Lázár János mai egy mondatával akkora hullámokat keltett, mintha valaki azt jelentette volna be 1914-ben, hogy szándékában áll másnap lelőni a trónörököst Szarajevóban. Aki még nem hallott róla: Lázár felvetette, hogy 180-as svájci frank árfolyamon legyenek kötelesek a bankok elszámolni az előtörlesztéseket a lakáshiteleken.

Bárki, aki frankhitel birtokában olvassa ezt, jó eséllyel imáiba foglalja a frakcióvezetőt. A társadalmi hasznossága azonban összességében negatív.

Egyfelől az, aki előtörleszteni képes, az jó eséllyel eddig fizetni is tudta, hiszen van 1-5-10 akárhány millió forintja az előtörlesztésre. Ha nincs is pénze, akkor is kell legyen egy tehermentes ingatlanja, amire felvesz forinthitelt, amivel a frankhitellel terhelt ingatlant kifizeti. Az ugyanis csak a frakcióvezető fejében működik, hogy ugyanazon az ingatlanon két hitelt lehessen, akárcsak pár nap erejéig is párhuzamosan tartani. Persze lehet, hogy a terv nem csak az előtörlesztésre terjedne ki, hanem a hitelek forintra váltására is, ez esetben még húzósabb a történet.Azonban nem is a praktikum az, ami közgazdaságilag vitatható, hanem a morális aggályok.

Címkék: ingatlan árfolyam bank frank adósság gazdasági kockázat növekedés stabilitás svájci előtörlesztés blockbuster forinthitel frankhitel

És akkor tessék megdöbbenni! 35 éves kor alatt nem érdemes nyugdíj célra félretenni. Ezt állítja legalábbis a londoni Cass Business School tanulmánya. A Financial Times-ban idézett anyag szerint 35 év alatt a személyes jövedelem jellemzően olyan alacsony, hogy az egyén saját magából kipréselhető megtakarítása abszolút értékben elhanyagolható... olyannyira, hogy akkor már érdemesebb inkább ezt a kis pénzt is fogyasztásra költeni. Az akadémiai kutatók szerint 35 év felett viszont már nagyon komolyan félre kell tenni, 55 év felett pedig a jövedelem 30-35 százalékának már nyugdíjcélú megtakarítást kell képeznie.

Címkék: gazdaság fogyasztás pénz pláza nyugdíj gdp jövedelem megtakarítás költekezés

Magyarországon a lakosság és a vállalatok is a pénz hiányára panaszkodnak, miközben az USA-ban már létezik bank, amelyik a hozzá befolyó betétekkel nem tud mit kezdeni: kamat helyett kezelési költséggel téríti el a pénzeket, mert nem tudja kihelyezni. Előző bejegyzésünk kommentezői is felvetették, hogy miért nem örülünk idehaza a növekvő mértékű banki megtakarításoknak, hiszen abból lehet a gazdasági növekedés.

Címkék: bank pénz mnb megtakarítás defláció gazdasági növekedés hitelképesség takarékpont betétesek hiteligény hitel átütemezés pozitív adósnyilvántartás

„A kormánynak nem dolga, hogy eldöntse az emberek helyett, mit csinálnak a pénzükkel: fogyasztanak, megtakarítanak vagy adósságot törlesztenek” – mondta a Kossuth Rádió ma reggeli műsorában Orbán Viktor, utalva arra, hogy folyik a diskurzus, mire költötte a lakosság a személyi jövedelemadózás rendszerének átfazonírozása révén a zsebében maradt 200 milliárd forintot. A miniszterelnök talán nem is gondolt arra, hogy a megnevezett három tétel szinte forintra pontosan ugyanakkora. A Pénzkérdés blog ugyanis utánaszámolt: az említett összeg harmadát elfüstölte a frank, harmadát megtakarításba raktuk, harmadát pedig a fogyasztásba forgattuk.

Szinte fillérre pontosan 200 milliárd forintnyi személyijövedelemadó-bevétel maradt a lakosság zsebében az idei év első hat hónapjában. A Nemzetgazdasági Minisztérium által publikált államháztartási adatokból gyönyörűen kiolvasható a szám. Hiába azonban a kormány által a gazdaságpolitika egyik sarokkövének tekintett tehercsökkentés, a 200 milliárd – az elemzők, szakértők egyöntetű vélekedése szerint – alig-alig jelent meg a gazdaságban.

Címkék: gazdaság kormány hitel fogyasztás orbán viktor mnb szja fizetés ksh jelzálog megtakarítás svájci frank törlesztés adócsökkentés munkabér visszaesés személyi jövedelemadó bérnövekedés

A banki devizahitelekkel kapcsolatos vita állandó eleme ma is, hogy a pénzintézetek és a hitelközvetítők megfelelően tájékoztatták-e az ügyfeleket a frank- és a jenhitel kockázatairól, az ahhoz kapcsolódó terhek lehetséges változásairól. Utólag már értelmetlennek tűnhet keresni a felelőst, hiszen mindenki ludas a dologban, de akad azért olyan érv, amely elbillenti a mérleget egy irányba.

Tíz banki nyilatkozatból kilenc arról szól, hogy a devizahiteleket ajánló ügyintézők mindvégig megfelelő felvilágosítást adtak és korrekt módon kínálták párhuzamosan a devizaalapú ajánlatokat a forinthitelekkel. A svájcifrank-hitelesek közül viszont tízből kilencen megesküdnének, hogy a banki ügyintéző vagy egy ügynök unszolására választották a jelenleg életüket megkeserítő kölcsönt egy forinthitel helyett. Nem tudhatjuk, hogy az igazság kinek az oldalán van, és ki emlékszik rosszul. Az mindenesetre gyanús, hogy a Corvinus Egyetem docense, aki egy átlagügyfélnél nyilván jártasabb a pénzügyekben, nemrégiben felidézte, hogyan beszélte rá egy autókereskedő – készpénzes fizetési szándéka ellenére – egy svájci frankos autóhitelre 2002-ben, s milyen erős akarat kellett ahhoz, hogy ellenálljon egy rámenős banki frank ajánlatnak a válság küszöbén, 2008 októberében.

Címkék: bank hitel frank jelzálog pszáf

Most, hogy egekbe szökkent a frank, és vele együtt a havi részlet is, egyre szaporodnak a megmentők, a gyors és biztos segítséget kínálók. Akadnak köztük sajnos olyanok, akik révén az ügyfél nem könnyebb helyzetbe kerül, hanem jó eséllyel a tévébe, vagy a bulvárlapba, mint X.Y. károsult, kisírt, vagy kikockázott szemekkel.

Utólag nézve minden ilyen eset borzasztóan banális, ezernyi apró figyelmeztető jel sokasodik a sztoriban, akkora lólábak lógnak ki, amiből komplett hiéna csordák laknának jól hetekig. Ne törjünk pálcát honfitársaink felett, inkább gyűjtsük össze az árulkodó jellemzőket, tanulságként. Aki elolvassa, azt fogja mondani:  na jó,  senki sem ennyire könnyelmű, hogy ezt bevegye. Sajnos a statisztikák mást mutatnak, a legelemibb trükkök élnek a legtovább. A PSZÁF által lefülelt visszaélések közül csak minden tízedik számít igazán bonyolultnak, a többinél pusztán az emberek hiszékenységére alapoznak. Van továbbá egy széles határmezsgye, ahol nehéz megítélni, hogy visszaélés történt, vagy az agilis ügyfélpolitika volt eredményes. Ebből származnak azok a „hitelmentő” termékek, amelyeket semmivel sem könnyebb törleszteni, a hosszú távú terheket nem is feltétlenül ellensúlyozzák a rövidtávú előnyök, esetleg nem is akart hozzá az ügyfél életbiztosítást minden családtagjára…

Nézzük az árulkodó jeleket arról, hogy megmenteni való hitelünk nem a legjobb kezekbe kerül:

Címkék: hitel frank jelzálog tanácsadó kiváltás

Minden rosszban van valami jó  – gondolhattuk, amikor a kormány bejelentette a nyugdíjpénztári tagságot érintő szándékát, és a sajtóban heteken, sőt hónapokon át a nyugdíjtéma vitte a prímet. Legalább előkerült a téma, sokaknak még van lehetősége átgondolni majdani anyagi helyzetét és talán tenni is valamit annak érdekében, hogy nyugdíjas korában is meg tudjon élni valamiből.

Végre előkerült a téma, amely sokakat érint, nem csak a média volt tele vele, de beszéltek róla, és nem csak a gazdasági műsorokban, hanem a baráti társaságokban, a munkahelyi közösségekben és a családi ebédeken is. Remélhettük, hogy a közös gondolkodást végre tettek is követik. Hasonlóan gondolkodtak erről a megtakarítási piac szereplői is, hiszen többen álltak elő olyan új termékkel, amely a hosszú távú, rendszeres megtakarításon alapuló öngondoskodásnak nyit intézményes lehetőséget.

Címkék: hitel frank nyugdíj befektetés öngondoskodás svájci

A kormányfő friss bejelentése szerint nagyon rá fognak nézni a bankok körmére, létrehozzák az otthonvédelmi monitoring bizottságot, hogy ellenőrizze a devizahitelek elszámolási költségeit. Nézzük, mely pontokon érdemes kapirgálniuk!

Címkék: árfolyam hitel frank bizottság deviza svájci monitoring otthonvédelmi

Az átlagnál magasabb pénzügyi kultúrával, átlag feletti havi jövedelemmel, a nyugdíjas évektől még kellő távolságra lévő célcsoport keres megnyugtató hosszabb távú megtakarítást öngondoskodás tárgyából.Legjobb lenne talán, ha feladnék egy ehhez hasonló hirdetést, hiszen tudom, hogy az államtól remélhető nyugdíjaskor bevételem töredéke lesz a mostani keresetemnek. Azt is tudom, hogy időben el kell kezdeni az öngondoskodást, havonta rendszeresen kell félretenni, hisz a pénznek fel kell halmozódnia, és hozamot is kell hoznia ahhoz, hogy a fiamnak ne legyen rám gondja, és az unokám ballagására vehessek belőle valamit. Leírom, hogy ehhez képest hol tartok most, dacára a nyugdíjpénztári változásokat követő médiazajnak, a Magyar Nemzeti Bank pénzügyi tudatosságot elmélyítő kampányának, és a pénzügyi szolgáltatók heves marketing aktivitásának.

Címkék: média pénz nyugdíj mnb költségvetés otp ügynök bónusz családi hozam megjatakrítás biztosító.ingatlan

Rossz álomnál is rosszabb, amire naponta ébredünk, az újabb és újabb pénzügyi sokkokra, miközben a világ éppen csak kiheverni látszott a 2008-as Lehmann-féle válságot. Ráadásul a mostani válság itt formálódott, az Európai Unióban. Az már csak keserű hab a tortán, hogy leminősítették a világ egyik legbiztosabb befektetésének számító, a nemzetközi állampapírpiacon viszonyítási alapnak tekintett amerikai államkötvényeket. Az USA adósságpapírjainak per pillanat rosszabb a minősítése, mint a globális informatikai mamut Microsoftnak, vagy mondjuk a hongkongi tömegközlekedési vállalatnak.

Mindez, ahogy három éve is, betört a magyar háztartásokba, viszi a megtakarítások egy részét. Fizethetjük a károkat, amelyek az arányában miden más országnál nagyobb összegű svájcifrank-alapú adósság kockázatából fakadnak. A drámaian erősödő svájci deviza nyomán szinte percek alatt hízik milliárdokkal a háztartások hitelállományának nagysága, s azt kell megélni, hogy évek óta törlesztünk, s mégis durván emelkedik az adósságunk.  Még az is, aki eddig a homokba dugta a fejét kell, hogy lássa: másképpen kell élnie.  Nemcsak azért, mert többé nem lehet hitelből jövőt építeni, hanem azért is, mert a kormányok sem Magyarországon, sem Európa többi országában már nem költekezhetnek büntetlenül. Iszonyúan fájdalmas, ha elveszik az eddig szerzett jussnak gondolt korengedményes nyugdíjakat, de már ott tartunk, hogy aki végig dolgozza majd a 40 évét, az sem kap majd akkora nyugdíjat, amelyből ha nem is gondtalanul, de viszonylag nyugodtan élhet. Hacsak el nem kezdi időben a megfontolt takarékoskodást. Aki nem tesz félre, nem tudja majd gyerekét megfelelő egyetemre, főiskolára küldeni, nem tud majd lakást venni. Ha nincsen tartalék vagy biztosítás, egy sima betegség is végzetes következményekkel járhat a csökkenő táppénz és a növekvő egészségügyi magánkiadások miatt, és föl kell élni az örökségnek szánt vagyont, ha van egyáltalán.

Egy nagyobb közvélemény-kutatás szerint alig másfél éve még a magánnyugdíjpénztár-tagok közül sokan azt sem tudták melyik kasszához kerül a fizetésükből kötelezően levont nyugdíjjárulék. Arról meg aztán végképp fogalmuk sem volt, hogy ott tulajdonosok lennének vagy, hogy akik a 90-es évek végén szabad döntéssel léptek be, a pénztári tagságért cserébe lemondtak az addigi évek után járó állami nyugdíjuk negyedéről. Mára „okosodtunk”. A frank erősödése mellett a kötelező nyugdíjpénztárak visszakényszerítése az államkasszába sokakat megtanított arra, hogy másképp kell hosszú távra kalkulálni, mint eddig. Sokan vártak arra tömött sorokban, hogy hitet tegyenek a nyugdíjpénztáruk mellett, s ne engedjék át az állami nagykalapba a járulékukból addig összegyűlt vagyont, mondván az legalább biztos. A 2008-as válság óta a megtakarítási ráta is nő. Tehát egyre többen ébrednek rá a valóságra. Aki pedig még nem tette, annak ébresztő! Az új világ már át is lépte a küszöböt. Sorsunkat az eddigieknél sokkal inkább a saját kezünkbe kell vennünk, amihez talán ez a blog is hozzásegít majd.

Címkék: frank nyugdíj befektetés megtakarítás öngondoskodás svájci takarékoskodás