Innentől minden nagyon nehéz lesz. A maláj utasszállító gép lelövése után nem is az a fekete doboz a legérdekesebb, hogy mi történt a múltban, hanem sokkal inkább az a fekete doboz, hogy mi következik most. Politikailag? Gazdaságilag?

Természetesen egyelőre tényleg nem lehet biztosat mondani arról, hogy ki és miért lőtte le Kelet-Ukrajna felett a maláj személyszállító gépet.

Nem nehéz kitalálni az ukránok azt mondják, hogy az oroszbarát szakadárok, vagyis a délkelet-ukrajnai népfelkelők, az oroszok, például a védelmi tárca pedig máris olyan műholdfelvételekre mutogat, amelyek szerint az ukrán hadsereg BUK légvédelmi rakétarendszerei mozogtak a térségben.

A nemzetközi szervezetek, egyes karakánabb országok politikusai eddig sokkal inkább az oroszok felelősségét hiszik el, orosz eszközökről, orosz kiképzőkről beszélnek. Talán egyesek egy nagyon kicsit bizonytalanul, mások talán nagyon kicsit elhamarkodottan. Reméljük, kiderül az igazság, bár abban is erős kételyeink lehetnek, hogy a vonakodva beengedett nemzetközi megfigyelők és kivizsgálók mennyire tudnak majd hatékonyan vizsgálódni.

A rettenetes tragédia után azonban lassan mindenkinek fel kell tennie a kérdést: innen hogyan tovább? Angela Merkel pár hete nagyon kedélyesen nézte a foci vébé döntőjét Vlagyimir Putyin mellett, Ausztria szintén éppen pár hete, és szintén éppen Vlagyimir Putyin bécsi látogatása idején írt alá még erősebb elköteleződést Oroszországgal a Déli Áramlat ügyében. És azért ne feledkezzünk meg magunkról sem. Mi magyarok vagyunk talán a leglelkesebbek, ha Oroszországról van szó, Paks 2, Déli Áramlat, keleti nyitás, tovább is van, mondjam még?

Azt persze e bejegyzés írásakor még tényleg nem lehet pontosan tudni, hogy mennyire lesz határozott az ENSZ, mennyire sorakoznak fel a népek az ejnye-bejnye mögé. Egyáltalán lehet-e úgy szankciókat megfogalmazni, hogy azért a bizonyosság, a bűnösség egyértelmű tárgyi bizonyítékai még mindig hiányoznak. És ne legyenek kételyeink, most gondolom mindenféle oldalakon, mindenféle szuperkémek dolgoznak a hamis bizonyítékon is.

A sok áldozat, az Amszterdamból induló gép holland érintettsége most egy uniós ország közvéleményét mélységesen felbőszíthette. Egy fontos országét, mert Hollandia gazdaságilag erős, politikailag nagyon elismert, politikusai az európai uniós posztok között sokszor kapnak érdemi feladatokat. A kelet-ukrajnai Torez vasútállomásán hűtővagonokban bomló európai testek sajnos nagyon is bevonták, mélységesen érintetté tették Európa nyugati felét. Azokat az országokat, amelyek valljuk be, igyekeztek megúszni ezt az egészet.

Hiszen vannak ezek az oroszok, és vannak ezek az ukránok is, de nagyon messze vannak, és nekünk, nyugataiknak az ő szabadságuk, az ő jogaik csak papíron fontosak. Valakit azért ki kellene hagyni ebből a nagy egységes Európából, ki maradjon ki, ha nem az egykori Szovjetunió? – gondolhatta az egyszeri holland, német, osztrák. „Ami igazán érdekel minket, hogy jöjjön a cucc, a cucc pedig ezúttal leginkább a gázt jelenti.

Megy már hónapok óta a fontos európai és amerikai politikusok körében annak a bizonyos szervnek a méregetése, meddig lehet elmenni, minek, mi a következménye, de most sokan tényleg kénytelenek lesznek elgondolkodni, innentől valóban minden más lesz.

Nincs meg minden holttest, bár 90 százalékban már megvannak az áldozatok, óriási területen szóródhattak szét a szerencsétlenül jártak, túlélőkben nem lehet már reménykedni. Abban azonban még mindig bizakodhatunk, hogy az európai – orosz gazdasági kapcsolatok túlélhetik az újabb tragédiát. Meg lehet állítani az újabb szankcionálási kedvet. Például ha nem sikerül hitelt érdemlően bizonyítani a felelősöket, ha esetleg kiderül, hogy valamilyen fatális tévedés folytán valóban ukránok lőtték le a maláj gépet, vagy ha az unió gazdasági érdekek miatt megint elkeni az igazi pénzügyi szankciók ügyét. Mindig lehet olyan papíron szigorúan csengő mondatokat összerakni, amelyek valóban nem köteleznek senkit, semmire.

Aki szereti a számmisztikát, az észreveheti, hogy július 17-én lőtték le az MH17-es maláj légi járatot. Aki szereti a bonyolult összeesküvés-elméleteket, az elmerenghet azon, hogy a gép utasai közül nagyon sokan egy nagyszabású AIDS-világkonferenciára tartottak Ausztráliába. Természetesen ezeket a vonalakat most kell abbahagyni, nem került a gép európai Bermuda-háromszögbe, nem egy titokzatos gyógyszerlobbi áll a lövés hátterében, hanem egy nagyon kemény, egy nagyon keleti konfliktus.

Az igazi kérdés egyelőre az, hogy ki lőtt és mi lesz ennek a következménye? Ugyanakkor a külpolitikában sokszor szerencsétlenül járó Magyarországnak lassan fel kell ismernie, már most át kell gondolnia, hogy amennyiben az oroszok voltak a bűnösök, ha megint szörnyű és cinikus játékot űz a világgal Putyin, mint amikor a Krímben egyszerre tagadta az orosz beavatkozást és egyszerre tűntette ki a hősiesen helytállókat, szóval, ha ez a játék megy, akkor egyedül maradhatunk.

Maradtunk már egyedül igazán nagy tétek, nagy háborúk idején is, de csak az utóbbi időben is volt egy abszurd sorozata a külpolitikánknak: mi voltunk Mubarak utolsó vendégei, Berlusconi utolsó barátai, Juncker utolsó ellenzői. Figyeljünk rá, hogy ne mi legyünk Putyin utolsó cinkosai. Ahhoz ugyanis nagyon, de nagyon jó gázszerződést és nagyon, de nagyon jó atomszerződést kell kötni, hogy ez is megérje. Sőt, talán nincs is olyan jó hitel, olyan jó szerződés, olyan jó elszámolási ár, ahol ez megérheti.

Címkék: ukrán válság