Egy hungarikum sorsa kőkemény pénzkérdés, a tokaji aszú jövője pedig a jelek szerint fordulóponthoz érkezett. A 2013-ben meghirdetett minőségi forradalom ugyanis a kezdeményezők hitel szerint felvirágzást hoz a tokaji borvidéken. A prémium minőség szabványosítása ugyanakkor jóval drágább árakat is jelent, így bizton jósolhatjuk, hogy az olcsó aszúk ideje lejárt. Év végén szívesen nyúlunk mi is a borhoz - még ha ezt most egy poszt erejéig tesszük is -, ezért a magunk módján megvizsgáltuk a tokaji esélyeit.
Minden halandó kívülről fújja Magyarországon, hogy a Tokaji Aszú azon kevés hungarikum közé tartozik, amely méltán lett világhírű. Csakhogy minderről az országhatárokon túl egyelőre vajmi keveset tudnak. Sőt, általában a magyar borokról is alig tud valamit a világ gasztronómiai közvéleménye. Bár a magyar, s közte a tokaji borok időről-időre szép sikereket érnek el a nemzetközi megmérettetéseken, máig nem sikerült igazán kilépniük az ismeretlenségből. Így például, miközben a világ borfogyasztási trendjének meghatározásában oly fontos London egyes elegáns éttermeiben a francia, spanyol és olasz borok mellett még az osztrák borokat is külön borlapon kínálják, addig magyar borok egyáltalán nem szerepelnek a menüben, vagy a „futottak még” kategóriát jelző eurázsiai borok között találni közülük egyet-kettőt. Hiába állítják sokan, hogy Magyarország adottságai lényegesen jobbak a szőlőtermesztéshez az osztrák sógorokénál.
Utolsó kommentek