– avagy leleplezzük a leggyakoribb politikai csúsztatási módszert –
Eredendően az volt az alcím, hogy „gondolatok az externáliák internalizálásáról”, de mi is a piacról élünk, nem akartuk elbukni az olvasók egy jelentékeny táborát. Mindenesetre azt megígérhetjük, hogy aki elolvassa bejegyzésünket, az egy fokkal jobban fel lesz vértezve a leggyakoribb érvelési trükk ellen, amit előszeretettel használnak például gazdaságpolitikai döntések indoklásánál.
„…mindezek következtében elmondható, hogy nem csak a város, hanem a régió, de szélesebb értelemben véve a teljes magyar nép érdekét szolgálja ez a (ide jön a beruházás neve)” - mindenki számára ismert már az ultimát gondolati panel, amivel olyan szívesen él az összes polgármester, államtitkár, miniszter, vagy vállalatvezető, amikor meg kell indokolni az új bekötőút/ vásárcsarnok/ szemétlerakó értelmét. Cél az, hogy a közelről túl drágának és túl értelmetlennek tűnő kiadást olyan másod- és húszadlagos előnyökkel ruházzuk fel, melyek tükrében már látszik valami haszna a dolognak, még ha az borzasztóan távoli és áttételes is. De ugyanez a módszer köszön vissza akkor is, mikor a gyerekek tévézési szokásaiból azt a következtetést kell levonni, hogy gyíktestű tömeggyilkosokká cseperednek: hiszen rossz példát látnak, elhidegülnek az emberektől, félreértelmezik a valóságot, nem lesz kész a leckéjük, kész a baj.
Utolsó kommentek