Csak az a rossz szag ne lenne. Jogilag, büntetőjogilag vélhetően megint nem történt semmi, csak éppen nagyon belelóg a büdös zokni a halászlébe. Igen, Magyarországot is elérte a napok óta tomboló lengyel lehallgatási botrány. Nem is kicsit, hanem nagyon.

Az, hogy a PKN Orlen lengyel állami olajvállalat elnök-vezérigazgatója, Dariusz Jacek Krawiec milyen szexuális szituációként láttatta azt, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök Vlagyimir Putyintól atomerőművet vásárol, végül is nagyjából mindegy. Lehet, hogy a részleteiben is láttatott orális aktus képe nem javítja a polák-venger barátságot, de az is lehet, hogy lényegtelen, végül is Krawiec azért nem egy komoly politikai tényező. Csak egy rendkívül ellenszenves, legfeljebb amerikai anti-kapitalista filmekben látható fráter. Az azonban már sokkal kínosabb, ahogy a cégvezető arról beszélt a lengyel pénzügyminiszternek és a helyettesének egy elegáns varsói étteremben, hogy miket hallott Hernádi Zsolttól, a Mol elnök-vezérigazgatójától.

Vélhetően legtöbbünk már olvasta, de röviden maga a sztori: Krawiec eljött Budapestre és találkozott Hernádival, aki az elmesélt történet szerint azzal nyugtatta a lengyel kollégáját, hogy horvát büntetőeljárása smafu, hiszen a jogászai kitaláltak valamit. Az ötlet pedig az, hogy a témában az ügyet bármelyik EU-s országban, akár Magyarországon is lefolytatják, és pedig az ítélet felmentő, akkor az minden uniós országban érvényes, vagyis Hernádi Zsolt ismét utazhat. Azaz, mindent megoldanak egy magyar eljárással, ami ráadásul gyors lesz, hiszen a magyar nagyember azzal is megnyugtatta a lengyel entitást, hogy nem lesz végtelen a per, hiszen a Mol-vezető Galácz Ábel felesége, Bánhegyi Ilona a vádló. .Ezen aztán a lengyel étteremben polipszószban érlelt garnélarákot fogyasztó potentátok elnevetgélnek, bevallottan tetszik nekik az eljárás, irigylik a magyar ötletességet.

Ez nem egy szép ügy. Természetesen jöhetnek majd a cáfolatok arról, hogy mindez pletyka, kreált ügy, nem bizonyított, nem legális, akármi. Csak éppen nem jó illatú dolog került a palacsintába, hiszen aki józan ésszel közelít a kérdéshez valahol érzi, hogy nem a nagy pánszláv összeesküvés jegyében rendeztek hangfelvételeket a horvát-lengyel tengely ügynökei, túl áttételes lenne minden, ez a duma sajnos valódi, aki elmondta átélte és hitte a sztoriját.

Magyarországról nézve persze lehetnek érveink, egyrészt a horvátok nagyon nem voltak jogállamiak ebben az egészben, a kamuper lehet ennek az ellenséges fellépésnek az ellenlépése. Másrészt Hernádi ezen a felvételen nem a korrupciót ismeri be, csak arra utal, hogy valamilyen jogi segítséget, megoldást kreáltak. A pofátlanabbak, az arcizom rendülés nélkül hazudozók ilyenkor szoktak olyan Dzsubakka-érveléssel is próbálkozni, hogy a zavaros lengyel belpolitikai helyzetben valaki nehéz követ dobott a tóba, sokaknak érdeke lehet a botrány. Persze, persze, de pont egy ilyen valószerű, de nagyon áttételes blama?

A MOL sztori nem erről szól. Hanem egészen másról, képességekről, pozíciókról, beszorulásokról. Magyarország legnagyobb cégét egy sikeres, népszerű ember vezeti, akinek azonban addig nem terjed az önfegyelme, hogy szinte tök idegen embereknek hogyan kell beszélni az ügyeiről, és ez valljuk be, elég komoly működési kockázat. Nem, erről az eredeti Hernádi – Krawiec beszélgetésről nem készült hangfelvétel, nem ezt mérte el a magyar cégvezető, de úgy és olyan embernek tálalt vélhetően egy történetet, ahogy azt nem lehetett volna.

A magyar sajtó, a Mol stakeholderei nem buta emberek, borítékolható, hogy kevesen omlottak össze azzal a gondolattal, hogy a lengyel beszélgetésekkel mérhetetlen csalódás érte őket. Nem, nem erről van szó. a magyar politika, a magyar üzleti világ és a sajtó munkatársai is vélhetően úgy gondolkodtak, hogy a horvát eljárás, a horvát belpolitika nem kóser, itt talán lehet nemzeti érdekeket védeni. Talán lehet is, hiszen bár az ügy büdös, de nem a korrupció bűze, hanem egy konstruált jogi eljárás esélye sejlik csak fel biztosan.

Mi történt hivatalosan? Magyarországon valaki (konkrétan Hernádi korábbi munkatársa, aki egyben jelenlegi munkatársának felesége) úgy érezte, hogy veszteség érte és eközben kevés információja volt valamiről, ezért perre vitte a horvát vádaskodásokat. Ez önmagában lehet kóser, akármi is a valódi háttér. A lengyel menedzser nem pontosan érti a sztorit, amikor interpretálja a maga különösen vulgáris stílusában. Nem ügyészről van szó, a pótmagánvádas eljárásban magánvádló van, nem ügyész. Azt is szinte biztosan ki lehet jelenteni, hogy jogilag majd nem lehet bizonyítani, hogy mi volt Bánhegyi Ilona valódi szándéka. Hazug az az interpretáció is, amely szerint most magáról a korrupcióról is megtudtunk valamit. Csak az a rossz szag ne lenne.

Címkék: MOL Hernádi Zsolt