2014. március 7-én a központi költségvetés adóssága 23 406,5 milliárd forint volt, 1407,9 milliárd forinttal több, mint amivel az évet zártuk. Ez a GDP 79,6 százaléka. Előzetes adatról van szó, ami az Államadósság Kezelő Központ honlapján jelent meg szerda délután.

Eszerint két és fél hónap alatt 1 400 milliárd forinttal sikerült gyarapítanunk a költségvetési adósságunkat. De nincs ebben semmi meglepő, hiszen 2012 végéhez képest 2 686 milliárd forintos a növekedés, vagyis nem kilengésről, hanem folyamatos eladósodásról beszélhetünk.  

Persze mint mindenre, erre is van jó magyarázat: a költségvetés hiányát az eladósodott önkormányzatoktól átvállalt hitelek hizlalták fel. Igen ám, de az állam 2010-től összességében „csak” 1200 milliárd forintos hiteltől szabadította meg a településeket, amiből ráadásul erre az évre 456,75 milliárd forint jutott, szemben a két és fél hónap alatt összeszedett 1400 milliárdos mínusszal. A tavalyi gyarapodás sem róható fel egy az egyben az önkormányzati hiteleknek: 2013-ban az ötezer lakosúnál nagyobb önkormányzatokat 614,4 milliárd forintnyi hiteltől szabadította meg az állam, miközben a költségvetés adóssága ennek több mint a duplájával hízott.

Szokás az adósság elszaladásakor még a forint gyengüléséről beszélni, lévén a költségvetés adósságának jelentős része van devizában, főleg euróban és dollárban. Azonban ez sem indokolja az önkormányzati hitelek levonása után is több mint 600 milliárd forintos 2013-as növekedést, hiszen az MNB adatai szerint az euro 292,96 forinton kezdte és 296,91 forinton zárta az évet. A dollárhoz képest a magyar fizetőeszköz még erősödni is tudott: év elején 220,85 forintot, míg év végén 215,67 forintot adtak egy zöldhasúért.    

De ne csak az adósságot nézzük, az időközben eladott családi ezüstről se feledkezzünk meg, hiszen így reális a mérleg. Köztudott, hogy 2010-ben államosítottak mintegy 2 945 milliárd forint értékű magánnyugdíj-pénztári vagyont, amiből mára gyakorlatilag semmi nem maradt. Hogy mi lett ezzel az irdatlan összeggel? Az Államadósság Kezelő Központ ebből 233 milliárdot azonnal átutalt a pénztárakhoz, hogy azok fizessék ki az állami rendszerbe átlépett tagok reálhozamait. További 433 milliárd forint ment a nyugdíjalapba a mai nyugdíjasok pénzének kifizetésére, amiből 70 milliárdot végül visszautaltak az ÁKK-nak. Minden előzetes ígéret ellenére, miszerint a magánnyugdíj pénzeket kizárólag nyugdíjakra és adósságcsökkentésre fordíthatók, 2011-ben 96 milliárd jutott azért a költségvetésnek is, javítandó az akkori mérleget, de az állam 201 milliárd forint értékben vállalati részvényeket is megtartott, amivel tőzsdei cégekben szerzett tulajdont. Végül a maradék 2 052 milliárd forint már valóban az adósságot csökkentette.

Itt tartunk most. Büszkék vagyunk, hogy nő a GDP, hogy végre elindult az ipari növekedés, az export pedig dübörög, ami azért tegyük hozzá csendesen, leginkább az európai piacok élénkülésének köszönhető. Van persze rezsicsökkentés, a főleg ennek következtében befagyó infláció miatt pedig az átlagember úgy érezheti, többet ér a pénze, többet engedhet meg magának.  

Közben azonban fogynak a tartalékok, az adósság pedig egyre csak nő és nő. Az már csak hab a tortán, hogy ha sikerrel jár a kormányzati offenzíva, és az energiaszolgáltatók részben vagy teljesen állami kézbe kerülnek, akkor a rezsicsökkentés miatti veszteséget is az államnak kell majd lenyelnie. Ez pedig a jelen helyzetben megint csak hitelekből tudjuk finanszírozni. Mint anno a gulyás-szocializmusban. Egyre kevesebben emlékeznek rá, hiszen negyedszázad is eltelt a rendszerváltásnak nevezett esemény óta. De így legalább a fiataloknak lesz majd egy közös témájuk a nagyszüleikkel. Mert sajnos a közgazdasági alaptörvényeket nézve, másuk talán nem is lesz, legfeljebb adósságuk. De ez is ismerős lehet majd az időseknek.

Címkék: adósság nyugdíjvagyon magánnyugdíjpénzárak