Hányan megszenvedték már, hogy a kormánykeréknél ülő tudott egy tuti kerülőutat és önállósította magát. Amikor  valaki a többieknél, a „mainstream”-nél sokkal okosabbnak gondolja magát és letér a főútról. Aztán persze jön a kínos magyarázkodás, a felelősség másra hárítása, az üvöltözés… a hátsó ülésen meg rettegnek a gyerekek. Mi vagyunk azok, egész Magyarország népe retteghet a hátsó ülésen.

Elszabadul az árfolyam? Csak egy jó szóra vár a piac, a Bloombergtől a Templetonig? Hahh, az ostoba ortodoxok! Csavarjunk hát egyet az egészen, tudok jobbat: „a kamatcsökkentés politikáját nem látjuk veszélyben!” Hogy ez nem nyugtat meg senkit? Az ostobák, ellenünk fenekednek, gondolhattam volna! Nem értik ezek a modern jegybanki kommunikációs kultúrát, még a múltban élnek! 

Drága az energia? Hát ne legyen drága, a hétszázát! Teszünk róla! Ja, hogy eddig is hatósági áras volt? Hát akkor miért nem élt senki ezzel a lehetőséggel, te jóisten, mindent nekem kell elintéznem? Ez a szám meg mi? Hát ez magas! Hol az árletörő tollam? Tudjátok, amivel a tavaszi ár idején is írtam. Megmondtam én az EU-ban is: olcsóbbnak kell lennie. Dossziéban adtam át az elképzeléseinket, mert ezek csak ilyen tanulmányokkal kommunikálnak egymással. Annyi volt benne: olyan alacsony energiaárak kellenek, mint az amerikaiaknál. Nem mondtak semmit, de láttam a szemükben, hogy csak irigykednek, hogy milyen okos vagyok…

Sikerrel vezettük be az ingyenes készpénzfelvételt. Micsoda? Hogy a bankok kivonták a szolgáltatáscsomagjaikból ugyanezeket az akciókat? Elment az eszük??? Emeljük csak meg a tranzakciós illetéket, abból érteni fognak! Hogy micsoda??? Képesek voltak továbbterhelni??? Verdammt, hát mit képzelnek ezek magukról? Akkor legyen inkább mondjuk NÉGY ingyenes felvétel. Hogy képesek azzal fenyegetőzni, hogy emelik a díjakat? Az anyja krausz!!!

Növekszik a szegénység? Az utcán heverésznek az emberek? Hogy merészelik? Ki engedte meg nekik? Menjenek haza, ott heverésszenek! Ja, hogy nincs hova? Hát kérem, az az ember, annyit is ér! Betiltani! Rossz fényt vet ránk ez a szegénység dolog, végzetes spirált indít el, ha a szegények szegénykednek a belvárosban. Volt valamikor egy igaz történet egy bankárról, aki csak azért lett hajléktalan, mert valaki egyszer önzetlenül bőkezű volt vele, és el is lustult ebbe. Volt is valami ilyen film azzal a nagy szerecsen repperrel, meg a kis raszta gyerekével! Hogy mi? Hogy előbb volt hajléktalan, és aztán lett bankár? Hát nem pont ezt mondom?! Csak egy kis ösztönzés kell nekik, máris lesznek itt munkahelyek!

Nem beszélnek a diplomások nyelveket? Emiatt a diplomát sem tudják átvenni? Hát mi lesz így a versenyképességünkkel? Na, nem bánom, csináljunk egy zöldkártya-lottót, aki nyer, az nyelvvizsga nélkül is megkaphatja a diplomáját, és irány a nagyvilág. A mosogatásnál úgy is inkább az ember keze jár, nem a nyelve, nem igaz?

Romlik a levegő minősége? A gyalogosok nem viselik el a belvárost? Miért is pöfögnek az autók? A biciklisták miatt! Azok ezt nem érthetik, buta passzióból kerekezgetnek a sávok között. Pedig ott a Margitsziget, ott kell sportolni, nem a Körúton! És ha valamelyikük tüdőbeteg lesz? Majd az állam fizetheti a táppénzt, ugye? Aki nem látja be, hogy csak magának árt, ha az autók között jár-kel ilyen időben, azt meg kell büntetni a felelőtlen viselkedéséért!

Vajon mi történne velünk, ha egy hónapig megpróbálnánk kuruckodás nélkül működni, mint egy unalmas kis ország, belesimulós megoldásokkal, átlagos tankönyvi válaszokkal, pofonegyszerű logikával. Ha elszálló árfolyam idején a jegybankelnök minimális gondterheltséget mutatna, és kilátásba helyezné, hogy komolyan foglalkoztatja az íróasztala szélétől távolabb levő világ is. Ha a szavazóknak címzett öncélú fölényeskedés mellőzésével próbálnánk néha megnyilvánulni bizonyos ügyekben. Ha nem egy olasz fámíliá hangulatát idéznék azok a megnyilvánulások, amiket bankügyekben, energiaügyekben, vagy az oktatásban képviselt álláspontok nyomán teszünk. Ha ki-kipróbálnánk azokat az irányokat, amerre a világ fejlettebbik fele úgy általában tart: a készpénzmentes tranzakciókra, a digitalizálódó szolgáltatásokra, a megújulókon alapuló energetikai innovációkra, a nagy hozzáadott értékű termelésre való specializálódásra, az autómentes városiasodásra, a távmunkára és az önállóság ösztönzésére való törekvést.

Csak egy hónapig próbáljuk ki, hogy nem akarjuk meghekkelni a forgóajtót. Érdekes és tanulságos lenne.

Címkék: kormány válság