Ha a jelenlegi ütemben nő a Föld népessége, illetve folytatódik az ipari termelés hatékonyabbá tétele, akkor szinte elkerülhetetlen egy globális foglalkoztatási válság, áll a Világbank nemrég publikált elemzésében. Két egymástól látszólag független, ám következményeiben egymást erősítő trendről van szó, ami első körben a drága munkaerejű térségeket érinti majd, különösen Európát és Észak-Amerikát, de akár Ázsia fejlettebb országait is.

Miről is van szó? Míg a XIX. század végéig a mezőgazdaság biztosított megélhetést a legtöbb ember számára, addig a XX. század elejétől a „legnagyobb foglalkoztató” szerepét az ipar vette át, hogy azután a múlt század közepétől a szolgáltatási szektor szívja fel az egyre hatékonyabb tömeggyártásban feleslegessé váló tömegeket. A fejlett országokban azonban a szolgáltatási szektor lassul, miközben a termelés hatékonysága soha nem látott mértéket öltött, ráadásul a drága munkaerejű országokból egyre gyorsabb ütemben vándorol el a termelés az olcsóbb államok, régiók felé.

Ma már nem arról van szó, mint korábban, hogy az új, drága technológiák először a nyugat-európai gyárakban debütálnak, hogy Kelet-Közép-Európa után végül valamelyik ázsiai vállalatnál landoljon a termelés. Talán az egyik legjobb példa erre a tajvani Foxconn cég, amelyik 21 kínai üzemében mintegy 1,2 millió embert dolgoztat.

Az Apple-nek is gyártó cégnél egy átlagos munkavállaló – vezetők nélkül – havi bére 60-80 ezer forintnak megfelelő jüan, ezért ráadásul premierek előtt akár napi 18 órát is kell dolgozniuk, részben ezért is gyakori közöttük a lázadás és öngyilkosság. Ezeket persze a nyugati sajtó rendre felkapja, kellemetlen helyzetbe hozva az odahaza humánusnak beállított, ám trendi és drága termékeiket filléres munkaerővel készíttető vállalatvezetőket. Például Tim Cookot, aki két éve éppen a heti 60 órás munkahetet kérte számon a tajvani vállalattól. De nem érdemes az Apple-t szapulni, hiszen a világ elektronikai termékeinek közel 40 százalékát ez a vállalat állítja elő, vagyis ha fázunk az olcsó munkaerővel előállított masináktól, akkor bizony nem lesz könnyű vásárolnunk.  Az elektronikai gyártók tehát jellemzően Ázsiában gyártatnak, az olcsó termelés persze a termékek árában nem érvényesül, hiszen ki kell szolgálni a tulajdonosokat, a tőzsdei részvényeseket. 

De a Foxconn is lépett az alacsony béreket, a túlórákat, az európai szemmel elképzelhetetlenül zsúfolt munkásszállásokat ért kritikák hatására: egyrészt megemelték annak az 500 ezer munkásuknak a bérét, akik a Hongkong melletti Sencsen városban dolgoznak, másrészt előkészítették a termelés egy részének átköltöztetését az ország belsőbb, szegényebb területeire. Vagyis már Kínán belül is megindult a termelés elvándorlása az olcsóbb régiók felé. De ez nem minden, a Foxconn ugyanis azt is bejelentette, gépsorai egy részét automatizálja, vagyis kevéssé problémás robotokkal helyettesíti a több bért, több pihenőidőt és általában jobb körülményeket követelő embereket.

De ne ragadjunk le egyetlen cégnél, ugyanis a Világbank tanulmánya szerint globális trendről van szó, és ha 2030-ra nem sikerült világszinten 600 millió vadonatúj munkahelyet létrehozni, akkor beüthet egy világméretű krach, mégpedig a munkahelyek, különösen a minőségi munkahelyek hiánya. Ennek egyébként már most is érezhető az előszele, hiszen a gazdasági válságot követően a munkaerőpiacok nehezebben regenerálódnak, mint az 1929-32-es válságot követően. Ráadásul a világ 20 legerősebb gazdaságában (G20-ak) tavaly 100 millió állástalan volt, 447 millióan pedig napi 2 dollárnál kevesebb bérből voltak kénytelenek megélni.

Jelenleg azonban nem látszik, hogy honnan is lesznek új munkahelyek, hiszen az egyre nagyobb népesség és a gyártás automatizálása éppen ez ellen hatnak. Ha viszont robotok dolgoznak majd az emberek helyett, és tovább nő az állástalanok száma, akkor ez nem csak a szociális rendszerek összeomlását okozhatja, elolvadhat az a fizetőképes kereslet is, ami felszívja a gyárakból kiömlő termékáradatot. Ennek megoldásához édeskevés a G20-as pénzügyminisztereinek és jegybankárainak nemrég Sydney-ben elfogadott vállalása, hogy a gazdaság felpörgetésével próbálnak majd új munkahelyeket létrehozni.