Közleményben tudatta a Magyar Nemzeti Bank, hogy megnyitotta új irodáját Hamburgban, de ezt hamarosan újabb irodák követik majd New Yorkban, Rómában, Párizsban, Bejrútban és Buenos Airesben. Érdekes a sor, különösen akkor, ha azt is megnézzük, mi is a feladata egy ilyen irodának.

Legjobb, ha magából a jegybanki közleményből idézünk: „Az iroda megnyitásának célja, hogy a magyar jegybankot és a bankban folyó elemző munkát bekapcsolja a nemzetközi tudományos vérkeringésbe, illetve erősítse a társ- és partnerintézményekkel fennálló szakmai együttműködést.”  Ezek szerint a jegybank kiválasztott szakembereinek éppen a gazdasági visszaeséssel és az egyre duzzadó államadóssággal küzdő Olasz- és Franciaországban kellene szakmai kapcsolatokat kiépíteniük, tapasztalatokat szerezniük. De talán még meglepőbb az egyszer már csődbe ment, majd a gyors talpra állást követően ismét a csőd felé robogó Argentína preferálása, illetve a közel-keleten fejlett pénzpiaccal rendelkező, ám geopolitikailag instabil Libanonban történő irodanyitás.

Persze korábban is voltak MNB irodák világszerte, de azokat Matolcsy egy tollvonással megszüntette. Igaz, azok olyan pénzpiaci szempontból periférikus városokban voltak, mint Tokió, Frankfurt, Zürich vagy éppen London, miközben New Yorkban, Párizsban és Bejrútban azelőtt is jelen volt a magyar jegybank, így ezekben a városokban csak fejcsere történt.   

Persze nem ördögtől való a változtatás, és az új irodák helyét is meg lehet magyarázni. Mert a magyar kormányra – és vele együtt a jegybankra is – jellemző az alternatív megoldások, eszközök használata, ezekhez pedig nem a stabil, konzervatív eszközökkel operáló pénzügyi központok adnak új muníciókat. Egy kellően nyitott, a helyi adottságokat jól ismerő kutató-elemző ilyen környezetben számos olyan új trendet felismerhet, ami a jövő monetáris politikájában jól használható lehet, de kapcsolatokat építeni, szövetségeseket keresni és találni bizony ott érdemes, ahol a legfontosabb, akár velünk kapcsolatos pénzpiaci döntések megszületnek.

Máshová elég lehet egy fizetett tanulmányút. Szélsőséges esetben, akár Észak Korába is, hogy azután a megbízott kutató tanulmányban mutassa be, hogyan képes Kim Dzsongun pénzügyileg finanszírozni elszigetelt, anakronisztikus rendszerét.

De ezért felesleges, sőt káros volt például a tokiói vagy a Zürichi irodákat megszüntetni. Kivéve, ha nem is akarunk velük kapcsolatot ápolni, ha nem is akarjuk az ottani pénzpiacok szereplőit partnerként kezelni, ha nem fontos, hogy első kézből jussunk, akár informális kapcsolatok révén hírekhez. De akkor miért csodálkozunk, hogy egyre inkább outsiderek vagyunk ebben a körben.

A kiközösítettek persze mindig ugyanazt csinálják: keresnek maguknak más kiközösítetteket, ha pedig találnak magunknál is gyengébbet, akkor máris nem érzik magukat vesztesnek. Pedig ha továbbra is az erősektől függnek, akkor bizony azok maradnak.

Címkék: MNB