Borította az asztalt a Tokaj Kereskedőház vezetése akkor, amikor ország-világ előtt kiteregette a szennyest, miszerint hosszú ideig bevált gyakorlat volt, hogy „különböző évjáratú és minőségű borokat kevertek össze”. Szakmai öngyilkosság, vagy a siker egyetlen lehetséges útját választotta a menedzsment, amikor tiszta bort akar önteni a pohárba? Az osztrákok sikertörténete mindenesetre őket látszik igazolni.    

Nem tudhatjuk, hogy a további vizsgálatok mit derítenek még ki, hogy esnek-e ki további csontvázak a szekrényből, de a Kereskedőház vezetése mindenesetre keményen beleállt a dologba: amíg nem tisztázzák az ügyet, felfüggesztették a bizonytalan készletek értékesítését. Nehéz döntés lehetett, hiszen állítólag 3 milliárd forint értékű készletről van szó.

Vannak, akik szerint öngyilkosság volt ilyen nyíltan kiállni a nyilvánosság elé, és valóban könnyű elképzelni, ahogy a szlovák Vinohradnícka oblasť Tokaj borok gyártói elégedetten dörzsölik a tenyerüket a hírek hallatán. Mások szerint viszont kizárólag határozottan, nyílt lapokkal lehet egyszer és mindenkorra véget vetni a mutyinak, a „jó lesz ez így is” gondolkodásmódnak. Ez utóbbi utat választották két évtizede az osztrákok, az ő példájuk pedig igazi sikertörténet, ami a hatalmas pofon nélkül talán be sem következett volna.    

Pedig az ausztriai borászat számára sokáig fekete évnek számított az 1985-ös esztendő, ugyanis ekkor pattant ki az úgynevezett „fagyálló” botrány, ami egyik pillanatról a másikra lenullázta az osztrák borágazatot. A borhamisítási ügy a néhány borászat által a borba kevert dietilénglikol anyagról kapta a nevét, amit nagy koncentrációban fagyálló előállításához is szoktak használni. A borászok azonban nem ezért, hanem édes íze miatt keverték boraikba a veszélyes anyagot. Annak ellenére, hogy az ügy mindössze néhány, igaz hatalmas mennyiségben exportáló borászatot érintett, az osztrák kivitel két év alatt 45 millióról 4 millió literre esett vissza, és legközelebb 1999-ben érte csak el a 10 millió litert. Ezután azonban évről évre mind értékben, mind mennyiségben dinamikusan nőtt az export, utóbbi 2003-ban 90 millió liter fölött tetőzött, ami 70-72 millió eurós bevétellel párosult.

Az igazi áttörésre azonban 2004-ig kellett várni, ugyanis ekkor kezdtek beérni az állami szigorítások eredményei.  Ettől kezdve az export mennyisége csökkenni, a kivitel értéke pedig nőni kezdett, vagyis az osztrák borokért mind többet voltak hajlandók fizetni a zömében német, svájci és holland vásárlók. 2010-ben például a 68 millió liter borexport már 120 millió euró fölötti bevételt hozott, vagyis kijelenthetjük, hogy két évtizedig tartott az osztrák borágazat „újrabootolása”.     

És mi kellett ehhez? Az osztrákok nem próbálták meg szőnyeg alá söpörni az ügyet, és inkább előre menekültek, ami fájdalmas döntésekkel és sok érdeksérelemmel járt. Először is megszigorították a bortörvényt, különösen az egyes borfajták forgalmazási engedélyének megszerzését. A hatóságok ettől kezdve nem csak a palackozott mintákat ellenőrizték, hanem a helyszínen minden egyes hordó tartalmát is, és ha az ellenőrök mindent rendben találnak, csak akkor forgalmazhatja a gazdaság a szóban forgó borfajtát.

A rigorózus szabályozás a borkészítéssel melléktevékenységként foglalkozó vállalkozások felét tönkretette, de a piacra kerülő borfajták száma is csökkent, ám akik hosszú távra terveztek, azok az új rendszerben is megtalálták a számításukat, a borászok következő generációja pedig már ebbe született bele. Az átrendeződés drámai volt, hiszen míg 1987-ben több mint 45 ezer borászat működött az országban, addig 2009-re a számuk 20 ezerre csökkent, miközben az átlagos birtokméret 1,28 hektárról 2,26 hektárra emelkedett. 

A talpon maradt borászatok menedzsmentje számára már az is természetes, hogy kevesebb fürtöt hagynak a tőkéken, ugyanis az eredetvédett borok esetében egy hektár szőlőterületről nem takarítható be 9 ezer kilogrammnál több szőlő, illetve az itt leszüretelt szőlőből 6750 liternél több bor nem készülhet. Ezzel a korlátozással elejét tudják venni annak, hogy a felkapott borvidékek kedvelt fajtáiból pancsolással állítsanak elő olyan mennyiséget, ami a termőterület nagysága alapján nem is volna lehetséges. Jól mutatja az osztrák borágazat alkalmazkodási képességét, hogy jelenleg az osztrák borok több mint kétharmada minőségi bor, vagyis a többség képes megfelelni a szigorú előírásoknak.  

Jó példa tehát van, a kérdés csak az, hogy nálunk lesz-e elég elszántság és türelem hozzá!

Címkék: Tokaji