Miután elszámoltatták a bankokat, jön egy új törvény a fair fogyasztói hitelezésről. Mi is az a fogyasztói hitel? Mitől fair egy bank? Olcsóbb lesz-e a hitel jövőre? Lesz-e egyáltalán hitel jövőre? Megpróbálunk válaszolni.

A kormány előbb elszámoltatja a tisztességtelen bankokat, jövő január 1-jén pedig hatályba léphet a fair bankokról, azaz a fogyasztói hitelek szabályozásáról szóló törvény. Ezt maga Orbán Viktor miniszterelnök harangozta be nemrégiben Nyíregyházán, kárpátaljai útja előtt. Sok részlet még nem ismert, Rogán Antal, a bankok megregulázásában különösen aktív fideszes politikus azóta még annyit árult, hogy a tervezett jogszabály szerint nem lehet majd a fogyasztóknak olyan banki hitelterméket kínálni, amelynél a kamatmódosítás szabályai nem világosak. Októberben már elkészülhet  egy törvénytervezet, novemberben a kormánypárti politikusok megvitatják azt, állítólag mindehhez egy német szabályozás lehet a példa.

A fogyasztói hitel sokféle lehet, gyakorlatilag minden ide tartozik, amit a magánember felvehet egy pénzügyi intézménytől. Például a fogyasztási hitelek, amelyben legalábbis négy csoportot biztosan elkülöníthetünk: a folyószámlahitelt, a személyi kölcsönt, a hitelkártyánk hitelkeretének használatát és az áruhitelt. De fogyasztói hitel a lakásvásárlásoknál leginkább használt jelzáloghitelek csoportja is.

A jelenlegi helyzet

A devizahiteleknél már évekkel ezelőtt bejött a szabályozás. A vadnyugati „mindenkire tukmáljunk rá mindent” időszak után előbb jött egy sokkal szabályozottabb, részben önszabályozottabb, magatartási kódex-szel és törvénnyel megregulázott időszak, majd gyakorlatilag a teljes tiltás. 2010 júliusa óta már csak nagyon extra esetekben nyújtható a lakosságnak devizahitel.

Miért ne szabályoznánk most egyéb hiteleket is? Hurrá, szabályozzuk, de az igazság az, hogy az elmúlt években több lépésben történt már jó néhány korlátozás! Sőt, talán meglepő, de a világ más részeihez képest sokkal szabályozottabbak, igaz, máshol meg abban lehet reménykedni, hogy a lakosság pénzügyi kultúrája talán magasabb. Régebb óta ismert fogalom például a fogyasztási hitel és a hitelfelvevők talán kicsit megfontoltabbak, kicsit konzervatívabbak, mint Magyarországon. Az is igaz viszont, hogy itthon meg annyira szitokszó lett a hitel, hogy mostanában mintha átestünk volna a ló túloldalára, már az sem vesz fel hitelt, akinek az alacsony kamatkörnyezetben ez racionális döntés lenne.

Mindenfélét lehet szabályozni a hitelnyújtás folyamatában: költségeket, kommunikációt, felelősségeket, panaszkezelési eljárásokat, de azt mindenki érzi, hogy a legeslegfontosabb kérdés e tárgykörben a kamat. Az pedig már ma is szabályozva vagyon, igaz mindig lehet szigorítani egy-egy szabályozáson.

Nézzük az aktuális szabályokat! 

A pénzügyi intézmény a fogyasztónak nem nyújthat olyan kölcsönt, amelynek a teljes hiteldíj mutatója (THM) meghaladja a jegybanki alapkamat 24 százalékponttal növelt mértékét. Ez az első plafon, nevezzük ezt alapszabálynak, ami természetesen azért van, hogy aztán legyenek alóla kivételek. Például azért, mert vannak az átlagosnál kockázatosabb hiteltípusok. A vonatkozó törvény ezt szabatosan kifejti, csak a leírásból nem feltétlenül ismerünk rá a fogalmakra, mindenesetre a hitelkártya, az áruhitel, a személyi kölcsön esetében a kamat elérheti a jegybanki alapkamat 39 százalékponttal növelt mértékét. Az alapkamatot ismerjük - ha nem, megnézzük a Magyar Nemzeti Bank nyitóoldalán (most egyébként 2,1 százalék) -, gyors matek, és adódna két valódi plafon.

Szándékosan nem írjuk le ezt a két számot, mert valójában mégsem ez a mérvadó. A törvény szerint ugyanis nem az aktuális alapkamatból kell kiindulni, hanem mindig az érintett naptári félévet megelőző hónap első napján (esetünkben 2014. június 1-jén) érvényes jegybanki alapkamatból. Az adott naptári félév teljes idejére ezzel kell számolni, vagyis 2014. december 31-éig 26,4 százalék az egyik plafon (ezt kell alkalmazni általában a fogyasztói hitelekre), és 41,4 százalék a másik plafon (a kockázatosabb fogyasztói hitelekre). A fejszámolók ebből már tudhatják, hogy 2,4 százalék volt az említett napon az alapkamat.

Uzsora? Nem uzsora?

Jogosan dolgozik-e a miniszterelnök ennek a szabálynak a megváltoztatásán? A 41,4 százalék így első hallásra bőven kimeríti az uzsorakamat fogalmát. Nosza szabályozzunk! Valójában az igazság az, hogy az angolul personal finance (személyi hitelezés) termékcsalád általános kategóriájában vannak olyan nagyon rövid futamidejű termékek is, ahol a THM nem a legmegfelelőbb mutató.

Ezeknél a magas THM nem feltétlenül azt jelenti, mint egy borsodi tudósításban a „kamatos pénz” szörnyűsége, amikor is egy kiszolgáltatott család kér a gyerek gyógyszerére kölcsön 5 ezer forintot a környék tehetős családjától; ha másnap megadják, akkor 7 ezret kell visszafizetniük, ha holnapután, akkor már 10 ezret. Az ilyen kölcsönnek mind a THM-je, de főleg a követelés-behajtási módszertana erősen kifogásolható. Ez az uzsora.

A fogyasztói hitelek, a gyorskölcsönök sokkal inkább szabályozott piaca éppen ezeket válthatja ki. Kimegy a cég (reklámot nem csinálunk) munkatársa az atyafihoz, ad 50 ezer forintot, majd minden héten kimegy, és visszakér 2 ezer forintot 30 hétig. Ha már a jövő héten jön, akkor brutálisan magas a THM, ha egy hónap türelmi idő után kezd jönni, akkor talán vállalható a mértéke.

Természetesen csökkenthető a THM - valamiképpen azt is túlélte ez az üzleti műfaj, amikor kiirtották a korábban több száz százalékos hiteldíj mutatókat, és a fent ismertetett korlátok közé szorították a kamatokat. De az mindenképpen elkerülendő cél, hogy éppen a legkiszolgáltatottabbak essenek el az utolsó legális hitelhez jutási lehetőségektől. Ha ugyanis csak nagyon alacsony, a kockázatokat nem fedező THM-mel lehet gyorskölcsönt nyújtani, akkor sajnos a magasabb kockázatot képviselőknek maradnak a rokonok (ez jó), és maradnak az uzsorások (ez nagyon nem jó).

Máshol

A fogyasztási hitelek Magyarországon már ma is sokkal szabályozottabbak, mint például az angolszász világban, ahol a rövidtávú, a nehéz helyzetben levő, hónapról, hónapra élő emberek kiszolgálására egy hatalmas iparág szakosodott. Ott az iparág neve is beszédes: payday loan, salary loan, small dollar loan, short term loan; ilyen neveken fut a szakma, vagyis kevés pénzt, rövid időre adnak kölcsön az intézmények, amit jellemzően akkor ad meg a kliens, amikor megkapja a fizetését.

Végül egy megfontoltságra felhívó mondat. A fogyasztási hiteleket egyesek úgy szokták megkülönböztetni a többi fogyasztói (lakossági) hiteltől, hogy előbbieknél az ügyfél nem ad közvetlen fedezetet, míg utóbbinál fedezetként adja a lakását, autóját, és így tovább. Ez többé-kevésbé igaz is. De van egy rossz hírünk. A jelzáloghiteleknél a bank, vagy az a követeléskezelő, amelyik átveszi a rossz hiteleket, viszonylag gyorsan és könnyen érvényesítheti a jelzáloghoz fűződő jogát (a viszonylag hangsúlyozandó, mert még akkor is többéves lehet a folyamat, ha nincsen éppen árverezési vagy kilakoltatási moratórium). Ám egy végrehajtási folyamat során - bármilyen fogyasztói hitelről van is szó, amelyet nem törlesztünk -, ha a nevünkön lakás vagy autó van, akkor minden hiteltartozásunkért egyszer ezekkel is felelni fogunk. A folyamat összetettebb, de ha nem közvetlen a fedezet, akkor is minden, ami a miénk, végső soron fedezetnek számít.

Pár jó tanács 

Pontosan mérlegeljük, hogy szükségünk van-e az adott (sokszor egyáltalán nem olcsó) hitelre, és ha igen a válaszunk, akkor jól lőjük be, hogy mekkora összegben!

Ne csak a megszokott bankunkban kérjünk ajánlatot, ne dőljünk be az első remek reklámanyagnak, ha kártyáról, személyi kölcsönről van szó. Inkább használjunk olyan internetes portálokat, amelyek össze tudják hasonlítani a számunkra releváns piaci kínálatot!

Ne kerüljünk időzavarba! Időigénye lehet, amíg kifolyósítanak egy, a reklámok szerint szuperegyszerű hitelt, de amíg ez nincs meg, ne vállaljunk erre a forrásra alapozott kötelezettséget.

Címkék: bank hitel pénzkérdés