Török gyerek megvágta, török gyerek szinten tartotta, csak éppen török gyerek nem emelte vissza. Na, ezt aztán gyógyíthatja a magyar gyerek, de sok más országban sem lesz könnyű gyógyítani a sebeket. Ez az ismert mondóka, vagy miről beszélünk?

Ezt a török gyereket konkrétan Erdem Bascinek hívják, és ő a török jegybank elnöke. Az egész világon szétterjedő feltörekvő piaci bizonytalanságnak oka, hogy Basci devizapiaci intervencióval, s nem kamatemeléssel sietett a török líra védelmére. A válság hatására most drasztikus kamatemelésre készülnek, állítólag. Kíváncsian várjuk a hatást. Ott, ahol érdemi bizalomvesztés van, mint például 1998-ban Oroszországban, sokszor a kamatemelés sem ment meg semmit. Főleg, ha a helyi polgárok is menekülnek a saját devizájukból. Mert éppen ezt tapasztalni Törökországban.

A nagy feltörekvő piaci bizonytalanság annak szól, hogy hátha romlanak a feltörekvő piacok adósságtörlesztési szokásai, lehetőségei. Törökországnak ugyanis egy éven belül 170 milliárd dollárnyi adóssága jár le, devizatartaléka pedig csak120 milliárd dollárt tesz ki. Pedig Törökországban a szándékokkal nincsen baj.
Kemal Atatürk, a modern Törökországot 1923-ban megalapító államfő az államalapításnál tett egy legendás gesztust. Egykori birodalmát ugyan a világháború, majd a további harcok alaposan megtépázták, de minden törökök atyja 1923-ban kijelentette: felelősséget vállal minden, az ottomán birodalom által felvett adósságért. Törökország pénzügyeivel mindig rengeteg baj van, árfolyam-ingadozások, tőzsdekrachok, elképesztő kamatemelések, de Törökország mindig helytáll, ellentétben például az említett oroszokkal, vagy a most (immár sokadszor) pénzügyi krízisbe sodródó Argentínával.

Aki járt már Törökországban, az jól tudja, hogy az államalapítót legendás tisztelet övezi, a köztereken, a pénzeken, mindig és mindenhol Atatürk arcképe, szobrai, festményei köszönnek ránk. Akit ennyire tisztelnek, azt nem hazudtolják meg, reméljük a török adósság-törlesztésekkel a jövőben sem lesz baj.
 
A mostani válság belpolitikailag instabil országokban tombol a legjobban, de máris elért minket. Török korrupciós botrány, utcai ütközetek Ukrajnában, polgárháborúval fenyegető thaiföldi helyzet – mindegyik ország megkapta a tőkepiaci, devizapiaci büntetését. És a forint is ereszt, mint a hatnapos szülinapi lufi.
Törökország a világ egyik legígéretesebb, ugyanakkor legsérülékenyebb nagy gazdasága. Geopolitikai helyzete kiváló, megkerülhetetlen tranzitútvonal, ám saját energiaforrásokban szegény. Demográfiai helyzete remek, a lakosság fiatal, a népesség-növekedés dinamikus. A gazdaság harap, csak éppen mindig hátráltatja valami, állandóak a belpolitikai feszültségek, az iszlamisták és a katonaság jelképezte szekularizáltak között, vagy – mint legutóbb láthattuk – a mindent átszövő államközeli korrupció okoz feszültséget.

Törökország már ma is a világ 20 legnagyobb gazdaságának egyike, de 2023-ra, az államalapítás 100. évfordulójára már a 10 legerősebb gazdaság közé szeretne kerülni. Sokáig ezt az Európai Unión belül képzelték el a törökök, de az európai mag méltatlanul sokáig és reménytelenül előszobáztatta őket, mára már a törökök is megunták a csatlakozás kérdését.

Ha az ember eljut Törökországba, például Isztambulba, a saját szemével láthatja a török gazdaság legfőbb kitörési pontjait, a szép hidakat, a bazárt. Hiszen az ország életében kiemelt fontosságú a kereskedelem, az európai és az arab világ közötti hídszerep.

Mindebből természetesen feszültségek is keletkeznek, hol az európai, hol a keleti világgal, hol az örmény népirtás, hol a kurdok jogfosztottsága, hol a görög-török konfliktus, például Ciprus megosztottsága élezi a helyzetet, olykor csak a szomszédokkal, olykor az egész világgal. Folyton állást kell foglalni valami mellett vagy ellen, és ezen jól összevitatkoznak házon belül.

Törökország elmúlt évtizede minden botrány, belpolitikai harc és a Taksim téren rendszeresen halálos áldozatokat követelő belpolitikai viharok és szakszervezeti tüntetések ellenére gazdasági sikersztori, már-már csoda. Gyors volt a növekedés, talán túl gyors is, sok elemző beszél túlfűtöttségről. Reméljük, le lehet még hűteni, lesz hozzá a törökökben higgadtság, tudás, nyugalom.

Végül egy kis analógia. A török kormány presztízskérdést csinál abból, hogy az alapkamat alacsony legyen (náluk ez most 4,5 százalékot jelent). A török jegybank úgy érzi, hogy ki kell szolgálnia a kormányzat növekedési terveit, ahogy ott mondják ellenállnak a kamatlobbinak. Ennek most sokan isszák meg a világon a levét. Nem baj, van olyan, hogy esnek a részvényárak, gyengülnek a fejlődő devizák. Arra azonban ott is figyelni kell, hogy a közgazdasági racionalitás mindig győzedelmeskedjen a saját korábbi beidegződéseink felett. Törökország mindenkinek figyelmeztetés. Talán nekünk magyaroknak a leginkább. Vajon érdemes elmenni a falig, azaz a drasztikus kamatemelésig?