Hernádi Zsoltot, a Mol elnök-vezérigazgatóját a horvát ügyészség korrupcióval vádolja. A vád szerint 2009-ben 10 millió euró kenőpénzt juttatott el, vagy legalábbis tervezett eljuttatni Ivo Sanader korábbi horvát miniszterelnöknek azért, hogy a Mol megszerezhesse az irányítási jogokat az INA horvát olajtársaságban. A Mol már sokszor és határozottan visszautasította ezt a vádat, de egyelőre nem sikerült lezárni az ügyet.

A nagyjából egységesnek mondható horvát vélemények szerint felháborító, hogy egy másik uniós tagállam vezető üzletembere nem veti alá magát a horvát eljárásnak. A magyar oldal legfőbb törekvése pedig az, hogy mindenkiben tudatosítsa: Horvátország igazság-szolgáltatása balkáni és nem független, hanem a politika által irányított. A magyar oldalnak most különösen kapóra jön az az uniós jelentés, amely szerint Horvátország rosszul teljesített a tagállamok igazság-szolgáltatásainak összevetésében, különösen rosszul áll az igazságszolgáltatás hatékonysága, valamint a bírói függetlenség tekintetében.

Nem is kérdés, hogy a horvát igazság-szolgáltatás függetlensége nem vizsgázott jól ebben az ügyben. Zorán Milánovics miniszterelnök Ivo Sanader perével kapcsolatban tavaly nyilvánosan is arról értekezett, hogy horvát nemzeti érdek, hogy Sanadert másodfokon is elítéljék, mert akkor jobb a horvát állam tárgyalási pozíciója a Mollal szemben.

A balkáni jelző az eljárás egyes elemeire is ráfogható, hiszen a horvát hatóságok valójában nem is idézték, nem is vádolták meg közvetlenül Hernádi Zsoltot, csak arra utaltak, hogy a médiából biztosan értesülhetett arról, hogy a horvát hatóságok meg szeretnék hallgatni. Ez valóban példátlan gyakorlat, bár azért valljuk be, inkább formai kifogás,szeretnénk hinni, hogy az ügy lényegi kérdésében is a magyar álláspont tükrözi a valóságot. A horvátok ráadásul csak szemezgettek, az ügyben, a Központi Nyomozó Főügyészség által valóban lefolytatott vizsgálat eredményeiből. Látszat-vizsgálatként tekintettek a Hernádi ártatlanságát megállapító magyar eljárásra, de mégis e vizsgálatból szereztek bizonyos információkat az egész korrupciós ügy egyetlen tényszerű aktusáról. Mármint arról, hogy Mihail Gucerijev orosz és Fazakas Imre magyar üzletemberek valóban elutaltak külföldi cégeken keresztül egy Robert Jezic nevű horvát üzletembernek 5 millió eurót, a perben megnevezett korrupciós összeg felét. A magyar ügyészség vizsgálatának dokumentációját egyébként megkapták a horvátok, ebben benne volt Hernádi Zsolt vallomása is, amelyet a hírek szerint a horvátok még csak le sem fordítottak. Vagyis alázta egymást a két ország, de nem csak a Hernádi kiadatását megtagadó magyarok, hanem a horvátok sem voltak együttműködőek, még a látszat kedvéért sem.

Folytassuk a sort! A horvátok eddig érdemi vizsgálatot nem folytattak Hernádi Zsolt ellen, és a mai napig egyedül Robert Jezic furcsa és többször megváltoztatott vallomása az egyetlen érdemi elem az ügyben. Ez alapvetően arról szól, hogy Jezic úgy tudta, hogy a Moltól fog pénzt fogadni a miniszterelnöknek. Egy mindenki más által megcáfolt vallomás azonban a magyar, a horvát vagy a nemzetközi jog alapján nem bizonyítja Hernádi és Sanader bűnösségét. Elég arra emlékeztetni, hogy a Jezic cégéhez átutalt összeg sohasem jutott el Sanaderhez, az valamiért Jezicnél rekedt.

Az sem lehet kétséges, hogy a Mol és az INA helyzete a horvát belpolitikai küzdelmek állandó része, a Mol-ellenesség nemzeti színezetet kapott, az idegen Mollal szemben ma semmilyen politikai erő nem képes akárcsak korrekt sem lenni. Pedig a horvát gazdaság nagyon sokat köszönhet a Molnak, amely stabilizálta a legnagyobb horvát cég helyzetét. Végül arra is érdemes emlékeztetni, hogy Hernádi kezdetben nem volt gyanúsított, úgy tűnt, hogy csak idővel jött rá a horvát ügyészség, hogy az ő meggyanúsításával is emelheti a tétet.

Idáig ez a poszt pusztán a hazai érdek melletti teljes és egységes kiállás lenne. Vannak azonban ebben az ügyben olyan elemek is, amelyek a Mol álláspontjában magyarázatra szorulnak. A korrupciós célúnak gondolt 5 millió eurót átutaló Gucerijev és Fazakas elég gyatra magyarázattal szolgált arra nézve, hogy miért is utalta át az 1,5 milliárd forintnyi casht Jezicnek. Szerintük ingatlanügyletek előlegéről és orosz érdekű lobbitevékenység megrendeléséről volt szó, ez a magyarázat sántít. Az is különös, hogy amennyiben a koronatanú Jezic orosz érdek mentén kapott volna ekkora összeget, akkor miért nem ezzel mártotta be Sanadert, hiszen a miniszterelnök elleni gyanúban ez ugyanolyan erős adu lett volna, mint a „magyar kártya”, így mi értelme volt a MOL-t is belekeverni a történetbe? Az atlatszo.hu pedig arról mutatott be dokumentumokat, hogy a furcsa kifizetésben érintett kör alapvetően budapesti ingatlanokban forgatja a pénzét. Ha ez csak egy orosz-horvát sztori lenne, akkor nem magától értődő ez a magyar szál sem.

Szívesen érvelünk a mellett, hogy a magyar hatóságok nem látszatvizsgálatokat tartottak, hanem valóban a végére szerettek volna járni az ügyeknek, de ezt a tézist nem erősíti az, hogy Hernádinak a kérdésben itthon is van egy különös büntetőügye. A Mol korábbi jogi vezetője tett Hernádi ellen feljelentést, gyakorlatilag ugyanazzal a váddal, mint amiről a horvát eljárás szólna. Kívülről nézve nehéz elhessegetni azt a gyanút, hogy ennek az eljárásnak csak annyi az értelme, hogy a végén születhet egy magyar bíróság előtti felmentő ítélet, amit majd lehet lobogtatni, hogy a kérdést már vizsgálta uniós bíróság. Bárki és bármilyen célból is szervez ilyen pert, ez aligha segíti az érintettek hitelességét.

Végül egy fontos különbségtétel! Magyarországon a vezető politikusok és üzletemberek korrupciós ügyeinek, vagy összetett gazdasági bűncselekményeinek jellemzően nincsen következménye. Mindenki órákig tudná sorolni azokat a politikusokat, pártpénztárnokokat, cégtemetőket, örök közbeszerzés-győzteseket, akik végtelen mennyiségű közpénz-csapolás, offshore-hálózatok működtetése után sem álltak soha bíróság előtt. Ez még akkor is világít, ha Zuschlag János ott díszeleghet örök ellenpéldaként, mint a valóban leültetett politikus.

Horvátországban nagyon más a helyzet. Az USKOK korrupció-ellenes hivatal Ivo Sanader miniszterelnökön kívül nekiment már miniszterelnök-helyettesnek, korábbi pártpénztárnoknak, honvédelmi miniszternek, magas rangú katonai vezetőnek, vámparancsnoknak. Az ügyek részletesebb ismerete nélkül itthonról nehéz megítélni, hogy mindez politikai megrendelések alapján zajlott-e, vagy egyszerűen Horvátország szerencsésebb ország. Olyan hely, ahol van valódi következménye annak, ha valaki a közösség felhatalmazásából elnyert pozícióját a maga, családtagjai és barátai egyéni és érdemtelen gazdagodására használja fel.