Mindössze néhány külföldi bankár kellett, és máris megszületett a béke a magyar állam és a magyarországi bankok között. A fegyverletétel már régóta megtörtént, pár évig jaj volt a legyőzöttnek, de most igazi béke született, egy értelmes, előremutató együttműködés esélye. Éljen!

Orbán Viktor magyar miniszterelnök, Andreas Treichl osztrák Erste-vezér és Suma Chakrabarti, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) elnöke február 9-én nagy mosolygósan kiálltak a sajtó elé, amikor is Orbán Viktor elmondta, hogy bár eddig elég kellemetlen kis manó volt a magyar kormány, de most ünnepélyesen megígérte, hogy nagyon rendes kis manó lesz. Senki ne keresse a nyilatkozatot, nem pontosan ezt mondta a kormányfő, de valami ilyesmit. Ami azért volt fontos, mert ha a bankokról van szó, ma már nem elég ígérni, jól jön az a kis nyomatékosítás is, ha el akarjuk hitetni, hogy ezúttal tényleg az lesz, amit mondunk!

Vagy úgy is le lehet fordítani a monológot, hogy befejeztük, amit szerettünk volna már elvettük. Részben az államnak (különadók, illetékek formájában), részben a lakosságnak (devizahiteles szerződések visszatérítései, ingyenes készpénz-felvétel formájában) és akkor innen most már tényleg jöhet a piaci viselkedés.

Félreértés ne essék, ettől valóban mindenki boldog lehet, a bankok, mert élni hagyják őket, az állam, mert talán lesz finanszírozás, növekedés, adóbevétel és a magyarok is, vagyis a lakosság azért, mert az előbbi, vagyis az állam, na, hát azok éppen a magyarok lennének.

Az igazi biztosíték az, hogy a magyar állam és egy nemzetközi szervezet - az EBRD - 15-15 százalékban részesedést szerez az Erste Bank Hungary-ban. Ez azért boldogság, mert ugye éljen a minél magyarabb bankszektor és vesszenek az olyan nemzetközi szervezetek, mint az IMF, de vannak jó külföldiek is, ilyen például az EBRD. Fanyalgásnak tűnő mondatok, de akkor jöjjön végre az ujjongás.

Van ez az Andreas Treichl nevű osztrák bankár, aki nem nagyon szerethette Orbán Viktort (legalábbis úgy tűnt, amikor az Erste eredményei kapcsán az elemzők Magyarországról kérdezték korábban), vagy amikor Lázár János még polgármesterként hadjáratot indított a Hódmezővásárhelyt finanszírozó osztrák bank ellen. Nos, ez a fickó megkereste Orbánt, megkereste az EBRD-t és/vagy egyszerűen jókor volt jó helyen, de egy év alatt elérte, hogy a magyar állam piaci alapra helyezze viszonyát a bankokkal. Pedig gondolhatják, hogy ezen azért agyalt már korábban is pár tucat túlképzett bankár.

A kormány most kiállt a népek elé és azt mondta, hogy a következő három évben eladja meglévő közvetlen vagy közvetett többségi banki tulajdonrészét, és mostantól már nem szerez ilyet a rendszerszinten fontos pénzintézetekben. Azt is vállaltuk, hogy már nem hozunk olyan szabályokat, amelyek igazságtalanok, amelyek negatívan befolyásolhatják a bankrendszer jövedelmezőségét. Sőt, olyan jogszabályokat hozunk, amelyek ehelyett a tisztességes versenyt és az egyenlő bánásmódot erősítik.

Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó. Volt már olyan, hogy a magyar állam azt mondta a banki szabályozásról, hogy eddig és nem tovább, majd pár nap múlva azt mondta, hogy bocs, inkább még tovább. Mármint a sanyargatással! A fentiek egyelőre csak szándéknyilatkozatok, még mindenki számolgat, alkudozik, de az azért elég konkrét, hogy a kormány a bankadót két lépcsőben 60 és 22 milliárd forinttal csökkenti. A vetítési alap eleve nem a régi, a 2009-es mérlegfőösszeg lesz, hanem a tavaly év végi, és a mérték is felére-harmadára olvad 2016-2017-ben.

Ígért további szépeket is a kormány, mindennek az a lényege, hogy piaci megoldásokkal nyúl a szektorhoz, nem diktátumokkal, rosszul kitalált szabályokkal, igazságtalanul. De mit ad cserébe az Erste és az EBRD? Hitelességet, támogatást, illetve ami a legfontosabb, pénzt, hitelt, oxigént a magyar gazdaságnak, hogy ne csak a Növekedési Hitelprogram legyen a forrás, hanem kezdjen szép lassan piaci alapon is beindulni a finanszírozás, mert ez nagyon fontos.

A magyar kormányfő, a magyar politikusok szerethetik a termelő-beruházásokat, barát az Audi, hívtuk a Mercedest, de jó lenne, ha még jönne a BMW is, ezeknek a cégeknek még van is anyavállalati finanszírozásuk. De a legtöbb cégnek hitel kell. Ha ezzel az egyetlen szektorral, a bankszektorral nincsen békében és kooperációban a magyar gazdaságpolitika, akkor nincsen jóban a gazdasággal, nincsen jóban a kkv-kkal sem.

A magyar állam még mindig bankokat vásárol, azokkal szöszöl. Szanálgatja az MKB-t, kitárgyalja a Budapest Bank megvételének utolsó részleteit, beleharap most egy kisebbet az Erstébe. A többi bank pedig talán éppen azért drukkolt, hogy lakjon már jól az állambácsi, vegyen eleget közülük, hogy aztán már szeresse a szektort. Mit is jelent mindez? Az antilopok biztosan nagyon szeretik egymást, de amikor az oroszlán végre elkapja az utolsót, a leggyengébb láncszemet, akkor a többiek egy kicsit magukban fellélegezhetnek, már nem kell annyit szaladgálni, meg lehet pihenni, még akár falatozni is van mód. Ez a pillanat jött most el?

Vagy csak az a pillanat, amikor már annyi új frontja van a kormánynak amerikaiakkal, Simicskával, RTL-lel, hogy legalább a nemzetközi pénzvilággal békülni szeretett volna? Abban lehet bízni, hogy bármi is volt a célja a dologgal, ezzel az egész magyar gazdaság javát szolgálja.

Címkék: bank bankadó Erste