Avagy a társadalombiztosítás védelmében
Magyarországon – és javarészt a válság hatására immár Európa, sőt, a világ nagy részén – jó ideje úgy folyik a vita a nyugellátások, az időskori gondoskodás átalakításáról, hogy egy lényeges üzenetet sehogy sem akarunk meghallani: hosszabb távon egy-egy közösség csak annyit tud az idősek ellátására fordítani, amennyi még nem veszélyezteti a közösség fennmaradását, jövőjét, fejlődését, boldogulását. Ha ugyanis ez utóbbiak borulnak, borul az idősekről való gondoskodás is.
Sajnos a válság és a demográfiai folyamatok miatt jó ideje ezen a kötélen egyensúlyozunk. Az időskori ellátások nyesegetése, szigorítása immáron kormányokon átnyúló sagává nemesedett, ám minden erőlködés ellenére nyugdíjrendszerünkből még mindig inkább a romlás levegője árad, mint az egészséges működésé. Az utóbbi másfél-két évben pedig e helyen most nem minősítendő eszközökkel azok is visszakerültek a bizonytalanság nagy közös kalapjába, akikről korábban úgy tűnt, legalább részben kívül állnak azon (természetesen a magánnyugdíjpénztári tagokra utalunk).
A teljes cikket elolvashatod a Pénzkérdés oldalán.
Utolsó kommentek