Egyik legutóbbi blogbejegyzésünkben azon keseregtünk, hogy bizonyos dolgok mennyire hidegen hagyják a magyarokat. Most gyorsan átesünk a ló túloldalára, és azt tűzzük pellengérre, hogy miért vagyunk képesek annyi energiát áldozni bizonyos jelentéktelen dolgokra: amilyen például az éves kötelező biztosítás.

Még ha nem is ugyanakkora most a kötelezőbiztosítási láz, mint pár évvel ezelőtt, még mindig hetekre képes lekötni a magyar autósok figyelmét a tarifák éves kihirdetése. Napi több tucat cikk, könnyedtől az alaposig, közérthetőtől a bonyolultig. Minden cég minden szakértője nyomul ezerrel: be kell kerülni a médiába a tarifák kapcsán, még ha csak egy mondattal is, de feltétlenül!

Ráadásul már a kihirdetés előtt beindul a számháború. Elkerülhetetlen az árak emelkedése? Van még mód további csökkenésekre? Tisztul a piac, vagy hígul a piac? Lesz új szereplő? Lesz szabálytalan hirdetmény, morálisan megkérdőjelezhető új konstrukció? Hogy alakul a termékfejlesztés? Mi lesz a legkisebb árelőny, amiért még lehajol egy magyar polgár? Hányan szánják rá magukat?

„Nagy hideg lesz! – Miért? - Az indiánok már vágják a fát!” – szól a régi vicc, és néha ugyanennyire megmosolyogtató a versenyfutás a kötelező biztosítás témájának körülhemzsegésére.

Nem vitás, kiváló téma, nagyszerű dolog erről spekulálni, ráadásul hamar van megfejtés. Mégis visszás, hogy mennyire leköti ez az emberek figyelmét. Már-már hülyének nézzük azokat, akik nem szánják rá az egy-két órát, amit annak az alig néhány adatnak a netre való bepötyögése igényel. (Egy közbenső kérdés: vajon 2014-ben miért nem elég bepötyögnöm a rendszámtáblán szereplő betűket és számokat, ami elvileg egyértelműen beazonosíthatná a kocsit, a tulajt és minden mást is?)

Pedig ha végigmegyünk a virtuális űrlapokon, akkor megkapjuk a kiváló ajánlatot: jövőre 17.345 Ft-ért is van kötelező! És most akciós, ha hozzákötjük a kavicsfelverődés ellenit, a felnitolvaj ellenit! Továbbá jár egy viaszos mosás is, meg a helyes plüss jegesmaci, ha végre beengedjük a lakásba azt a levakarhatatlan egykori földrajztanárnőt, aki már régóta kerget lakásbiztosítási ajánlataival.

Valahogy úgy alakult, hogy az emberek erre képesek áldozni a figyelmükből, még akkor is, ha csupán piszlicsáré összegekről van szó. Hiszen a magyar gépjármű tulajdonosok 99 százaléka B10-es, vidéken lakik, és sosem volt balesete – bejelentve. Eleve miért is van az, hogy személyenként csak egy autóra jár a bónusz? Talán ezzel akarják elejét venni annak, hogy az egész család a vidéki nagyira írassa a kocsit?

Akkor meg mire a hajcihő, ha ebben a témában is csak annyira vagyunk szavahihetőek és korrektek, mint bármi másban? Félreértés ne essék, ez nem kizárólag a lakosság hibája, hunyó itt a biztosítóktól kezdve a szabályalkotókig mindenki.

Ez a virtuális szakmai vásár, ami ilyenkor folyik, egyaránt jó biztosítóknak és lakosoknak is, ez nem vitás. Hiszen átmenetileg megnyílik az emberek bizalma a szektor iránt: figyelnek az ajánlatokra, fontolóra veszik akár a cascóval való együttkötést is. A kórosan alulbiztosított, ezért rendszeresen komoly vagyonvesztést elszenvedő magyar társadalom biztosítási összképe ilyenkor kicsit azért javul. Mindenki teper ezerrel, hogy ezt a megmagyarázhatatlan, a mobilitás vallásából kiágazó őszinte időszakot kihasználja: lakásbiztosítástól befektetési alapokig mindennel próbálkoznak a pénzintézetek.

Bárcsak máskor is meglenne ez a rugalmasság és odafigyelés az emberekben. Ne menjünk távolabb, maradjunk az autónál: mi van a téligumival, a guminyomással, az izzók állapotával, az eredeti vagy utángyártott alkatrészek dilemmájával vagy a biztonsági öv állapotával? Tegyük a szívünkre a kezünket: vajon ugyanilyen figyelemmel viseltetünk ezek iránt is a hétköznapok során, amilyen figyelemmel azt lessük, hogy húszezer alá csússzon az éves kötelező?

De menjünk távolabb. Mi van a gyerekek iskolázásával, az első lakásukkal, az egészségünk állapotával? ÉS A NYUGDÍJUNKKAL?

Nyilván a nincsből nem lehet óriási felhalmozást összehozni. Különösen akkor nem, ha a pár ezres megtakarításra esetleg rögtön lecsap az állam valami új adófélével. De úgy fest, hogy azok sem csipkedik magukat, akik akár meg is tehetnék.

Vajon érdemes lenne az év egy hónapját az öngondoskodásra szánni? Kihirdetnénk hó elején a jövő évi kamatokat a nyugdíjjellegű megtakarításokra, és akkor az emberek egymást túllicitálva szerződnének le a biztosítókkal? Vagy ha lenne pár hét, amikor varázsütésre nyitottak lennének a piaci ajánlatokra az emberek az olcsóbb villany, az olcsóbb gáz, a hatékonyabb lakossági energiarendszerek területén, és így tovább.

Ha a kocsi ér ennyit, az élet más területén is legyünk nyitottabbak az okos és hosszútávon kedvező ajánlatokra!.

Címkék: kgfb kötelező biztosítás