A német nyugdíjas legendás figura a magyarok számára. A világ minden nyaralóhelyén találkozunk velük: jobban néznek ki és többet költenek, mint amennyit mi aktív korunkban valaha fogunk. Irigykedve hallgatjuk, hogy trópusi szigeteken vészelik át a hideg téli hónapokat, de azért közben síelni elugranak Svájcba. Ám egy friss német prognózis szerint 2030-ra sok német nyugdíjas számára vége a jó világnak.
Szóval szívesen cserélnénk a német nyugdíjasokkal. Persze alapvetően nem kéne irigyelnünk tőlük anyagi és egészségi állapotukat, hiszen egy élet munkája után ennyi ki is járna az embernek. Csak hát frusztráló, hogy nekünk tutira nem fog. A magyarok széles tömegeinek leginkább azzal a gondolattal kell megbarátkozniuk, hogy nem lesz nyugdíjuk.
A teljes cikket elolvashatod a Pénzkérdés oldalán.
A kormány legújabb megszorító csomagja a cafeteria elemek egészségügyi hozzájárulásának mértékét 10-ről 27 százalékra növeli, ezzel a cafeteria elemek általános adóterhelése 51,17 százalékra nő, ettől 40 milliárd forint bevételt vár a kormány. Ezzel a béren kívüli juttatások adóelőnye az egyszerű bérként való kifizetéshez képest 14 százalékra olvad, ami felveti a kérdést, van-e értelme egyáltalán fenntartani a céges cafeteria rendszereket?
Az évi 20-50-100 milliárdos állami mentőövekkel életben tartott MÁV-hoz és BKV-hoz képest igazi sikersztorinak tűnik a Magyar Posta, hiszen évi pár milliárdos nyereségre még futja is, mintegy évi 200 milliárdos árbevétel mellett. Ebben persze jelentős szerepe van annak, hogy versenytársai a legtöbb ember számára láthatatlanok, és/vagy jelentős hendikeppel indulnak. Van azonban öt terület, amin érdemes lehet elgondolkozniuk, hiszen nap mint nap milliónyi polgártársunk életére van – inkább negatív mint pozitív – befolyással.
Ismét egy rangsor, ismét visszaestünk. Ezúttal a Világbank adott ki minősítést arról, hogy az egyes országokban milyen környezetben kell a vállalkozóknak céget vezetniük. Magyarország 54., öt hellyel rontott tavalyi eredményén. A számok mögé néztünk azzal a céllal, hogy meglássuk miért élhetőbb hely egy vállalkozónak Grúzia, Szingapúr, meg a többi mintegy 50 ország, amely előttünk áll.
A kormány csodaszerként tekint a tranzakciós adóra, részben a banki utalások megadóztatásából szeretné helyrebillenteni a költségvetést. Mintegy 400 milliárdos bevételt vár az új adóból, ennek oroszlánrészét a vállalkozásoknak kellene befizetniük, miután a banki különadó meghosszabbítása után biztosra vehető, hogy az új közterhet tovább hárítják a pénzintézetek.
Egyre valószínűbb, hogy egyetlen magánnyugdíjpénztár sem tud megmaradni. Az állammal ugyan dacoltak egyes pénztártagok és maradtak, de a jelek szerint a csodában bíznak. A legnagyobb kassza, az OTP Magánnyugdíjpénztár sem bízik abban, hogy lesz annyi önkéntes befizetés, hogy fennmaradhasson.
Kezet fel, aki eddig nem tudta, hogy nálunk mindenki parázik és paráztat. Így készülnek el időre a dolgok, így termelődik a GDP, és ettől érzik úgy a vezetők, hogy ég a kezük alatt a munka. A magyar vállalatoknál honos vezetői stílus sok vicc témája, ám más megközelítésből sok-sok milliárdos kiadással járó magatartás.
A válság óta kevésbé cseng jól a MOL, OTP, Magyar Telekom, Richter neve. Ki merné azt gondolni, hogy ha a pesti tőzsde patinás nevei is kínlódnak, akkor éppen a kisebb társaságok részvényeire lesz majd érdemes odafigyelni? Ha kapkodós, napon belüli ügyletekhez nem is feltétlenül jók, a hagyományos „vedd meg, és ülj rajta” harcmodorhoz találhatunk jó célpontokat.
Mindig kitör a parasztlázadás, ha egy-egy szolgáltató fölszámolja költségeit azoknak, akik sárga csekken, a postán fizetik be a szolgáltatási díjakat. Pedig ha ingyenes marad a sárga csekk, akkor helyettük is fizetnek azok, akik utalnak, vagy csoportos beszedésre adnak felhatalmazást. A Parlamentben egy kissé zavaros törvénymódosítással most bebetonoznák ezt a helyzetet, ami elsősorban a Postának kedvez.
Utolsó kommentek