Olyan kevés magyar milliárdos van, aki úgy lett gazdag, hogy valamit saját maga kitalált, sokat dolgozott, a magánpiacon gürizett, versenyzett és nyert. Soroljunk ilyeneket? Rubik Ernő, tudják a kockás. Bojár Gábor, a Graphisoftos. Palásti József, a Fornettis. És igen, Update Norbi, aki azt mondja, hogy a kajája nem hizlal. Biztos van még ezer, de azért a legtöbb top 100-as más utat választott.

Privatizált valamit például. Szeretik őket? Hát, ha a Mal-os vörösiszapos csapatra gondol az ember, nem annyira. Mások, legyen most Leisztinger Tamás a mintapélda, egykoron a kárpótlási jeggyel ügyeskedtek. az ilyenekről többnyire azt gondolják az emberek, hogy idős kárpótoltak kárára lettek előbb milliomosok, majd milliárdosok. Valljuk be, nem alaptalanul.

Vannak olyanok is, akikről azt sejteni, hogy mindig az állammal sertepertélnek. Néha persze díjakat alapítanak, és jótékonykodnak, de azért azt senki nem hiszi, hogy az állammal ezer szálon összefonódó OTP vezetője, Csányi Sándor, vagy a mindenféle látványberuházásnál segédkező Demján Sándor ne gazdagodott volna az egykori állami kapcsolatain.

Aztán volt három-négy év, amikor új eredeti tőkefelhalmozási módszer volt a divat, a projekthitel. Azok lettek a legügyesebb üzletemberek, akik a legnagyobb hiteleket tudták felvenni és abból a legjobb beruházásokat hajtották végre. Vagy valóban befejezett sikeres szállodákat, lakóparkokat, vagy félbehagyott torzókat, de ezek projektgazdái is valamiképpen milliárdosok lettek. A bankok anyái pedig számolgatták a veszteségeket.

Norbi más utat választott, munkásabbat, ő gürizett. Szó szerint. Tartotta az edzéseket, robotolt. Könyvet írt, cédét árult, ment vidékre, találkozott a közönséggel, edzett, kapcsolatokat épített. Rengetegen imádják, követik a közösségi portálokon, tele van vele a bulvársajtó, mert azt is ügyesen használja. Volt már néhány nagy sikere, rengeteget kaszált például a könyvével, de most, amikor egyszer tényleg nem a kulimunka jövedelmezhetne, hanem az egyszeri nagy „lóvé” is beüthetne, a tőzsdére lépésnél komoly akadályokba ütközik.

A Budapesti Értéktőzsde speciális világ, rengeteg kókler csinálta meg itt munka nélkül a szerencséjét, ma is van kábé 20 olyan cég, amelyiknek se háttere, se üzlete, se alkalmazottja, de már csináltak pénzt. Viszont a belépési korlátot megugrották: legalább induláskor a bemutatkozás írott és íratlan szabályait betartották.  Úgy tűnik, ez az ami túl nagy falat Norbinak. Részben a rivaldafény sem segít, kiderült mennyi korábbi problémája volt már a hatóságokkal, és az is, hogy mennyi irigye van a celebnek. Felróják neki, hogy nagyképű, hogy vetít, hogy a terméke nem úgy hat, vagy éppen nagyon is hat, azaz hajt.

Mert a börze nem a Best Magazin, egyszerre több és egyszerre kevesebb. Nem kell, hogy legyen igazi sztorid, de bizonyos szabályokat be kell tartanod. Valljuk be, sokkal cikibb, ha egy vállalkozásnak nincs alkalmazottja, mintha néha azt mondja, hogy 15, néha azt, hogy 20, de a börzén, ha konzekvensen azt mondja valaki, hogy 0 alkalmazottja van, akkor rendes fiú, ha néha 15-ről, néha 20-ról beszél, akkor kókler. Azok a csalárd cégek, amelyek egy fillér költséget nem adnának ki semmire, rendes emberek lehetnek, ha erről így is jelentenek, de ha valaki, mint Norbi, Andre Agassit hol drága reklámarcnak, hol üzlettársnak láttatja, akkor vét a tőzsdei szabályok ellen.

A börzén nem megy az, ami a kereskedelmi tévék 10 perces tévéshopjait ellepi, ott nem lehet a 9999 forintos csavarhúzókészletekről azt mondani, hogy háromszor jobban csavarnak, mint a hagyományos csavarhúzó. Ez a semmitmondó hülyeség a tévéshopban elmegy, a tőzsdén megtámadják, bizonyítani kell. A tőzsdén minden mondatnak súlya van. 

A Norbi Update jó tőzsdei cég lehetne. Van terméke, van nyeresége, van ismertsége. Egyetlen dolog hiányzott, hogy egy igazi tőzsdei szakember elmagyarázza egy öntörvényű, mindenben, mindig sikeres, a padlóról ezerszer felálló self-made man-nak, hogy ez a világ miként működik. Hogy itt nem lehet azt mondani, hogy „majd” rendezem a licenszek dolgát, hogy olyan céget viszek a tőzsdére, amelyiknek nincs egyetlen üzleti éve sem, de „majd” bizonyítom, hogy ez a cég más korábbi Norbi-társaságokkal ellentétben hosszú távon is életképes lesz. Norbit nem érdemes temetni, de a tőzsdére lépés sajnos nem olyan mint egy fitnesz-koreográfia, amit addig gyakorolunk, amíg össze nem jön tökéletesen. Tőzsdére menni egyetlen egyszer szoktak, az vagy sikerül, vagy nem. 

Címkék: tőzsde Norbi Update Schobert Andre Agassi Schóbert Norbert