Kína részvénypiaca most éppen elképesztően olcsó. A feltörekvő piacokon India, Dél-Afrika, vagy éppen Mexikó 15-20 körüli P/E értéken forog, vagyis a befektetők átlagosan a cégek egy éves nyereségének a 15-20 szorosát is megadják ezen országok cégeiért. Kína ellenben 8-9-es P/E mellett fut, ennél már csak egyetlen olcsóbb piac van, az 5-ös P/E-vel leírható orosz, de itt talán nem kell magyarázni, hogy ezt az alacsony árazást miért látják indokoltnak a világ befektetői. Ha ennyi, hát ennyi, de ha hozzátesszük, hogy Kínában tavaly 7,7, idén pedig várhatóan 7,4 százalék lesz a gazdasági növekedés, a munkanélküliség mindössze 4 százalék, ráadásul az infláció is stabilan 3 százalék alatti, akár erősebb bizalom is indokolt lehetne. 

Címkék: gazdaság befektetés Kína

„Gyermekem, kell legyen egy bejelentett állásod, hogy legalább nyugdíjad legyen!” – szól minden anyuka örök jótanácsa lányának vagy fiának, aki éppen elégedetlenségében a felmondáson töri a fejét. Valid-e még az érvelés?

 Azt már tudjuk, hogy az adóemelés nem feltétlenül növeli az adóbevételeket. Sajnos azt is tudjuk, hogy az adócsökkentés sem.

Immár azzal is tisztában vagyunk, hogy a 10-20-50 év múlva nyugdíjba menők kilátásai sokkal rosszabbak, mint a maiaké, pedig jelenleg sem éppen fenékig tejfel a nyugdíjaslét.

Címkék: nyugdíj egészségügy adó számla adócsalás megélhetés

Miután elszámoltatták a bankokat, jön egy új törvény a fair fogyasztói hitelezésről. Mi is az a fogyasztói hitel? Mitől fair egy bank? Olcsóbb lesz-e a hitel jövőre? Lesz-e egyáltalán hitel jövőre? Megpróbálunk válaszolni.

A kormány előbb elszámoltatja a tisztességtelen bankokat, jövő január 1-jén pedig hatályba léphet a fair bankokról, azaz a fogyasztói hitelek szabályozásáról szóló törvény. Ezt maga Orbán Viktor miniszterelnök harangozta be nemrégiben Nyíregyházán, kárpátaljai útja előtt. Sok részlet még nem ismert, Rogán Antal, a bankok megregulázásában különösen aktív fideszes politikus azóta még annyit árult, hogy a tervezett jogszabály szerint nem lehet majd a fogyasztóknak olyan banki hitelterméket kínálni, amelynél a kamatmódosítás szabályai nem világosak. Októberben már elkészülhet  egy törvénytervezet, novemberben a kormánypárti politikusok megvitatják azt, állítólag mindehhez egy német szabályozás lehet a példa.

Címkék: bank hitel pénzkérdés

Mi az üzleti siker titka a dollármilliárdosok szerint? Alátámasztják-e sikereiket a statisztikák? Lombikbébi találkozó Budapesten. Kimegy a tévériporter, megkérdez egy anyukát, aki elmeséli, hogy a sikeres lombikprogram titka, hogy nagyon akarni kell. „Fejben dől el minden” – nyilatkozza. Gondolja bárki, hogy aki végigcsinálja a lombikprogramok időt, energiát, pénzt és kellemetlenséget is bőven tartalmazó procedúráját, az nem akarta fejben ezt nagyon? Nem erről van szó, az egyiknek sikerült, a másiknak nem sikerült, biológia, szerencse, a csillagok ilyen-olyan együttállása. 

Vagy híres sportolót mutatnak a tévében, és halljuk az alámondást, világbajnok lett a sportoló, pedig egy éve még kemoterápiás kezelést kellett kapnia, de ő egy akkora küzdő, legyőzte a rákot is. Erről szól a riport. Mit gondolhat az, akinek a férje, felesége, fia, lánya nem győzte le a rákot? Nem volt elég nagy küzdő?

Címkék: siker euró Bojár Gábor Jack Welch Lámfalussy Sándor

Olyan kevés magyar milliárdos van, aki úgy lett gazdag, hogy valamit saját maga kitalált, sokat dolgozott, a magánpiacon gürizett, versenyzett és nyert. Soroljunk ilyeneket? Rubik Ernő, tudják a kockás. Bojár Gábor, a Graphisoftos. Palásti József, a Fornettis. És igen, Update Norbi, aki azt mondja, hogy a kajája nem hizlal. Biztos van még ezer, de azért a legtöbb top 100-as más utat választott.

Privatizált valamit például. Szeretik őket? Hát, ha a Mal-os vörösiszapos csapatra gondol az ember, nem annyira. Mások, legyen most Leisztinger Tamás a mintapélda, egykoron a kárpótlási jeggyel ügyeskedtek. az ilyenekről többnyire azt gondolják az emberek, hogy idős kárpótoltak kárára lettek előbb milliomosok, majd milliárdosok. Valljuk be, nem alaptalanul.

Címkék: tőzsde Norbi Update Schobert Andre Agassi Schóbert Norbert

Magyarország gazdasága most éppen top-teljesítő az Európai Unióban. Ez tény. Ám a pénzünk gyengül, a hitelminősítésünk nem javul, a részvényeinket nagy ívben elkerülik a befektetők. A fene sem érti. Tényleg nem.

Aki szeret fanyalogni, mondhatja, hogy gyenge bázisról indulunk, elpanaszolhatja, hogy az elmúlt évtizedben alulteljesítettünk a regionális versenytársainkhoz képest. Károgni mindig lehet, de a tény az tény: 2014 második negyedévének végén Magyarország GDP-je emelkedett a legnagyobb mértékben az Európai Unión belül. Egy éves időtávban a megelőztük Lettországot, Lengyelországot, Nagy-Britanniát és a többi országot. De a legfrissebb adatainkkal is mindenki felett, bármelyiket nézzük 3 százalék feletti a mutató. Néhányan, Ciprus, Görögország, Olaszország és társaik még mínuszban is voltak. Sajnos, nem is olyan könnyű kimászni a recesszióból.

Címkék: hitelminősítés magyar gazdaság GDP

Egység és kétség. A globális világban mindig együtt jelentkeznek integrációs és szegregációs törekvések. Előbbinek jellemzően gazdasági okai vannak, különböző államok valamilyen gazdasági közösségbe, vámunióba, vagy akár bizonyos helyzetekben az önállóságot is feladva, közös irányítás alá kívánkoznak – a mintapélda maga az Európai Unió. Aztán néha olyan eset is lehet, hogy egyesek visszavágynak egy egykori anyaországba, kelet-ukrajnai (luhanszki, donyecki) oroszok, moldáviai románok, ciprusi törökök és így tovább.

Sokkal gyakoribb folyamat azonban az, hogy akár szintén gazdasági érdekek mentén, akár nemzeti öntudatból, de valamilyen nép elvágyódik a maga közösségéből. Van, amikor a gazdagabb rész nem szeretné eltartani a szegényebbet, mint régebben Jugoszláviában a szlovének és a horvátok nem nagyon komálták a szerbeket, bosnyákokat, macedónokat, albánokat. Vagy hasonló oka van a klasszikus északi és déli ellentétnek Olaszországban. Van, ahol a szegény rész úgy rühelli az anyaállamot, hogy a sokkal rosszabb életszínvonalat is vállalva iszkolnának el az anyaországból, mint anno Koszovó esetében.

Címkék: Skócia skót népszavazás

Továbbra is keményen üti a politika a hazai kereskedelmi bankokat, és mindezt halk, vagy hangosabb örömujjongás kíséri a lakosság részéről. Hiszen nincs jobb érzés annál, ha ezermilliárd forint csak úgy visszajár. Vett már el a bankoktól ezermilliárdot az állam is (ekkora összeget tesz ki az elmúlt négy év összesített banki különadója), de ez az újabb ezermilliárd most nem az államé lesz, vagyis az adófizetők homályosan definiált közösségéé, hanem ez az ezermilliárd közvetlenül a devizahiteleseknek jár. Hurrá!

A kommunikáció szerint a állam nem tesz semmi mást, csak miután a fránya bankok „tisztességtelenül” vették el a devizahitelesek pénzét, mert árfolyamrést, illetve egyoldalú kamatemeléseket kényszerítettek a tudatlan ügyfelekre, most visszaadja azt. Jól hangzik, csak nincs így.

A legújabb, még csak tervezet szintjén létező jogszabály-javaslat összetett, sokféle pontot tartalmaz, de egyetlen mondattal leírható a lényege, mindig, minden részletkérdésben járjanak a bankok a lehető legrosszabbul. Ha jogtalanul számítottak fel költségeket, akkor azt a számukra leghátrányosabb metodika alapján adják vissza. Ha jelentős kedvezményt kellett korábban átengedniük az ügyfeleknek pusztán azért, mert a devizák árfolyama változott (!), akkor számolják ki, hogy járhattak-e volna még ennél is jobban a végtörlesztést választó ügyfelek. Ha igen, kapják meg azt is! A bankok számoljanak, bűnhődjenek, fizessenek és mindezt nagyon gyorsan!

Címkék: bank devizahitel devizahitelesek devizaadós-mentés devizahitelesek mentése

Ha a jelenlegi ütemben nő a Föld népessége, illetve folytatódik az ipari termelés hatékonyabbá tétele, akkor szinte elkerülhetetlen egy globális foglalkoztatási válság, áll a Világbank nemrég publikált elemzésében. Két egymástól látszólag független, ám következményeiben egymást erősítő trendről van szó, ami első körben a drága munkaerejű térségeket érinti majd, különösen Európát és Észak-Amerikát, de akár Ázsia fejlettebb országait is.

Miről is van szó? Míg a XIX. század végéig a mezőgazdaság biztosított megélhetést a legtöbb ember számára, addig a XX. század elejétől a „legnagyobb foglalkoztató” szerepét az ipar vette át, hogy azután a múlt század közepétől a szolgáltatási szektor szívja fel az egyre hatékonyabb tömeggyártásban feleslegessé váló tömegeket. A fejlett országokban azonban a szolgáltatási szektor lassul, miközben a termelés hatékonysága soha nem látott mértéket öltött, ráadásul a drága munkaerejű országokból egyre gyorsabb ütemben vándorol el a termelés az olcsóbb államok, régiók felé.

Fontos, alapvetően nagyon pozitív hatású, de azért összetett hír jelent meg a sajtóban, amit annak rendje és módja szerint sokan azonnal félre is értettek! A bejelentés így szólt: a német pénzügyminiszter, Wolfgang Schauble elmondta, hogy a következő teljes költségvetési évben, vagyis 2015-ben Németország új nettó adósságfelvétel nélkül szeretne gazdálkodni. A rossz fordítás, vagy a nem megfelelő szakismeret miatt sokan ezt úgy értették, hogy Németország 2015-ben nem bocsát ki államkötvényeket.

Nos, nem pontosan erről van szó. A tartalom pontosan: Németország csak a lejáró kötvényei helyett bocsát ki újakat, vagyis pont annyi új német államkötvény kerül a piacra, mint amennyi kifut. Az államháztartás egyenlege nulla lesz, vagyis maga a német állam működtetése nem követel meg olyan új kibocsátásokat, amelyek fedeznék a hiányt. A befektetési piac szempontjából ez egy nagyon fontos hír.

Címkék: németország befektetés államkötvény