Ki ne hallott volna az olcsó pénz világáról, a kegyelmi állapotról? 17 kamatcsökkentés után 3,00 százalék Magyarországon a jegybanki alapkamat, de a fejlett világban is nagyon olcsó a pénz. A bölcs elemzőházak szerint nem lesz ez mindig így: 2015 elejétől, esetleg kicsit korábban, esetleg kicsit később, de emelkedni fognak a kamatok, itthon is, az Egyesült Államokban is és az Európai Unióban is. talán egyedül Japán maradhat még egy ideig kivétel.
A feltörekvő országok devizái és kötvénypiacai az idei évben nem teljesítettek túl jól. Ezen a távon éppen Magyarország az üdítő kivétel, de Indiában, Oroszországban, Indonéziában, Brazíliában és Törökországban, vagyis nagy, nálunk sokkal népesebb és erősebb fejlődő piacokon komoly bajok voltak. Hol a devizákkal, hol a kötvényekkel, hol mindkettővel.
Nemrég a The Economist készített egy feltörekvő piaci sérülékenységi listát. Azt nézte, hogy amennyiben vége lesz a pénzpumpának, ha elkezdik a nagy jegybankok visszaszippantani a likviditást, honnan fog kimenekülni a pénz, kinek a piacai lesznek veszélyben. Eszerint Törökország, Románia és Lengyelország a legveszélyeztetettebb tőkepiac, de Argentína, Indonézia, Chile is ott topog az élbolyban. És - bármennyire is nem tetszik ez nekünk -, a fránya angolszász szakírók idesoroltak minket, magyarokat is. Na, nem annyira vészes a helyzet, de azért a tíz legsérülékenyebb feltörekvő piac között vagyunk, szerencsére csak a tizedik helyen. Talán elgondolkodtatóbb, hogy a dobogón két régiós társunk is ott díszeleg.
Előtörhet belőlünk a nemzeti öntudat: miért nem ismerik el az eredményeinket? Lám az Európai Unió sem hitt nekünk sokáig, aztán csak belátta, hogy a magyar kormány prognózisai jók voltak. Hiszen itthon minden hasít, egyre gyorsabban növekszünk, csökken az adósságunk, a hiányt mindig a célszint alatt tartjuk és erősen pozitív a külkereskedelmi mérlegünk. Igen, ezek sikerek és ennek alapján gondolhatjuk, hogy Magyarország most tényleg kevésbé sérülékeny.
Ám nem kell azonnal meg nem értést, rosszindulatot feltételezni a The Economistról, inkább gondolkodjunk egy kicsit az elemző agyával. Ők ugyanis egy ország sérülékenységét leginkább az összes külső adósság és az ezt kinőni hivatott növekedés vizsgálatával kezdik. Figyelem, ez nem a jól ismert, „mennyi a magyar államadósság?” kérdése, hanem azt nézik, hogy mennyi a magyar állam, a magyar háztartások és a magyar vállalatok adósság-állománya együtt. Ez pedig még mindig nagyon magas. Ilyenkor nem a GDP 80 százaléka, hanem annak a 200 százaléka a reális küszöb. A mérték egyébként örvendetesen csökken, épülnek lefelé a lakossági devizahitelek, általában is kevesebben adósodnak el, hiszen szitokszó lett a hitel, volt végtörlesztés, ezek mind segítettek, de így is sok az adósságunk. Amikor valaki Magyarországot elemzi, nem lehet eléggé túlhangsúlyozni a befektetői bizonytalanságot, ez is egy sérülékenységi faktor, ahogy a növekedésünk még mindig nem elég acélos.
Természetesen minden pozitív változás segít csökkenteni a félelmeinket, a magas pozitív egyenlegek, a hiánycéltartási fegyelem, az adósságcsökkentés.
Fontos tényező azonban az is, hogy ha világszerte kamatemelések várhatók, akkor a 3,00 százalékos kamatszint rettentő alacsony. Vannak olyan számítások, amelyek a gazdaságok potenciális teljesítőképességéből és a kívánatos inflációból azt számolják, hogy mi az egyensúlyi kamatszint. Nos, ez normál békeidőben 3,5-4 százalék a fejlett világban, vagyis mi már alatta vagyunk egy átlagosnak mondható szintnek, pedig azért nem vagyunk a fejlett világ. Természetesen erre a környezet most valóban lehetőséget ad.
A másik oldalról nézhetjük úgy is, hogy a magyar kamat nagyon magas. Amikor a hasonló hitelminősítéssel rendelkező országok 100-150 bázispontos felárral tudnak hitelt felvenni, akkor nekünk miért kell ennek kétszeresét megadni. Miért 280 bázispont a CDS-felárunk, amikor Szlovákiának 80? Ha így tesszük fel a kérdéseket, akkor az látszik, hogy nagyon is megfizetjük a kamatban az árát mindannak a még orvoslásra szoruló negatívumnak, amit felsoroltunk: nagy adósság, bizonytalanság, gyengécske növekedés.
Ami talán a legfontosabb – globálisan is érezhető, hogy vége a risk on, risk off világának, vagyis nem az jellemző, hogy a sok-sok pénz a befektetőknél lévő kockázati kapcsoló hatására egyszerre bemegy, majd egyszerre távozik a fejlődő piacokról. A befektetők differenciálnak. 2013-ban Magyarország határozottan a kedvencek között volt, nagyon-nagyon fontos lenne, hogy 2014-ben is így legyen.
A magyar kötvénypiacok ma egyszerre olcsók és egyszerre drágák. Hiszen kevés helyen van már egyáltalán érdemi hosszú távú hozam, vagy magyar szemmel, az inflációt alapul véve, érdemi reálhozam. Ezért még mindig olcsó a piac. Ugyanakkor a magyar piac nagyon drága is, mert hosszabb távon ennél csak magasabb kamatok, vagyis alacsonyabb kötvényárfolyamok tűnnek reálisnak.
Ha megindul a kamatemelés világszerte, akkor csak az a feltörekvő piac lesz képes a tőkét az országban tartani, amelyik időben ébred és vonzó kamatot kínál. Nagy veszély, hogy óvatlanságból vagy másféle ösztönzésre ne csússzon túl a reális határokon a nagy kamatcsökkentési hullám. Eddig határozottan sikerről van szó, de a vészjelző már felvillant, előbb-utóbbi itt a trendforduló!
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon! |
Utolsó kommentek