A tőzsdei árak egyáltalán nem csak racionális döntések mentén alakulnak. Jelentős szerepe lehet a torzításoknak, a csordaszellemnek, a hiedelmeknek. Vajon valós, vagy csak kitalált trend, a decemberi-januári nagy áremelkedés, a Mikulás-rali és a január-effektus?

Az adatbázisok minden információt megőriznek és feldolgoznak a múltból. Az angolszász tőzsdéken már akár százéves adatsorokkal is megvizsgálható, hogy mely hónapokban, mely napokon, milyen időjárásnál szokott inkább emelkedni, vagy éppen esni a tőzsde. Rengeteg bölcsesség kering erről. Például az a megfigyelés, hogy augusztusban, amikor a brókerek és az ügyfeleik is inkább strandolnak, kevesebb a mozgás, senkit sem érdekel a börze, alig van kilengés. Más szerint hétfőn, amikor a hétvégi punnyadás után a brókerek felveszik a munkát, gyakoribb az emelkedés, mint pénteken, amikor már mindenki leereszt. Más szerint, ha napos az idő, akkor optimistábbak vagyunk, több a vevő a tőzsdén. Ha ronda az idő, akkor a befektetők is kedvetlenebbek, így az árak is rossz irányba módosulnak.

Hogy mindezek igazak-e, vagy sem, azt nehéz megítélni, de valószínűleg kevesen vannak olyanok, akik ez alapján döntenének. Nem életszerű, hogy valaki kinéz az ablakon, és a napot látva vásárol, gondolván, hogy ilyenkor felfelé szoktak menni a jegyzések. Különösen nehéz erre hivatkozni a globális piacokon, hiszen a new yorki tőzsdén messze nem csak manhattani brókerek vannak jelen, hanem adott esetben az éjszakázó indiaiak, japánok, arabok a világ minden táján.

Van azonban néhány olyan hatás, amelyek hasonlóan „babonásan” hangzanak, de elég erős tapasztalati megfigyelés is kötődik hozzájuk. Egyik ilyen a Mikulás-rali, a másik az úgynevezett január-effektus. Mindkét hatás tőzsdei áremelkedést valószínűsít, és nincsenek is messze egymástól, mert az egyik decemberi, a másik januári megfigyelés. (Bár a Mikulásról van elnevezve a decemberi rali, de ez mégis inkább év végi trend, mert az angolszász kultúrából ered, ahol a Santa Claus a karácsonyhoz kapcsolódik.)

Kicsit eltérő a két időszak hatásmechanizmusa, de közös bennük, hogy van némi reálgazdasági alapjuk, illetve ezek már hatással vannak a befektetők viselkedésére is. Például úgy, hogy nem zárják le a pozícióikat, sőt, újabbakat nyitnak, ha nem szeretnének lemaradni a szokásos áremelkedésről. A reálgazdasági hatás amúgy valami olyasmiről szól, hogy különböző befektetői kategóriáknak hirtelen több pénzük lesz, amit le akarnak kötni. Vagy közvetlenül a tőzsdén, vagy beteszik olyan instrumentumba, például befektetési alapokba, amelyek aztán vásárolnak.

Decemberi pénzeső? Mindez talán kicsit meglepő lehet, hiszen decemberről inkább a sok kiadás jut elsőre eszünkbe. Jön a karácsony, a megszokott havi kiadásainkat ajándék-vásárlások, nagy családi lakomák előkészületei dobják meg. De mégis, decemberben és januárban a legtöbb (szerencsés) embernek és cégnek több elkölthető pénze van. A magánembereknek azért, mert jó esetben év végi jutalmat, bónuszt, tizenharmadik havi fizetést kapnak a cégüktől. Akinek magánvállalkozása is van, talán ekkor nézi meg, hogy cége bevételeiből mennyit fordíthat magáncélokra. A társaságoknak pedig azért, mert éppen ilyenkor nagyobb a forgalmuk, a pluszbevételeket pedig le kell kötni. Ahol egyenletesebb az évközi forgalom, ott is az év végi számvetés során látják a társaságok, hogy mi marad, mi az, amit félre lehet tenni, ki lehet vonni a cég napi likviditásából.

A január is részben még ennek a számvetésnek az időszaka, de az is sokat jelent, hogy a nagy karácsonyi hajtás után téli álomba menekülő kereskedelmi cégekkel ellentétben a biztosítótársaságoknál a január egy erős bevételi hónap, mert bizonyos naptári évhez kötött biztosítások bevételei ilyenkor jelentkeznek.

Olykor egyéb technikai hatások is vannak év végén. Nyílt titok, hogy tavaly év végén a magyar forintot felhúzták. Tervezési, költségvetési okokból, ki tudja, de valakik nagyon beerősítették az év végére. Érdemes megnézni a december 31-i záróárat (296 forint), sem előtte, sem utána nem volt ilyen izmos a környező napokban a forint.

Ilyen hatás akár más pénzügyi, tőkepiaci instrumentummal is történhet. Például azért, mert a portfóliókezelők felhúzzák vásárlásaikkal az árfolyamokat, hogy éves teljesítményük jobbnak mutatkozzon. Ennek csak a sikerdíjas, a bónuszos javadalmazások mellett lehet értelme, amelyek a naptári év hozamát értékelik ki az utolsó decemberi napon.

Bizony, teljesen racionális emberi döntés, minden pénzt kiszedni az embert foglalkoztató bankból, biztosítóból, alapkezelőből. Igaz ugyan, hogy ezzel a következő év bázisa magasabbra kerül, de az már kit érdekel? „Jövő év végéig még ki is rúghatnak, ide minden pénzt, de azonnal!” – gondolhatja a vagyonkezelő szakember.

Vannak továbbá bizonyos portfólióallokációs feladatok is az év végén, év elején. A globális befektetési piacok az év 365 napján 24 órán át nyitva vannak, nincs leállás, így talán ma már nem olyan lényeges a naptári év, mint időegység. De aztán mindig kiderül, hogy mégis. Az alapok évet zárnak, a biztosítók jelentenek, majd újragondolják befektetési stratégiájukat és megint elosztják a befektetéseiket. Vesznek és eladnak, de jó esetben többet vesznek, mint eladnak.

Mikulás-rali, január-effektus. Idén is bejöhet, illetve el is maradhat, ám a lényeget talán az az angolszász bölcsesség fogalmazza meg a legjobban, amely szerint:”The trend is your friend” – a trend a barátod (csak ez magyarul nem rímel). Vagyis, ha valamiért, mindig ugyanabban az időben, ugyanarra szokott menni a piac, akkor erre az egy irányba száguldó vonatra fel kell szállni és lehet utazni. Lehet persze szembe is menni a száguldó vonattal, csak akkor kilapít.

Címkék: tőzsde mikulás rali decemberi effektus