A Kúria keddi ítélete pontot tett az elhíresült Kásler-ügy végére, s közel hozta annak a jogegységi eljárásnak a befejezését, amely a devizahitelek ügyében kötelező a bíróságokra. A mostani ítélet a várakozásoknak és a többség jogérzékének megfelelő lett: tisztességtelennek ítélte az árfolyamrés alkalmazását. Egy lényegesen ponton azonban megváltoztatták a másodfok jogerős ítéletét, amivel megágyaztak a jogszabályi, kormányzati beavatkozásnak, ami radikálisan lecsökkentheti a perek számát. A bíróság gazdasági érvelése azonban továbbra is zavaros.

Káslerék a lehető legrosszabbkor, 2008. május végén vettek föl 14,4 millió forintnak megfelelő devizahitelt.  A 60-70 ezer forintos kezdeti havi törlesztés 2009 elejére már 130 ezer forintra emelkedett, amit nem tudtak fizetni. Azóta már végrehajtás folyik ellenük.

Öt éves perükben a bíróságon csak aránylag kisebb sikereket értek el. A Kúria mostani ítélete szerint deviza alapú/elszámolású szerződésükben visszamenőlegesen is az MNB közép- devizaárfolyamát kell alkalmazni, a szerződésben szereplő kereskedelmi banki vételi-eladási árfolyamok helyett. (2010 vége óta egyébként is a középárfolyamokat kell alkalmazni egy törvénymódosítás alapján.) Bejelentették, hogy a devizahitelekről június 16-án tárgyal a Kúria jogegységi tanácsa.  A mostani, egyedi határozat nem kötelezi a tanácsot, de az egyéb bírósági határozatok alapján is szinte biztosra vehető, hogy az árfolyamrésről ugyanígy dönt majd a jogegységi határozat is.

Ez azt jelenti, hogy utólag át kell számolni a CHF (euró, japán yen) hitelek forintértékét, és a forint törlesztőrészleteket, ami több tízezer, esetleg százezer forint jóváírást is jelenthet a hitelfelvevők számára, ráadásul az összes devizahitel esetében.

A peres ügyben van egy lényeges különbség a Szegedi Ítélőtábla jogerős és a Kúria fellebviteli döntése között. Az ítélőtábla jogerős ítéletében egy egyszeri döntéssel kijavította az eredeti szerződés hibáját. A Kúria azonban egy törvényre (a Ptk-ra) hivatkozva állapította meg, hogy az MNB devizaárfolyamát kell alkalmazni, tehát nem feltétlenül a bíróságnak kell minden egyes szerződést „kiigazítania”.  A kormány a mostani döntés után könnyebben hozhat jogszabályt az árfolyamrés kezelésére. Olyat, amely összhangban lesz a bíróságok véleményével és feleslegessé teszi a perek egy részét. 

Fontos ugyanakkor, hogy a bíróság nem azt állította, hogy a banknak nem jelent költséget a deviza/forint átváltása, hanem arra utalt, hogy ezeket a kamatköltségekben kellett volna megjelenítenie.

A „devizahiteleknél” az árfolyamrés a bíróság szerint nem alapvető kérdés, nem a főszolgáltatás része. (Pénzügyi értelemben a hitelösszeg 1,5-2 százaléka lehet a bíróság szerint.) A jogi részleteket most mellőzve, éppen ez tette lehetővé, hogy vizsgálják az árfolyam tisztességtelenségének kérdését. Az árfolyamrésnél anyagilag nagyobb hatású a kezelési költség (ami évente lehet a hitelösszeg 1,5-2 százaléka!), de az a főszolgáltatás része (és százalékosan határozták meg), ezért annak tisztességtelenségét nem lehet vizsgálni.

A vesztes bank szerint ez nem így van, e kitételek nélkül maga a szerződés sem lenne teljesíthető, tehát a főszolgáltatás része. Így a bíróság nem vizsgálhatja ennek tisztességtelenségét. Nem mellesleg ugyanez volt a véleménye Polt Péter legfőbb ügyésznek is a konkrét ügyben, a Kúria azonban nem fogadta el ezt az érvelést.

A Kúria mostani eljárásában az árfolyamrés kérdése volt lényegében csak napirenden. Kásler Árpád pedig hiába követelte, hogy mondják ki azt is, hogy a „devizahitelek” mögött nem volt forint-deviza konverzió, átváltás, ezért ezek a szerződések érvénytelenek. A Kúria ugyanis decemberben már kimondta, hogy „ A deviza alapú kölcsön mögött – figyelemmel a pénzügyi intézményekre vonatkozó közjogi jellegű szabályokra – devizaforrás áll.” Azt is, hogy a devizahitelek jogszerűek.

A jogegységi határozat június közepére időzített következő fejezetében arról is döntenek majd, hogy tisztességes-e, hogy az árfolyamkockázat kizárólag a fogyasztót terheli. Komolyabb tétet tennénk arra, hogy a Kúria nem minősíti majd tisztességtelennek ezt a gyakorlatot. Idézzük a Szegedi Ítélőtábla határozatának egy részletét: „Az elsőfokú bíróság a devizaalapú hitelek előnyeit, illetve az árfolyamváltozásból fakadó kockázatokat az adósok oldalán - az adósok terhére - helytállóan értékelte. Önmagában egy olyan polgári jogi ügylet, kölcsönszerződés, amelyben a forint árfolyam kedvezőtlen alakulása növeli a törlesztő részlet nagyságát (ugyanakkor a forint erősödése csökkenti azt) nem érvénytelen, az ezt előíró kikötések - miként azt az elsőfokú bíróság helyesen kifejtette - nem tisztességtelenek.”

Ellentmondást jelent azonban továbbra, is, hogy ha egyszer a Kúria is elismeri, hogy az effajta kölcsönök mögött a bankok szempontjából devizaforrás állt, akkor miért nem fogadják el, hogy volt átváltás is, amit a bankárok állítanak. A Kásler-ügyben hozott másodfokú jogerős ítéletben ugyanis részletesen leírnak egy svájci frankos swap-ügyletet, mondván efféle devizacsere-ügyletek keretében szerzik be a bankok  a kölcsönszerződésekhez szükséges CHF-forrást. A Kúria mostani ítéletében viszont arra a következtetésre jutott, hogy fogyasztói szinten, azaz a „deviza alapú kölcsönszerződések esetén nem kerül sor átváltásra csak átszámításra”.  Mindebből azt a következtetést kell a bankoknak levonniuk, hogyha a bíróságok el is ismerik, hogy banküzemi szinten, azaz az üzleti folyamat részeként átváltanak devizát, annak a költségét a Kúria mostani ítélete alapján a fogyasztói szerződésekben nem érvényesíthetik.

Ez az ítélet túlmutat a Kásler család devizahitelének ügyén, ugyanis a napokban hozott döntés alapján a kormányzat kellő felhatalmazást kapott arra, hogy törvényalkotással nyúljon bele a devizahitel-szerződésekbe. Ehhez már csak a június közepére várható jogegységi határozat szükségeltetik.   

Címkék: Kúria deviahitel Kásler