésre, amikor 5-20 menüből lehet választani 1000-1500 forint körüli áron, amennyiért Németországban legfeljebb egy pizzaszeletre futja valamelyik utcai árusnál. De nem a vállalkozókra nehezteljünk, egy-másfél hónapos szezonra nem éri meg komoly éttermet építeni, ugyanis a helyi közönség az év többi részében egyszerűen nem tartaná el.

Címkék: Balaton

A maláj utasszállító tragédiája nem csupán Oroszország és a nyugati világ gazdasági és politikai kapcsolatrendszerét bolygathatja meg, de alapvetően formálhatja át az Oroszországról élő képet, és személyesen: Vlagymir Putyin brandjét. Egy friss elemzés kommunikációs aspektusból vizsgálja a katasztrófa következményeit, és azt állítja, az orosz elnöknek csupán két lehetősége maradt: vagy feladja a tigrisölő, félmeztelenül lovagló „legyőzhetetlen férfi” képét, és vállalja Oroszország felelősségét, vagy a hidegháborús időket idézve párhuzamos valóságot épít a saját országában, és hagyja, hogy Nyugaton „ártatlan emberek gyilkosaként” gondolkodjanak róla.

Egy új szempontot hozott be a Be Your Brand személyesmárka-műhely a Kelet-Ukrajnában lezuhant utasszállító ügyének vizsgálatában. Azt vették szemügyre, hogyan alakítja át a tragédia az orosz elnökről a nemzetközi közvéleményben kialakult képet, és érdekes megállapításra jutottak: Putyint lényegében kényszerpályára rakja az elmúlt években nagy következetességgel építgetett elnöki „márka”, a diplomáciai-politikai lépések korlátosak, feltéve, hogy Putyin nem akar hiteltelenné válni a saját országában.

Címkék: Putyin ukrán válság

Innentől minden nagyon nehéz lesz. A maláj utasszállító gép lelövése után nem is az a fekete doboz a legérdekesebb, hogy mi történt a múltban, hanem sokkal inkább az a fekete doboz, hogy mi következik most. Politikailag? Gazdaságilag?

Természetesen egyelőre tényleg nem lehet biztosat mondani arról, hogy ki és miért lőtte le Kelet-Ukrajna felett a maláj személyszállító gépet.

Nem nehéz kitalálni az ukránok azt mondják, hogy az oroszbarát szakadárok, vagyis a délkelet-ukrajnai népfelkelők, az oroszok, például a védelmi tárca pedig máris olyan műholdfelvételekre mutogat, amelyek szerint az ukrán hadsereg BUK légvédelmi rakétarendszerei mozogtak a térségben.

A nemzetközi szervezetek, egyes karakánabb országok politikusai eddig sokkal inkább az oroszok felelősségét hiszik el, orosz eszközökről, orosz kiképzőkről beszélnek. Talán egyesek egy nagyon kicsit bizonytalanul, mások talán nagyon kicsit elhamarkodottan. Reméljük, kiderül az igazság, bár abban is erős kételyeink lehetnek, hogy a vonakodva beengedett nemzetközi megfigyelők és kivizsgálók mennyire tudnak majd hatékonyan vizsgálódni.

Címkék: ukrán válság

Ment-e a világ elébb az elmúlt harminc esztendőben? Vörösmarty Mihály e kérdést még a könyvekre fogalmazta meg, érdemes volt-e annyi könyvet megírni, kinyomtatni. Mi most azon merengünk, hogy előrébb járunk-e a korrupciós technológiák területén?

Vajon hatékonyabb gazdaságban élünk, ha már nem az a módi, hogy a munkástól a vezetőig mindenki hazahordja a vállalat javait, és minden csip-csup ügyintézésért, hiánycikkért le kell valakit fizetni? Mi a jobb, ha a korrupció a mindennapok része, vagy, ha kevesek játékszere? Természetesen nem szűnt meg a mindennapi korrupció sem, csak új fajtái vannak, és valahol mindent behálózva Magyarországon is kialakult a state capture, a foglyul ejtett állam! Ahol üzleti és politikai körök összefonódnak és a döntéshozatal sok szintjén képesek elirányítani a folyamatokat.

Címkék: korrupció

Lecsapott a Magyar Nemzeti Bank. Kevésbé ismert vállalkozásokat és egy, a tőkepiacon egyáltalán nem ismert magánszemélyt büntetett meg pármillió forintra. Wash trade-eltek, vagyis ugyanazok adták és vették valamelyik részvényt. Nézzük, hogy megy ez a gyakorlatban.

Mi értelme brókeri jutalékot fizetni azért, hogy valaki ugyanannak a részvénynek a tulajdonosa maradjon? Ha csak nincsen valami adózási oka az átkötésnek, általában semmi. Pusztán azért teszik, hogy a tőkepiaci közvéleményt félrevezessék, úgy tüntessék fel, mintha az adott papírra valódi piaci érdeklődés lenne, mégpedig értelmezhető áron.

Címkék: tőzsde wash trade

A devizahitelezés, ebben aligha van ellenvélemény, igazi horror történet, hiszen családok százezreit vitte csődbe,  de aki tudja fizetni az akár megduplázódott havi törlesztőket, az is sokszor nélkülözések árán képes csak erre.

A devizahitelezésnek azonban nem csak az olcsó hitel ígéretének bedőlő több százezer adós a kárvallottja, hanem bátran kijelenthetjük, maguk a bankok is. Egyrészt ott az őket övező közutálat, ami lehet, hogy elsőre bagatellnek tűnik, de higgyük el, egy szolgáltató cég számára bizony ez is kényes kérdés. De gond a hitelektől való társadalmi méretű rettegés is, ami miatt az elmúlt öt évben 14 százalékkal csökkent a lakosság hitelállománya, ami a forintgyengülést nem számítva még nagyobb, 29 százalék lett volna. Az új hitelek iránt is alaposan megcsappant a kereslet; tavaly például egész évben annyi új lakáshitelt vettek fel a magyarok, mint 2008-ban másfél hónap alatt.

Vannak olyan települések, amelyek szerencsétlen módon valami rémség kapcsán kerülnek bele a köztudatba. Akár léteznek ma, akár nem, de végérvényesen a nemzethalál kapcsolódik Muhi, Mohács, Világos nevéhez. A közelmúltból is ott van Balatonszárszó, ahol legjobbjaink vasút elé ugrottak, Balástya, ahol rém gyilkolt, vagy Ároktő, ahonnan időseket kínzó banda indult gonosz portyáira. A Bács-Kiskun megyei Orgoványnak sincs szerencséje, miután az első világháború után, a fehérterror alatt Héjjas Iván különítményesei gyilkoltak a közeli erdőben, és most is negatív hír, a helyi takarékszövetkezet bedőlése miatt kapott a nagyközség vezető helyet a médiában.

Az ilyenkor szokásos nyugtató-pirulákat már kiosztották az arra illetékesek. Binder István, az MNB felügyeleti szóvivője, illetve Orbán Gábor adóügyi államtitkár elmondták, hogy a szövetkezetnél számlát vezető nyugdíjasok majd a postás bácsitól megkapják a nyugdíjaikat. A kisbetéteseknek sincs okuk aggódni, hiszen az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) garanciája érvényes a betéteikre, fejenként 100 ezer euróig, vagyis most éppen 31 millió forintig helytáll az alap a betétesek pénzéért. A szervezetnek pedig bőven van pénze. Sajnos mostanában hallunk ugyan róluk gyakran, csak takarékszövetkezet-halálból emlékezhetünk a soltvadkerti és a körmendi esetre is, de még így is megvannak a banki befizetésekből a tízmilliárdok.

Nyáron már használhatjuk Budapesten a közösségi bérbicikli rendszert! Bocs, van egy kis csúszás, csak októberben adjuk át a Bubit, de akkor aztán tokkal, vonóval! Hát most már igazán bocsika, de csak március végén. Április elsején. Április hetedikén. Egy hónap múlva. Lényegében bármelyik nap átadhatjuk! Most éppen augusztus 31-e az új céldátum…

Az első ígéret – a budapesti önkormányzat 2010. márciusi határozata – a bérbringa rendszer átadására 2011. nyarára szólt. Több határidő-módosítást követően a fővárosi közgyűlés legújabb, előterjesztése 2014. augusztus 31-re ígéri az 1100 biciklis - alapvetően EU-s pénzből épülő, egy-egy kerékpárra számítva durván 1 millió forint közpénzt felhasználó – rendszer indulását.

A kormány éppen értelmezni szeretné a Kúria devizahitelesekről alkotott jogegységi határozatát. Természetesen a szokásos módon, vagyis úgy, hogy véletlenül se kelljen semmit neki szakmailag megoldani, kiszámolni, dolgozzanak inkább mások, vagyis a problémáért részben valóban felelős bankok! Ezúttal a megoldás elég egyszerűnek tűnik, az állam szerint mindenben tisztességtelenek voltak a bankok, de bizonyos elemekben (árfolyamrés) ezt nem is vitathatják, másokban (egyoldalú kamatemelések), ha nagyon akarják, perben még bizonyíthatják a tisztességüket. Mielőtt a szerző megkapná az ilyenkor adekvát kommentelői kérdéseket, maradva egy nyomdafestéket tűrő verziónál: „Mennyit fizettek a bankok ezért a posztért?”, pár elemet valóban érdemes józanul megítélni.

Az árfolyamrés ilyetén kezelése nem lehetett senkinek sem meglepő, hiszen az árfolyamrésről valóban egységesen kinyilvánította a Kúria, hogy az tisztességtelen volt, ebből fakad, hogy az ügyfeleknek az visszajár. Két mondatot talán azért megér, hogy mint a devizahitelesek összetett ügyében soha, semmiben, valójában ebben sem lehetett teljesen korrekt az egységes kezelés, hiszen valójában a sok-sok különböző típus között voltak olyan devizahitelek is, amelyeknél volt valódi átváltás. A legtöbb hitelnél pedig a konverziónak volt valamilyen költsége (ezt swapnak hívják), de abban mindenképpen teljesen igaza volt a Kúriának, hogy a lakossági eladási és vételi marzsok felszámolása erősen túlzó, ily módon tisztességtelen volt.

Címkék: devizahitel devizahitelesek mentése

Nagy nemzetközi futballünnepek idején, és a most zajló brazíliai foci vébé biztosan ilyen, rendre felmerül, hogy egy kicsit áttekintsük a focit, mint üzletet is. Mindig megnézi egy-két tanácsadócég, hogy pozitív vagy negatív az esemény szaldója, hogyan segíti az az adott ország gazdasági növekedését, hosszabb távú kilátásait. Azon is el lehet merengeni, hogy miképpen van rajta a nemzetközi futballüzlet térképén Magyarország. De hogyan is lehetne összehasonlítani a hazai és a nemzetközi focivilágban rejlő üzleti lehetőségeket?! – legyintenek a szkeptikusok, pedig nem feltétlen van igazuk; olvasson tovább, és elmondjuk, miért.

„Kis pénz – kis foci, nagy pénz – nagy foci” – szól az örök igazság. A magyar bankrendszer és az olasz, spanyol, brit, francia, német bankrendszer mérete vélhetően ugyanolyan messze van egymástól, mint a hazai és a top európai fociban rejlő üzleti lehetőségek. Ám aki csak ilyenkor, a nagy sörözős közösségi meccsnézések idején találkozik a fociüzlettel, hajlamos azt gondolni, hogy a fociban távolodik üzletileg az élvonal. Egy ideig nagyon így volt, de újabban talán ez már nem igaz, éppen hogy közeledik.

Címkék: futball vb