A kormány éppen értelmezni szeretné a Kúria devizahitelesekről alkotott jogegységi határozatát. Természetesen a szokásos módon, vagyis úgy, hogy véletlenül se kelljen semmit neki szakmailag megoldani, kiszámolni, dolgozzanak inkább mások, vagyis a problémáért részben valóban felelős bankok! Ezúttal a megoldás elég egyszerűnek tűnik, az állam szerint mindenben tisztességtelenek voltak a bankok, de bizonyos elemekben (árfolyamrés) ezt nem is vitathatják, másokban (egyoldalú kamatemelések), ha nagyon akarják, perben még bizonyíthatják a tisztességüket. Mielőtt a szerző megkapná az ilyenkor adekvát kommentelői kérdéseket, maradva egy nyomdafestéket tűrő verziónál: „Mennyit fizettek a bankok ezért a posztért?”, pár elemet valóban érdemes józanul megítélni.
Az árfolyamrés ilyetén kezelése nem lehetett senkinek sem meglepő, hiszen az árfolyamrésről valóban egységesen kinyilvánította a Kúria, hogy az tisztességtelen volt, ebből fakad, hogy az ügyfeleknek az visszajár. Két mondatot talán azért megér, hogy mint a devizahitelesek összetett ügyében soha, semmiben, valójában ebben sem lehetett teljesen korrekt az egységes kezelés, hiszen valójában a sok-sok különböző típus között voltak olyan devizahitelek is, amelyeknél volt valódi átváltás. A legtöbb hitelnél pedig a konverziónak volt valamilyen költsége (ezt swapnak hívják), de abban mindenképpen teljesen igaza volt a Kúriának, hogy a lakossági eladási és vételi marzsok felszámolása erősen túlzó, ily módon tisztességtelen volt.
Ahogy bizonyára az egyoldalú kamatemeléseknél is túlságosan könnyen fogott a hőskorban a bankok ceruzája. De azért azt, hogy a pénzügyi válság idején a bankok devizaforrásai ne drágultak volna, elég nehéz lenne szakmailag megindokolni.
Na de most jön a lényeg: az árfolyamrés és az egyoldalú kamatemelések kezelése egy nem elhanyagolható, de korántsem a leglényegesebb eleme a probléma kezelésének. Sokkal fontosabb a forintosítás mikéntje, hiszen állítólag Karácsonyra már minden devizahitelt kivezetnek a portfóliókból, és az is fontos lenne, hogy a bajba jutottakon, a késedelmeseken is segítsen valaki, bár erről még nem is nagyon volt szó.
Itt még óriási csalódások és/vagy óriási társadalmi költségek jöhetnek. A politikus majd a lakosság nagymértékű és szavazatokra konvertálható megsegítésében, egyfelől méretes banki terhekben fog gondolkodni, míg a józanabb közgazdászok majd megpróbálják elmagyarázni, hogy ez csak ideig-óráig megoldás, valójában nem szabad veszélyeztetni az ország stabilitását.
Az ügyes politikusok értenek a tömegek nyelvén. A rezsicsökkentés, illetve ennek pénzügyi verziói sokak szemében úgy élnek, hogy az állam majd ad, leviszi az áram árát, csökkenti a tartozásainkat, és ez a pénz sehonnan nem fog hiányozni, ugyanolyanok maradnak az energetikai hálózatok, jön majd a gáz. És bizonyára lesznek bankjaink akkor is, ha 10-100-1000 milliárdokat ver rájuk a kormányzat. Sajnos azonban ez nem így van. Lassan már a pénzügyi stabilitás és az itthon legerősebb, ugyanakkor külföldi anya nélkül a legsebezhetőbb banki szereplők biztonsága a tétje a devizahitelesek állami megmentésének. Illúzióink ne legyenek, a cechet részben úgyis az adófizetők állják. ha esetleg nem is közvetlenül, akkor is ezer módon, a drágább lakossági bankolással, a költségvetésből évekig hiányzó banki nyereségadók, vagy a zombi-bankrendszer miatt kieső hitelek, esetleg a későbbi konszolidáció révén. Az sem kizárt, hogy amennyiben a bankok olyan igazságtalan terheket kapnak, mint a végtörlesztés, egyszer majd nemzetközi bíróságok előtt érvényesítik igazukat, azt majd mi, egy későbbi Magyarország aktuális állampolgárai fizetjük meg.
Természetesen, ha a Kúria dodonai ítéletét a kormány a bankokra nézve a lehető leghátrányosabban igyekszik átültetni a gyakorlatba, az még jogkövető magatartásnak is minősíthető, de ha a forintosítás is valami olyan módon valósulna meg, mint a végtörlesztés, vagy akár a más országokban már látott eredeti árfolyamon történő forintra váltás, akkor a pénzügyi krach szinte biztosra vehető. Nemcsak a bankrendszer, de minden magyar állampolgár bízhat abban, hogy nem lesz ész nélküli, a forinthiteleseket és a hitelnélküli magyar állampolgárokat is megalázó, a devizahitelesek részleges felelősségét sem elismerő forintosítás.
Persze az is lehet, hogy a bankok még ezt is kibírnák, itt maradnának, elvegetálnának valamilyen hibernált állapotban. Nehéz előzetesen meghatározni, hogy pontosan mennyi pénzt vehet el Orbán Viktor a bankoktól. A nemzetközi bankárok nagyon konfliktus-kerülők, mindig, minden körülmények között abban érdekeltek, hogy együttműködjenek a kormányzattal. Eleve mindenféle anyabanki gondjaik is vannak, ezért szinte mindig lehet abban bízni, hogy valamiképpen betolnak inkább 100 millió eurót, csak ne keletkezzen a magyar bank bedőlésével 1 milliárd eurós veszteségük. Nagyon erős lépéseknek (például a végtörlesztés volt ilyen) kell bekövetkeznie ahhoz, hogy a bankárok még erősebben fogalmazzanak, esetleg az első külföldi banktávozás is megtörténjen. Ám, ha a „Karácsonyra nem lesz devizahitel” valamilyen újabb végtörlesztést, vagy óriásveszteséget indukálna, ha a mostani 400-900 milliárdos csomaghoz egy ugyanekkora, vagy még nagyobb jönne novemberben is, akkor tényleg veszélyben a bankrendszer, a pénzügyi stabilitás. Higgyük el, hogy az nem jó!
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon! |
Utolsó kommentek