Kapkodhatja a fejét az, aki szeretné megérteni az Oroszországból Nyugat-Európa, de legalábbis Kelet-Közép-Európa felé áramló gáz körül kialakult helyzetet. Olykor nem szállítanak az oroszok, mondván az ukránok sok pénzzel tartoznak. Azt is szokták sérelmezni, hogy amikor ők Nyugatra adnának el, azt Ukrajnában – a vezeték ugyanis átmegy az országon – megcsapolják. A történelem ismétli önmagát, korábban is lopták az ukránok az orosz gázt, de immár erre – az ismert konfliktus miatt – akár nemzeti hőstettként is tekinthetnek.
Ám olykor megfordul a helyzet, és az ukránok fenyegetőznek a gázcsapok elzárásával, hiszen így az orosz költségvetést jelentős bevételi forrástól zárják el. Ez veszélyeztetné a magyar gázellátást is, miközben mégis az a furcsa helyzet állt elő, hogy olykor mi magyarok pumpálunk át Magyarországról Ukrajnába gázt. Júliusban például a beregdaróci átadóhelyen gyakran ez volt a helyzet, nyomjuk át a szomszédoknak a gázt, dore azért közben arra is figyelni kellett, hogy ne sérüljön a hazai ellátás-biztonság, vagyis a tározóinkban is legyen elegendő tartalék.
Az egyre inkább feloldhatatlannak látszó orosz-ukrán konfliktus óriási kockázat az európai energiapiacon. Mivel nem nagyon látszanak jó megoldások, az oroszok szeretnék kikerülni Ukrajnát, egyre inkább keletre kacsintgatnak. Az ukrán-orosz energiakapcsolatok az elmúlt egy évtizedben már hagyományosan rosszak voltak, olykor se érvényes szerződés sincs, se megfelelő intézményi keret, de az biztos, hogy bizalom, fizetési fegyelem és pontos elszámolás még úgysem. Pedig az ukrán gázvezetékrendszer máig a világgazdaság legfontosabb tranzitútvonala. Az államoknak az lenne az érdeke, hogy a vezeték körül a viszonyok rendezettek legyenek, kis túlzással „háborúzgassunk itt-ott, nyíltan, vagy az egyenruhás szakadárok révén, de közben folyjon a gáz, mert mindkettőnknek abból van pénze a katonásdira!”
Mi a jövő? A megfelelő jogi-intézményi keret kialakítása még az unió közvetítése ellenére is illuzórikus. politikai egyetértés, vagy bizalom biztosan nem lesz. A szankciók csak izolálják, elmérgesítik a viszonyt az oroszokkal, akik majd még jobban bezárkóznak, még inkább új partnerek felé fordulnak. Akiknek ugyan arra is vannak futó projektjeik (elsősorban a Déli Áramlat), hogy miképpen kerüljék ki Ukrajnát. Csakhogy ezeknek idő kell, rapid módon nem segítenek.
Pedig az európai energiapiacról még mindig hiányzik egy csomó gáz. A képlet összetett, jönnek fel az alternatív források, esik ki az atomenergia, a népesség stagnál, a gazdaság sem nő olyan nagyon gyorsan, van esély cseppfolyósított gáz importjára is, de összességében egy jól látható lyukat még mindig be kell tömni. Vagyis növelni kellene a kapacitásokat (emlékezhetünk a Nabucco és a Déli Áramlat még olykor párhuzamosan is életképesnek tűnt), nem pedig geopolitikai feszültségek miatt csapokat elzárni.
Ma még Oroszország rá van szorulva a nyugati irányú gázexportra, bár azért érdemes arra is figyelni, hogy megindult az ő keleti nyitásuk, a Kína felé fordulásuk. A Gazprom 2018-től szállít majd Kínának gázt, és máris megindult a térség tőzsdéi felé, Szingapúrban, Hongkongban jegyezhetik majd az orosz gázóriás részvényeit. Külön érdekesség, hogy az itthonról egységes orosz energetika a kínai üzlet miatt egymásnak esett, és a másik nagy cég, a Jukosz vagyonát is megöröklő Rosznyefty bejelentette, hogy bepereli a Gazpromot. A per lényege, hogy a legbefolyásosabb orosz energia-politikus, Igor Szecsin kontrollálta Rosznyefty azt követeli, hogy az ő általa kitermelt gáz is mehessen Kínába a Szibéria Ereje elnevezésű vezetéken.
Ami a hírekben csak egy rövid szállítási szerződés, az amúgy egy borzalmas munka. A kazah-kínai határ egy igazi „bad land”, végeláthatatlan lakatlan hegyvidék-sivatag, és a kínai nagyvárosok döbbenetesen messze, 4000 kilométerre vannak, még szerencse, hogy arrafelé ha megszületik a beruházási döntés, akkor lesz rá pármilliárd dollár és párszázezer munkás.
A gáz gazdaságosan csak vezetéken szállítható, a vezeték-építés drága és lassú, rengeteg vitával. Vannak az európai uniós „autópálya” rendszerű vezetékek, amire sokan, sok helyen rácsatlakozhatnak, mindenki használhatja, mindenki kivehet belőle. Illetve van a Gazprom-modell, ami egy dedikált mezőről, egy operátorral, egy célpontig megy. A két világ ütközik, ebben is teljesen eltérő az orosz és a nyugati megközelítés. Sajnos az orosz hatékonyabb, ha megszületik a politikai döntés, gyorsan elindulhat az építkezés, nem kell annyit egyeztetni, annyit agyalni az engedélyeken, a konszenzusokon, a finanszírozáson. Az egyeztetős modell egy ördögi körben mozog, addig nehéz finanszírozni, amíg nincsenek a projektre lekötött gázforrások, azokat viszont nehéz megszerezni, amíg nem biztos, hogy ez meg fog épülni.
A gázügyeket ráadásul mindig behálózzák az érdekszférákért vívott harcok, sajnos nagyon úgy tűnik, hogy amennyiben az EU, az USA és a NATO, vagy bármely nyugati szövetség az egykori Szovjetunió felé terjesztené ki a csápjait, abból baj lesz. Egyedül a Baltikum csúszott át, Grúzia, Ukrajna azonban gyorsan kapott egy kijózanító orosz maflást.
A Gazprommal, vagy általánosan a gázexporttal szemben óriásiak az orosz elvárások, ez a cég az orosz geopolitika képviselője, de a költségvetés finanszírozója is. A geopolitikai és üzleti nyomulás lépései egyértelműek, a közép-ázsiai gázforrások megszerzése, a fogyasztói piacok megtartása, ha kell, egyedi árazással, és sok-sok partnerség a nagy európai olajcégekkel (Gerhard Schröder német ex-kancellár ennek a politikának a nagykövete, legyen ez az ő dicsősége).
A Gazprom tehát szeretné megtartani a térségben a domináns pozíciót, és az árazásában is kinyilvánítja, hogy ki a barát, ki az ellenség. Furcsa világ ez, mi magyarok például hiába vagyunk újabban nagyon barátságosak, de az orosz gáz Franciaországban olcsóbb, mint Magyarországon, mert mi nagyon ki vagyunk szolgáltatva az oroszoknak, a franciák pedig tudnak gázt venni Észak-Európából, vagy akár Észak-Afrikából is.
Messze van még 2018, az oroszoknak ma még nagyon fontos vevők vagyunk, de nehéz nem észrevenni, hogy nem csak mi szeretnénk függetlenedni az orosz importtól, de Oroszország is a vevői kitettségétől. Izgalmas évek jönnek.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon! |
Utolsó kommentek