A lakáshitel-végtörlesztési ralival még nincs vége a devizahiteles rémálmoknak. Aki devizaalapú autófinanszírozást választott, és fix havidíjat fizet, készüljön fel, mert indul az újabb menet.

A devizahitelek bedőlési hullámai az elmúlt két évben adósok százezreit érintették, akik közül sokan tértek át a fix díjas fizetésre a változó törlesztőrészletekről és havidíjakról. Az áttéréssel együtt vállalták a hitelek futamidejének megnyújtását. Ez a megoldás azonban könnyen lehet, hogy csak átmeneti lesz. Az euróválság elmélyülésével ugyanis most a hitelezők dobhatják be a törülközőt a rendszereikben felhalmozódó tarthatatlan hosszra kinyújtott hitelekkel járó kockázat miatt. Így a hiteleseknek mielőbb másféle megoldás után kell nézniük.

A teljes cikket elolvashatod a Pénzkérdés oldalán. 

Címkék: hitel adósság devizahitel forinthitel végtörlesztés

És megérkezett, amit többen szorgalmaztak: a jövő évtől az EU egységes bankbetéti garanciát vállalna minden tagállam minden bankbetétjére. Mi ennek a konkrét eredménye: Kiskunlacházán Józsi bácsinak sem kell aggódnia bankbetétjéért, ha durván 300 Ft fölé repül az euró árfolyama, beindul a pénzmenekítés és összeomlással fenyeget a bankrendszer, mert Lázár János éppen rosszul aludt és hazaküldi karácsonyozni az egész IMF delegációt…


Mi történt? José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke egy Financial Times-nak adott interjúban közölte, hogy az EU-nak központi garanciavállalást kell létrehozni minden tagállam lakossági bankbetétjeiért. Az ügy nyilvánvalóan forró, hiszen a görög lakosság rendkívüli mértékben gyengítette az ország bankrendszerét – az egyébként teljesen racionális – betétkivonásokkal, mivel megrendült a hitük, hogy valaha is visszakapják pénzüket. Ezt követően az elmúlt hetekben Spanyolországban is felütötte fejét ezen jelenség. Teljesen egyértelmű, hogy saját országának megingása esetén a bizalom az „átlagos bankbetétesben” megremeg és nem biztos, hogy tesztelni szeretné a „bedől, nem dől be” játék végeredményét…

A teljes cikket elolvashatod a Pénzkérdés oldalán. 

Címkék: bankbetét betétbiztosítás EU Spanyolország

A soltvadkerti takarékszövetkezet csődje kapóra jöhetett azoknak, akiknek a szemét csípi a magyar tulajdonú hitelintézetek helyzetbe hozását és a takarékszektor számára 100 milliárdos tőkejuttatást ígérő kormányzati retorika. Elég csak sorba állítani a gönci Jógazda Takarékpénztár 2011. év eleji bukásával, s már le is lehet vonni: lám-lám, mekkora kockázatokat hordoz a szektor, hiszen évente bedől egy takarék, miközben a bankok még a hatalmas veszteségek közepette is állják a sarat. Mégis megkockáztatjuk, hogy a mostani volt az utolsó takarékszövetkezeti csőd. Ha mégsem, akkor az a pénzügyi felügyelet Szász Károly elnökkel az élén kudarcot vallott, a kormánynak pedig nincs koncepciója.

Nézzünk először is a két csőd mélyére. A Jógazda önálló utat választva kilépett a legnagyobb országos integrációból és független takarékként nagyra akart nőni. Gyűjtötte a betéteket kimagasló kamattal, s bár Göncön volt otthon, mindenféle helyismeret nélkül nekiállt budapesti vállalkozókat hitelezni.  A kockázatok a válsággal nőttek, a tőke elfogyott, ráadásul az utolsó pillanatban néhány nagy betétes a hitelintézet bezárását megneszelve kivette a pénzét is, így nemcsak a tőke lett kevés, de eltűnt a likviditás is, a takarék fizetésképtelen lett, befagytak a betétek, amelyet az Országos Betétbiztosítási Alapnak kellett kifizetnie. Amennyiben lett volna erős tulajdonos a takarék mögött, amely rendszeresen ellenőrzi a működést, időben pótolhatták volna azt a tőkét, amelyet felemésztettek a növekvő kockázatok.

A teljes cikket elolvashatod a Pénzkérdés oldalán. 

Címkék: takarékszövetkezet PSZÁF

Pár hónappal azután, hogy a válság kipattant, néhányan hirtelen felidézték a modern keynes-i közgazdaságtan egyik elemét, a takarékossági paradoxont: ha mindenki spórol, a gazdaság összeomlik. (A képen: Van képetek éppen most visszafogni a költekezést, később így sokkal rosszabb lesz!) Különösen szörnyű következményekkel jár a spórolás válság idején. Ha nem költekezünk, nem fogyasztunk, a termelés zuhan, az emberek tömegével kerülnek az utcára, és nem lesz, aki újraindítsa a rendszert. A gondolatot kicsit finomítva a tanulság a következő: ami jó az egyén pénzügyi helyzetének, az bizonyos körülmények között, makroszinten, katasztrofális lehet a gazdaságnak.

Normális gazdasági helyzetben, és persze feltételezve, hogy a népek nem a matracban gyűjtik a pénzüket, minél több a megtakarítás, annál jobb. Ezek a források vállalati hitelekként kikerülnek a bankokból, és fejlesztésekbe, munkahelyteremtésbe folynak. Ha viszont most, a válság idején kapunk észbe, és - persze miután lefaragtuk a lefaragható hiteltartozásokat - elvisszük a pénzünket a bankba, hogy nekiálljunk az okos takarékoskodásnak, vajon mi lesz a pénzünkkel? Mert a bankok most valahogy nem hiteleznek. 

A teljes cikket elolvashatod a Pénzkérdés oldalán. 

Címkék: gazdaság válság megtakarítás hitelezés vésztartalék

Jópofa ötlet a BKV meghekkelése, ám nem csak morális szempontból aggályos, a mateknak is ellentmond. Viszont egy dologra mindenféleképpen alkalmas lehet: edukációs pilot-projektként hamar be fogja bizonyítani, hogy miben rejlik egy biztosító valódi szolgáltatása.

Pár nap alatt híre ment élelmes fővárosiak ötletének, miszerint álljanak össze az emberek, és a BKV-bérlet árát inkább egy közös kalapba dobják be, ahonnan a tagok egyes büntetéseiket fizetik.

Az ötlet pofonegyszerűnek tűnik: az elégedetlen ügyfelek kockázati közösséget hoznak létre, ide fizetik be az éves díjat (egy bérlet árát), és akit megbüntetnek, az ebből a kalapból jut fedezethez. A szervezőkkel készített interjúból hamar kiderül, hogy ők is inkább tiltakozásnak szánták az akciót, semmint pénzügyileg alátámasztott, hosszútávon fenntartható modellnek, de azért nem haszontalan ha összeszedjük, hogy mi minden gond van a tervvel.

Címkék: metró korrupció BKV

Bökdösés és javítás. Vagy inkább tiltás?

 A „korlátozott racionalitás” közgazdaságtani elmélete már elég rég leszámolt azzal az illúzióval, hogy adott helyzetben a körülményeket megfelelően mérlegelve a legjobb alternatívát választjuk. A már a hetvenes évek végén Nobel-díjjal jutalmazott elmélet szerint (H. Simon) örüljünk annak, ha „elég jó” döntést hozunk, amivel később is elégedettek lehetünk. A való életben azonban rendre megkérdőjeleződik még ez a korlátozott racionalitás is.

Címkék: közgazdaságtan pénzügy fogyasztóvédelem devizahitel

avagy mit kell tanulnunk a kínaiaktól?

„Nemrég olvastam blogjukon egy írást arról, hogy miért nem időszerű nekünk a kínaiakat másolni. Noha a cikk főbb megállapításaival egyetértek, lenne azért jó pár dolog, amit egyáltalán nem szégyen a kínaiaktól ellesni” – írta egy olvasónk. Életből vett történetét most megosztjuk.

 „Én vállalkozó vagyok, körülbelül másfél évem ment el arra, hogy itthon próbáljak legyártatni bizonyos termékeket. Sokan óvtak ettől, de volt bennem egyfajta hit, elkötelezettség, minden politikai felhang nélkül. Már ez idő alatt is többen javasolták, hogy gyártatni csakis Kínában szabad. Azóta átestem a tűzkeresztségen, tudok még tükörbe nézni, folyamatos és jó kapcsolatokat ápolok kínai beszállítóimmal. Csalódtam a hazai vállalkozókban – ők meg nyilván bennem, de ez más kérdés. Elismerem, sok tekintetben eleve hátránnyal indulnak a kínaiakkal szemben: árak, adók, járulékok, ellenőrzések. Értetlenül állok azonban a mai napig az előtt, hogy vállalati kultúrában is fényévekre megelőztek minket. Egyszerűen ez már (hogy bloguk nevével éljek) nem pénzkérdés, hanem hozzáálláson, akaraton, józan észen múlik.

A teljes cikket elolvashatod a Pénzkérdés oldalán. 

Címkék: vállalkozás vállalati kultúra Kína

Szerda este belebotlottam az MTV Híradójába. Először azt hittem, hogy még a TV-Maci műsorideje fut, de valahogy a képvilág nem stimmelt.

A háttér: történt, hogy a görögök most sem hagyták unatkozni Európát és jól belengették a nemzetközi devizapiacokat, melynek eredményeként a forint is megbicsaklott az euróval szemben. A Híradó neki is ugrott a téma feldolgozásának, melynek az lett az eredménye, hogy az egyszeri devizahiteles, aki nem tudta összesöprögetni a rokonoktól és barátoktól a végtörlesztésre való summát, az bizony ismét az infarktus közelébe került.

A teljes cikket elolvashatod a Pénzkérdés oldalán. 

Címkék: válság devizahitel devizaárfolyam MTV

Lenyúlja az állam a lottóötöst: a Szerencsejáték Zrt. teljes nyereségét elvonták osztalékként a költségvetési lyukak befoltozására. Ez pusztán pótcselekvés, igazából ugyanis azzal lehetne növelni a szerencseiparból származó állami bevételeket– akár már az idén több mint tízmilliárd forinttal -, ha végre megvalósulna a hazai szerencsejáték-piac évek óta késő, teljes körű újraszabályozása.

„A kormányé a lottóötös”, „Állami kézen a lottópénzek”, hasonló hangzatos címekkel kapta fel a napokban a média a hírt, miszerint az idei hiánycél teljesítése érdekében a kormány a Szerencsejáték Zrt. vártnál is jobb tavalyi nyereségének teljes egészét, 7,6 milliárd forintot elvonja osztalékként, s így mintegy 1,6 milliárd forint extra bevételre tesz szert. Noha ez önmagában nem újdonság, mivel az állam az elmúlt években is gyakorlatilag a monopólium teljes profitját elszedte - 2011-ben 5 milliárdot, egy évvel korábban pedig 7 milliárd forintot – jól szemlélteti a kormánynak azt a többször is hangsúlyozott célját, hogy növelje a hazai szerencsejáték-piacból származó adóbevételeket.  Nagy kár azonban – az államkassza szempontjából -, hogy az eddigi intézkedései éppen ellentétes hatást váltottak ki, ezért az idei első félévben szinte bizonyosan jóval kevesebb „szerencsepénze” lesz a költségvetésnek, mint a korábbi években bármikor. Pedig januártól teljesen új szabályok vonatkoznak az ágazatra.

A teljes cikket elolvashatod a Pénzkérdés oldalán. 

Címkék: adó költségvetés szerencsejáték Szerencsejáték Zrt.

Karvalytőkés-e Bagaméri? Igen, ha ugyanúgy számolunk, ahogy a gazdasági szabadságharcosok, akik szívesen példálóznak megdöbbentő nyereségrátákkal, bizonyítva a nálunk tobzódó globális vállalatok extraprofitját. Szándékos megtévesztés, de tudatlanság is lehet a kalkuláció mögött. Egy tankönyvi példával a legegyszerűbb helyre tenni a dolgot.

Bagaméri megnyitja jégkrémbüféjét. Induló tőkéje 1000 fabatka. Ebből 500 fabatkáért beruház, tehát vesz egy lakókocsit, 100 fabatkát költ a közvetett költségekre (cégalapítás, könyvelő, banki költségek, engedélyek, járulékok, némi karbantartás, marketing, stb.), másik 100-at a közvetlen költségekre (rezsi, bérjellegű kiadások, papír evőeszközök, szalvéta, stb.), és 300-ért vesz induló árukészletet. Jól megy a bolt, a szezon 3 hónapja alatt elad mindent, 600 fabatkás árbevételt elérve. Bagaméri a 300-as árukészletet 600-ért adta el, árrése 100 százalék. Haragudjunk rá,nagyon, aljas kizsákmányoló! Ezért tart itt ez az ország, az ilyenek miatt!

A teljes cikket elolvashatod a Pénzkérdés oldalán. 

Címkék: piac kapitalizmus kkv tőkemegtérülés