Ne higgye el, hogy immár végénél tart a devizahiteles-mentés című nagy magyar népi játék. Mi lesz például azokkal, akiknek a devizahiteleiket forintosra kellene váltani, de a lecsökkent jövedelmi helyzetük és a megcsappant értékű ingatlanfedezeteik miatt nem tudnak forinthitelt felvenni?

Már nagyon sok minden történt, de még mindig több százezer devizahiteles helyzete van függőben. Sok a kérdés: Kin segítettek, és ki az, akin még nem segített senki? És egyáltalán ki segített a devizahiteleseken? Az állam? A bankok? Vagy senki? Csak éppen ők maguk kénytelenek új helyzeteket kezelni?

A valódi válaszok majd akkor fognak kiderülni, - ha egyáltalán valaha kiderülnek - amikor már közeledünk a végső megoldáshoz, az átváltáshoz. Azt azonban már addig is érdemes felvillantani, hogy a jelen szabályozói környezet alapján még mindig komoly lyukak tátonganak a rendszerben. Megint azoknak a helyzete tisztázott, akik viszonylag rendesen tudták eddig is fizetni a törlesztő részleteiket. Miképpen korábban a végtörlesztés is a kedvező anyagi helyzetben levőkön segített, úgy a csökkentett törlesztők és a forintosítás is őket támogatja. Hiszen ők majd valóban kapnak forinthitelt, ráadásul alacsony kamattal és immár árfolyamkockázat nélkül.

Egyáltalán nem segít azonban a jelen megoldás azokon, akik már régen elsüllyedtek az adósságmocsárban, akik feladták ezt az egészet és lemondóan várják a sorsukat, ahogy azokon sem, akik még küzdenek, de már késedelembe estek. Természetesen nem jelentéktelen dolog az, ha a kezelhetetlen adósság már nem 15 millió, csak 12, vagy, ha az amúgy hosszú hónapok óta nem-fizetett törlesztő nem 200 ezer, hanem csak 150 ezer forint, de valódi megoldást nem kapott ez a réteg.

Annál is inkább, mert – és ez a legnagyobb probléma az új konstellációban – egyáltalán nem törvényszerű, hogy a jelenlegi adósok valóban kapnak új forinthitelt valamelyik banktól. Még kevesen írtak erről, de amennyire az ismertté vált paragrafusokból kiderül, annak, akinek nincsen kimagaslóan nagy devizajövedelme (olyan, amely 14-szer haladja meg az átlagjövedelmet), annak át kell váltania a devizaadósságát. Igen ám, de a bankoknak nincsen hitelezési kötelezettsége, vagyis egyáltalán nem törvényszerű, hogy forinthitelt is nyújtaniuk kell.

Vagyis nehéz helyzetbe kerülnek azok, akik eddig még fizették a hiteleiket valahogy, de a jövedelmük, vagy a fedezetük nem teszi lehetővé a forinthitel felvételét. Az új hitelhez mindenkinek meg kell felelnie az MNB új szabályainak, de nagyon sok ingatlan a piaci változások miatt már nem ér annyit, hogy elegendő fedezetet nyújtson. Ez egy elég különleges patthelyzet, ma még nem lehet tudni, hogy ezek az ügyfelek mit tehetnek, maradnak a devizahitelben, hirtelen törleszteniük kéne önerőből, vagy valamiképpen mégis forinthitelt kapnak. Arra azonban aligha lehet kötelezni a bankokat, hogy forinthitelt adjanak, vagyis nincsen hitelnyújtási kötelezettség.

A másik nagy kérdés, hogy vége lehet-e a rengeteg jogvitának. Hiszen a Kúria azért kinyitott egy fontos kiskaput, amikor azt mondta, hogy alapvetően a hitelfelvevő kockázata az árfolyamkockázat, kivéve, ha nem volt megfelelő a tájékoztatás. Ez aztán bármi lehet. Ha az ügyintéző azt mondta a hitelfelvevőnek anno (márpedig ilyeneket mondtak), hogy pár ezer forintot kilenghet a törlesztő az árfolyam miatt, akkor megfelelő tájékoztatást adott-e? Különösen annak a fényében, hogy aztán 70-80 százalékkal is megugrottak bizonyos törlesztők. Igaz, arra is lehet mutogatni, hogy a kockázat-feltáró nyilatkozatok elég pontosan fogalmaztak (ráadásul írásban).

Ebből még lehet vita, ahogyan talán abból is, hogy végül is ki fizet ezért az egészért. Kimondva-kimondatlanul volt egy olyan remény, hogy a bankok, az állam és az adósok megosztva vállalják majd a terheket. Csakhogy ez mit jelent? Biztosan volt, aki azt gondolta, hogy ha van még 9 millió forint adóssága, akkor majd 3-at elenged a bank, 3-at átvállal az állam, na jó, 3-at ő is hajlandó visszafizetni. Nem ez történt. De ki fizetett végül? Természetesen mindenki, de természetesen lehetnek viták az arányokon. Nézzük csak!

Fizetett-e a bank? Ha a bankoknál idén 1000 milliárd forintos teher keletkezik a devizahitelesek helyzetének a rendezése miatt, akkor egyfelől elég nehéz azt mondani, hogy ők nem fizettek. Másfelől a polgárok úgy is érezhetik, hogy a bankok valójában nem fizettek, csak visszaadták azt, amiről a független bíróság kimondta, hogy eleve tisztességtelen volt.

Fizetett-e az állam, az adófizetők összessége? Látszólag nem, de azért mindenféle teherkönnyítéseknél, árfolyamgátnál, az állam is vállalt bizonyos terheket. Ráadásul rengeteg a közvetett állami teher. Az is egy nagy költségvetési teher, ha a bankok által fizetett nyereségadóról évekig le kell mondani. Ha az állam kénytelen óriási adókedvezményeket adni (egykulcsos adó, családi adókedvezmény) és még így sem döcög a magyar gazdaság, mert a polgárok a fogyasztás helyett a megemelkedett törlesztőket nyögik. Mindenkinek sokba fáj Magyarországon a devizahitelezés. Az MNB persze most nagyot kaszál a forintosításon: hírek szerint akár 200 milliárd forintot is hozhat a konyhára a korábban erősebb forint mellett beszerzett deviza eladása. 

Fizettek-e a devizahitelesek? Persze, eddig is, ezután is drágán meg fogják fizetni azt, hogy devizahiteleket vettek fel. Van, aki belerokkant a terhekbe, másnak elúszott az ingatlana, a harmadiknak csak semmire nem jutott, csak gürizett, gürizett hogy valahogyan a víz felett maradjon.

Így alakult, mindenki szenved a devizahitelektől és még mindig nincsen vége. Pedig jó lesz már nélkülük.

Upgrade:

Az olvasó reakciók okán alábbit szeretnénk közzétenni.A blogposztunk a végső pontosítások megjelenése előtt született, ugyanakkor az azóta megjelentek ellenére továbbra is igaz, hogy egymásnak ellentmondóak a szabályozások. Ezt egyelőre a bankok nem tudják feloldani, egyszerre vannak arra kötelezve, hogy forintosítsanak és arra is, hogy betartsanak bizonyos MNB-rendeleteket.

A dilemma leegyszerűsítve: a forinthitel hivatalosan mindenkinek “jár", de jogi kérdés lesz, hogy a forintosítást új hitelnek tekintjük vagy a régi megújításának. Ha új hitel, akkor a törvény kötelező ereje ellenére gond a forintosítás az MNB által szabott korlát miatt, illetve amiatt, hogy nincs banki oldalon hitelnyújtási kötelezettség. Ha megújításnak tekintjük, akkor sem tiszta a kép: ugyanis lehet azt mondani, hogy kötelező a konverzió és megmarad az eredeti szerződés, tehát a banknak nem kell új hitelbírálatot lefolytatnia, de ez esetben felmerül továbbra is az, hogy a szerződés érvénytelenség miatt támadható lesz. Azon az alapon, amit a blogbejegyzésben is írtunk (nem megfelelő kockázat feltárása okán). Emiatt nyilvánították egyébként rendszerszinten problémásnak a deviza hiteleket Spanyolországban és Horvátországban. 

Mindenképpen fennáll ugyanakkor a probléma, ha az ügyfél nem fogadja el a forinthitelt és új hitelből szeretne végtörleszteni, illetve, amikor bankot vált az ügyfél. A nem megfelelő felmentvények problémája jogi eljárások tömeges indulását eredményezheti, mivel a felperesek devizahiteleseknek elemi érdeke lehet az időhúzás, például azért mert a végrehajtási moratórium hamarosan lejár.

Egyúttal szeretnénk megköszönni olvasóinknak a folyamatos érdeklődést, és a jobbító szándékú észrevételeket. Munkánk során igyekszünk független, illetve „függő”, (tehát banki) szakemberekkel is konzultálni egy-egy téma feldolgozása előtt. Az, hogy az így kialakuló írásmű esetleg ellentmond egyes sajtóban megjelenő információknak, az lehet a mi hibánk, lehet a sajtóé, következhet az időeltolódásból, illetve abból is, hogy valóban vannak feloldásra váró ellentmondások bizonyos kérdésekben.

Címkék: devizahitel devizahitelek forintosítása