Bár lépten-nyomon azt kommunikálja a kormány, hogy az egyik fő gazdaságpolitikai prioritás a hazai kis- és középvállalkozások megsegítése, az olyan kormányzati intézkedés, mint a pénztárgépcsere, vagy a tranzakciós illeték bevezetése éppen ezt a szektort sújtja legjobban. De vajon meddig bírják cérnával a kisvállalkozások?
Kkv-ügyben olybá tűnik mintha nem tudná a kormány jobb keze, mit csinál a bal. Miközben készül a hazai kkv-szektor megerősítését, versenyképességének erősítését szolgáló új kkv-fejlesztési stratégia, és nyár óta tart a szektor finanszírozását segítő Növekedési Hitelprogram, sorra születnek olyan kormányzati intézkedések is, amelyek éppen a kisebb vállalkozásokat hozzák rossz helyzetbe.
Amikor a kkv-k támogatása van napirenden. akkor azt hangsúlyozzák, hogy idehaza ők termelik a GDP 55 százalékát, fontos szerepet töltenek be a foglalkoztatásban, ráadásul válság idején kiegyensúlyozó szerepet is betöltenek, hiszen míg egy multi gond nélkül leépít akár több száz főt is egy-egy nagyobb megrendelés elmaradása esetén, egy néhány főt alkalmazó kisvállalkozás nehezebben mond le alkalmazottjáról. De mit is érez egy kisvállalkozó ebből az optimizmusból és megbecsültségből? Nem sok mindent. Az egyik bank által rendszeresen készített felmérés szerint a cégek most is negatívan ítélik meg jövőjüket, és a következő egy évre vonatkozó várakozásaikat jelző bizalmi index tovább csökkent az elmúlt hónapokban. Az okok között kiemelten ott vannak a magas adóterhek, illetve a kiszámíthatatlan környezet.A kedvező programok mellett ugyanis van bőven olyan is, amely tovább ront a kkv-k amúgy sem rózsás helyzetén.
Az egyik ilyen intézkedés a tranzakciós illeték bevezetése. Egyes becslések szerint mintegy 70 százalékkal emelkedtek ennek hatására a vállalkozások banki költségei, ráadásul az ingyenes készpénzfelvétel sem vonatkozik rájuk. A kisebb cégeket amúgy is érzékenyebben érinti az intézkedés, a nagyobb vállalatok a tranzakciók összevonásával egyedi banki csomagokkal egyszerűbben ki tudják kerülni az illetékterhet, mint kisebb cégek. Az intézkedés negatív hatásait csak úgy védhetik ki, ha a korábbinál tudatosabban járnak el a bankválasztáskor, tranzakcióikat jobban összehangolják, számlaválasztásukat átgondolják. Ez még a bankok közötti versenyt is erősítheti.
Hasonlóan negatívan érinti a szektort a már tavasz óta húzódó pénztárgépcsere, melynek megfelelő kivitelezés esetén akár pozitív költségvetési hatása is lehetne, a kereskedők azonban egyelőre csak a váltással járó stresszt, bürokráciát és pluszkiadást érzékelik. Bár igényelhető támogatás a csere lebonyolításához, az legfeljebb 50 ezer forint lehet gépenként. Egy kassza ára azonban 130-15 ezer forint körül mozog, így még a támogatott üzletek is komoly kiadásokkal számolhatnak. Ugyan elsőre ez nem tűnik nagy összegnek, sokak számára már ez is megterhelő. Már meg is van az első áldozat: egy békési település egyetlen élelmiszerboltja azért zárt be, mert nem tudta volna kitermelni még a kassza lecseréléséhez szüksége összeget sem.
Eleve nem biztos, hogy a legjobb stratégia az évek óta tartó gazdasági válság esetén a vállalkozások terheinek emelésével biztosítani a költségvetés stabilitását, a kkv-szektor azonban egészen eddig, ha nehezen is, de többé-kevésbé kigazdálkodta a pluszkiadásokat. Ez azonban még a jobb helyzetben lévő cégek esetében is a tartalékok felélésével, a fejlesztések elhalasztásával járt, így már nem sokáig tartható fenn ez a rendszer. Ezt a kormány is látja, és zászlajára is tűzte a szektor fejlesztését, ha azonban kitűzünk egy célt, nem árt, ha azt következetesen végre is hajtjuk, és nem hozunk egymásnak ellentmondó, egymás hatását kioltó döntéseket, Hiába ölünk ugyanis több százmilliárdokat egy hitelprogramba, ha a vállalkozások versenyképességét mi magunk csökkentjük egy másik intézkedéssel.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon! |
Utolsó kommentek