Matolcsy György jegybankelnök ellentmondásos megítélésű vezető. A pénzügyi stabilitásért, az árszínvonalért felelős jegybankok általában nagyon szigorú, komoly intézmények. Nem olyanok, ahol túl sok helye lenne a kísérletezésnek, az unortodoxiának. Ám az Orbán Viktor miniszterelnök teljes bizalmát élvező Matolcsy György mégis bevallottan ilyen vezető, maga a megtestesült unortodoxia. Vizionáló típus - ahogy mondani szokták.
Ő maga bizonyára tiltakozna az erősen leegyszerűsített jellemzésért, de ha röviden össze kellene foglalni a gazdaságfilozófiáját, kívülről úgy tűnik, hogy nagyon hisz a „hazaiban”: a magyar államadósság forintfinanszírozásában, a magyarabb bankrendszerben, illetve a magyar reálgazdaság támogatásában, akár a gyengébb forint révén is. Ahogyan nincs ellenére a költségvetés támogatása sem, akár magasabb infláció árán is.
Matolcsy olyan pénzügyi szakember, aki szentül hisz az állami költésben, a Keynes-i, központilag generált növekedésben, a minél erősebb hitelezésben. Aki minden realitás és tapasztalat ellenére is bízik olykor a 7 százalékos növekedésben, a Münchausen báróra emlékeztető metódusokban, amikor kirángatjuk magunkat a hajunknál fogva a mocsárból. Alacsony kamatokkal, vagy éppen a jegybank által a kereskedelmi bankoknak nyújtott ingyen-forrásokkal (NHP), amelyek még a kis- és középvállalkozásoknál is alacsony kamatú (legfeljebb 2,5 százalékos) források maradnak.
És bármennyire is meglepő, 2014-ben nagyjából őt igazolta az élet. A nemzetközi folyamatok az ő malmára hajtották a vizet. És akkor innen erősen elágazhat a megítélése mindennek. Hívei, mint a miniszterelnök, mondhatják azt, hogy a jegybankelnök előre látta a nemzetközi folyamatokat és azokat bátran kihasználta az ország javára. Ellenfelei, mint például a jegybank korábbi vezetői, a balliberális közgazdászok és a jegybank szakmaiságát, konzervativizmusát féltő ellenzéki politikusok és szavazók pedig csak hüledeznek, mi lesz, ha nem lesz ennyire kedvező a nemzetközi széljárás, nem kockáztatunk-e túl sokat? És ahogy hónapról hónapra nem váltak be a vészjóslatok, úgy bizonytalanodtak el ezek a közgazdászok a saját tudásukban: lehet, hogy tényleg elavultak a tankönyveink, lehet, hogy az unortodoxia nyerő lehet?
De mik is voltak Matolcsy legfontosabb tettei? Elsősorban a kamatcsökkentés, amelynek több haszna is van, például az alacsonyabb költségű államadósság-finanszírozás és a vállalatok, valamint a lakosság hitelfelvételi kedvének növelése. Ha kisebb a kamat, bátrabban adósodnak el a cégek, több beruházási terv válik rentábilissá. A lakosság helyzete már összetettebb. A devizahitelezés szitokszóvá vált, de azt minden közgazdász tudja, hogy a megfelelő fedezettel és forintban kínált lakáshitelekre például szüksége van egy egészséges gazdaságnak. A terv bejött, a kamatok 24 egymást követő kamatcsökkentéssel lejöttek 2,1 százalékra, és a magyar gazdaság nem omlott össze.
De miért is meglepő mindez? Hiszen a fejlett világban már mindenhol zéró a kamatszint, és a nagy hozaméhségben ma már a görög vagy a belorusz papírokért is tülekednek a nemzetközi kötvénypiaci befektetők, és akár 4-5 százalékos éves kamatért eladhatók ezek a nagy kockázatú instrumentumok. A magyar papírokat így is megveszik, egy kicsit még mindig többet kínál Magyarország, mint a környező országok, a németekhez képest pedig mesés a 200-300 bázispontos kamatfelár. Mi lenne a veszélye, ha nem vennék a magyar papírokat? Például a forintgyengülés, de ez mintha nagyon nem zavarná a jegybankot mostanában. Az igazán nagy veszély pedig az lenne, ha a nagy befektetőink – mint például a Templeton – tömegesen szeretnének távozni egy szűk ajtón. Ha ugyanis hirtelen jönne a baj, akkor nem lehetne kamatemelésekkel megállítani egy kimenekítési hullámot, amire az orosz jegybank rubelmentő akciójának teljes kudarca a legutóbbi példa.
Az alacsony kamatszint másik nagy veszélye az infláció lehetne. Ha keveset hoz a lakossági állampapír, a bankbetét, akkor nagyobb a kísértés, hogy inkább elfogyassza a lakosság a pénzét. Ebből infláció is lehetne, de ez egyrészt megint nem zavarja még annyira Matolcsyékat, hiszen ma praktikusan nincsen pénzromlás, másrészt a recessziós, kereslethiányos Európában általában sincsen semmilyen inflációs nyomás. ha pedig mégis jönne, legalább segítene elinflálni a forintadósságunkat valamelyest.
Ugyanez a helyzet az NHP-val. A magyar ember leleményes. Ha van olcsó forrás, meg lehet az címkézve mindenféle üdvözítő beruházási ötlettel, a magyar ember majd úgyis felveszi a pénzt. Ha kell, megveszi a bérelt irodát (néha önmagától), ha kell, akkor a már eltervezett beruházást átpakolja az NHP alá, a lényeg, hogy az NHP is növeli a fogyasztást (elég arra gondolni, hogy bár a hitel nem használható cégautó-vásárlásra, a céges autóvásárlások kilőttek 2014-ben). A sok olcsó forrásnak is lehetnének káros hatásai, akár a költségvetésre, akár az inflációra, akár a bankok kiszorítása révén a pénzügyi stabilitásra, de hála a nemzetközi környezetnek, ebből sem jelentkezett semmi igazán vészes. Kegyelmi állapot uralkodott 2014-ben az unortodoxiának.
Mindez 2015-ben is fennmaradhat. Ha Európa is belekezd a maga quantitative easingjébe, vagy más néven pénzpumpájába, akkor továbbra is megvehetik a 2,1 százalékos alapkamat mellett is a magyar papírokat. Ugyanakkor vannak vészjelek is, az Egyesült Államokban a harmadik negyedévben már kamatemelést várnak az elemzők. Ha feljebb indulnak a fejlett hozamok, nagyon fontos lesz, hogy ne ragaszkodjon az MNB az eddigi csupa siker kamatpolitikához, hanem, ha kell, merjen kicsit felfelé is korrigálni. Általában nagyon fontos, hogy egy jól sikerült időszak után se gondolja azt senki, hogy innentől elég a napfényben sütkérezni és visszamutogatni a nagy sikerekre, a nyereségre. Ahogy azt is fontos lenne felismerni, hogy a kamatcsökkentések és az NHP sikerei nem igazolják a még unortodoxabb lépéseket. Magyarországnak lehet, hogy jót tett a 2,1 százalékra levitt alapkamat, de valójában a sikerek nem teszik racionálisabbá az MNB ingatlanokba és különös alapítványokba ölt tízmilliárdjait.
Matolcsy György sikeres év után van, de miként arra olykor saját maga is figyelmeztet másokat, az MNB nehezen kontrollálható, nehezen befolyásolható szervezet. Ha megfelelő szakmaisággal működik, ez a függetlenség előny. Ha túl sok az unortodoxia, akkor egyszer valami mellé fog menni, akkor hiányozni fog a kontroll és az önkontroll.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon! |
Utolsó kommentek