Egy dolog, hogy mennyit kell dolgozni egy adott méretű lakásért, s egy másik az így megszerezhető ingatlan minősége. Ezért nem álltunk meg a nemrég nagy port felvert elemzésében kimutatott arányok (magyaroknak 7,5 évnyi, a dánoknak 2,2 évnyi átlagbérébe kerül ugyanakkora lakás) boncolgatásánál, hanem megnéztük, mit is lehet megvenni az így összegyűjtött pénzből a két országban. Volt meglepetés.
227 800 Ft a magyar bruttó átlagbér a KSH júliusban publikált gyorsjelentése szerint, vagyis ennyi az adók és járulékok levonása előtti bér. Ebből a Nexon kalkulátora szerint az adók és járulékok levonása után 149 209 Ft marad, vagyis ha valaki 7,5 évig meg tudja oldani, hogy ebből egy fillért se költsön, akkor végül 13,4 millió forintja marad arra, hogy ingatlant vegyen magának. Ugyanakkor 2,2 év alatt mindössze 3,9 millió Ft jönne össze. Eközben Dániában az éves nettó átlagkereset 206 400 dán korona, ami 40 forintos árfolyamon számolva 8,25 millió forintnak felel meg, vagyis 7,5 év alatt nettó 62 millió forintnyi összeget szánhat emberünk ingatlanvásárlásra. Mindössze 2,2 éves spórolás után a felhasználható összeg itt is lényegesen kisebb, mindössze 18,2 millió forintnak megfelelő dán korona.
Úgy döntött a magyar kormány, hogy két héten belül előtörleszti a még hátralevő, 2,2 milliárd eurónyi IMF-hitelünket, erre Orbán Viktor miniszterelnök utasította Varga Mihály nemzetgazdasági minisztert. Egy újabb gumicsont, mi is tudjuk, de azért a tisztesség azt kívánja, hogy korrekt elemzői szemlélettel vizsgáljuk meg, hogy van-e turpisság ebben a hazafias tettben.
Évtizedeken át szinte biztosra lehetett venni, hogy a nyár végén, szeptember elején emelkedik az arany ára. Hiszen szeptembertől évente 15 millió esküvőt rendeznek Indiában, és ez annyira koncentrált keresletet jelent, hogy kiszámíthatósága ellenére évről-évre befolyásolta a keresletet.
Ha nem gondolja át alaposan a kormány a döntést a devizahitelesek megsegítéséről, minden korábbinál nagyobb kárt okozhat a gazdaságnak, ráadásul bakot lőhet a választások előtt. Az urnákhoz ugyanis jövő tavasszal nemcsak a frankhitelt felvettek mennek majd el, hanem azok is akik nem vettek fel semmilyen hitelt, vagy éppen nem kockáztattak és forintban adósodtak el, s ezért még ma is többet fizetnek, mint például a hasonló összegű hitelt felvett jenhitelesek.
Blogunkon is foglalkoztunk már vele, de nem lehet elégszer számon kérni a kormányon: ne a kínai modellt akarja követni egy tízmilliós európai országgal!
Sokat, még mindig nagyon sokat! Legalábbis a 
A magyar állam a lózungok szintjén szeretné, ha a magyar bankrendszer hitelezné az általa támogatni kívánt kis- és középvállalkozásokat (kkv-kat), de a gyakorlatban sokat tesz ez ellen.
A kormány szeptemberre el szeretne jutni a zöldbank előkészületeivel odáig, hogy az ősszel tető alá lehessen hozni az intézményt, és össze lehessen kovácsolni a működéséhez szükséges – jogi, technikai stb. – keretrendszert – írja hétfői számában a Világgazdaság. Ha a lap értesülései helytállóak, akkor már választ is kaptunk arra a kérdésre, hogy a kormány milyen modellt szeretne megvalósítani: tisztán államit vagy állami-piacit. Előbbi ugyanis éveket igényel, a britek például két és fél évig hegesztették a saját zöldbankjukat. A kérdés ezek után már csak az, hogy ki lesz az állam piaci partnere.
Nem keltett különösebb lelkesedést devizahiteles körökben, hogy májusban 2017-ig meghosszabbították az árfolyamgátat. Sőt a napokban közel voltak ahhoz az adósok, hogy elkeseredésükben bankfiókokat rohamozzanak meg, mert a legfelsőbb jogi fórumon nem mondták még ki a devizahitelek semmisségét. Valódi segítség a forint tartós erősödése lehetne, erre viszont egyetlen piaci elemző sem számít. Mi legyen tehát az adós stratégiája?
Utolsó kommentek