A maláj utasszállító tragédiája nem csupán Oroszország és a nyugati világ gazdasági és politikai kapcsolatrendszerét bolygathatja meg, de alapvetően formálhatja át az Oroszországról élő képet, és személyesen: Vlagymir Putyin brandjét. Egy friss elemzés kommunikációs aspektusból vizsgálja a katasztrófa következményeit, és azt állítja, az orosz elnöknek csupán két lehetősége maradt: vagy feladja a tigrisölő, félmeztelenül lovagló „legyőzhetetlen férfi” képét, és vállalja Oroszország felelősségét, vagy a hidegháborús időket idézve párhuzamos valóságot épít a saját országában, és hagyja, hogy Nyugaton „ártatlan emberek gyilkosaként” gondolkodjanak róla.

Egy új szempontot hozott be a Be Your Brand személyesmárka-műhely a Kelet-Ukrajnában lezuhant utasszállító ügyének vizsgálatában. Azt vették szemügyre, hogyan alakítja át a tragédia az orosz elnökről a nemzetközi közvéleményben kialakult képet, és érdekes megállapításra jutottak: Putyint lényegében kényszerpályára rakja az elmúlt években nagy következetességgel építgetett elnöki „márka”, a diplomáciai-politikai lépések korlátosak, feltéve, hogy Putyin nem akar hiteltelenné válni a saját országában.

Mint írják, Putyin személyes márkájának nagyon fontos eleme a férfiasság, ezt az asszociációt építgette a Kreml a félmeztelen elnökről megjelent fotókkal vagy a dzsúdózó harcos elnökről készült képekkel. Nem valószínű, hogy ha a bizonyítékok már teljesen egyértelművé tették a rakéták orosz eredetét, Putyin kiáll a nyilvánosság elé, és vállalja a felelősséget a történtekért, mivel ez a kommunikáció megalapozta értelmezési keretben a vereség beismerésével érne fel. Az amerikai titkosszolgálat friss információi szerint véletlenül pusztították el az utasszállítót a szakadárok, akik nem rendelkeztek a megfelelő felkészültséggel egy ilyen összetett rakétarendszer működtetéséhez, ám az elemzés készítői szerint ezt pláne nem vállalhatja az az elnök, akinek személyes brandjében kulcsfontosságú szerepe van a rendkívüli képességeknek, a szuperhős-tulajdonságoknak. A mea culpa mindenképpen súlyos csapást mérne Putyin személyes márkájára, de akár a végét is jelenthetné.

Putyin számára – ha csak a kommunikációs szempontot nézzük – egyetlen út maradt, hogy megőrizze személyes márkájának konzisztenciáját: hallgatásával vállalja, hogy a tragédia fő felelőseként tekint rá a nyugati közvélemény, és csak a szavazóira, az orosz emberekre összpontosít, immár egy megkettőzött személyes márkát építve tovább. Így Putyin kénytelen egy párhuzamos valóságot építeni, amelyet az erősen kontrollált állami média segítségével gyökereztethet meg az orosz emberek körében. Az amerikai hírszerzés bizonyítékait nézve látható: Putyin már hozzá is kezdett az alternatív valóság gyártásához.

Ám a felfoghatatlan tragédiának van egy a putyini branden túlmutató következménye is: Oroszország márkája, a Gulag és a kommunizmus örökségével nagyjából 25 éve küzdő orosz „country brand” is komoly krízisbe kerülhet. Az elemzés egy a Szilícium-völgyben dolgozó orosz mérnök, bizonyos Max Skibinskyre hivatkozik, aki a katasztrófával összefüggésben azt mondta: „azon gondolkodom, inkább nevezem magam »euroszlávnak«, semmint orosznak, miután Oroszország végérvényesen az ártatlan emberek tömeges legyilkolásának a szinonimája lett.”

Ugyanakkor kérdés, mit kezdhet Putyin a stigmává vált személyes márkával Európában és az Egyesült Államokban, az hogyan fogja befolyásolni Oroszország tárgyalási pozícióit Nyugaton. Az meg pláne nem világos, a putyini stigma hogyan hat majd Magyarország nemzetközi megítélésére.

Címkék: Putyin ukrán válság