Devizával kereskedni kockázatos – aki ennek az ellenkezőjét mondja, az hazudik – hiszen a devizaárfolyamok időnként egészen hajmeresztő mozgásokat produkálnak. Ahogy történt ez január 15-én is, amikor a svájci jegybank váratlanul elengedte a frankot, amire a svájci deviza rakétaként lőtt ki. A dolog következményeként percek alatt olvadt el azok befektetetése, akik a svájci frank árfolyamának stagnálására vagy erősödésére spekuláltak, de ha nem állítottak be maguknak automatikus kiszállási pontokat, akkor befektetésük sokszorosát is elbukhatták azon a bizonyos januári napon.

Ez igazi dráma, de a szakma tisztában van a devizázás kockázataival, a laikusok pedig aligha ejtenek krokodilkönnyeket a pénzüket elbukó spekulánsokért. Igen ám, de mi van akkor, ha a befektető kellő körültekintéssel járt el, és beállította az ilyen esetekben szükséges stopokat és likvidálási szinteket, amelyeknek automatikusan meg kellett volna akadályozniuk, hogy a veszteség egy bizonyos szintet átlépjen. Az úgynevezett stop-lossok ráadásul az ügyfélszerződésekben is szerepelnek, vagyis a felhasználó jóhiszeműen úgy gondolhatta, a maga részéről kezelte a kockázatokat.

Ám, ha így gondolta, akkor rosszul tette.

Mert több kereskedési rendszer, például a Buda-Cash rendszere is – ami egyébként a Saxo Bank által kifejlesztett platform – azon a bizonyos januári napon nem bírta a hirtelen forgalomnövekedést, ami többek között azt eredményezte, hogy az automatikus fékek nem működtek. Ezért fordulhatott elő, hogy hiába volt beállítva stop-loss, a rendszer késve zárta a pozíciókat, ami óriási veszteséget jelentett az ügyfeleknek.

A Buda-Cash Brókerház a veszteséget egy az egyben ráterhelte a pórul járt ügyfelekre mondván vis major esemény történt, amire a brókerháznak nincs ráhatása. Hogy nem babra megy a játék, azt az ügyfelek már megtapasztalhatták, ugyanis a brókerházhoz kirendelt felügyeleti biztos kiküldte részükre a felszólító levelet, amiben hat napos határidővel követeli tőlük az árfolyamkülönbözet miatti teljes veszteséget, ami a megtakarításuk akár tízszerese is lehet.

Olyan ez, mint amikor őzet üt el a száguldó intercity vonat, ilyenkor a késés miatt a pótjegy árát nem kérhetik vissza az utasok.

A dolog azért abszurd, mert ilyen eshetőségre igenis számítani lehetett, sőt kellett volna. A pénzügyi műveletek ugyanis rejtenek magukban kockázatot, de ennek üzleti, nem pedig technikai természetűnek kell lennie. A szolgáltató felelőssége, hogy a rendszer képes legyen kiszolgálni a szerződéses partnereket. Ha ez nem sikerül, akkor eszerint a szolgáltató nem mérte fel kellőképpen a devizakereskedelem kockázatait.

A dolog nem csak a Buda-Cash és a mostanában csőstül jövő brókerbotrányok miatt érdekes, hanem azért, mert a dolog rossz precedenst teremthet általában az egész pénzügyi szektorban, különösen az olyan területeken, ahol a nagy befektetési kockázat miatt az ügyfelek elvárják a megbízható és gyors cselekvési lehetőséget. A dolog egyébként nem példa nélküli, hiszen anno a Facebook tőzsdei debütálásakor a Nasdaq hasalt el egy időre, ami miatt nem mindenkinek sikerült akkor vásárolnia a technológiai cég papírjaiból, amikor éppen akart. Ebből utólag tömeges pereskedés lett, de végül a Nasdaq és az érdekeltek peren kívül egyeztek meg inkább. 

Címkék: forex devizakereskedelem FX Buda-Cash