Ritkán lehet ennyire erősen előrejelezni egy trendet, egy devizapár változási irányát, de 2014 határozottan a dollár éve lehet. Elsősorban a jennel szemben.

2013-ban nem dőlt össze a világ, sőt, a növekedés csírái is látszódnak már. A tőke- és árupiacok furcsa szerzetek, mert ez az alapvetően pozitív ténymegállapítás teljesen eltérően csapódik le rajtuk. Az amerikai és a japán részvénypiac például értelemszerűen nagyon boldog volt és szárnyalt, viszont az arany és az ezüst nagyon padlót fogott. Hiszen amikor nyugi van, akkor nem annyira érdekesek ezek a klasszikus menekülő-befektetések.

Szép új világunkban a különböző monetáris intézményeknek, így az amerikai Fednek és a japán Bank of Japannak nagyon nagy szerepük lett a tőkepiacokon, s nagyjából azt is tudjuk, hogy ezek a neves intézetek éppen min mesterkednek. Ennek nyomán 2014-ben a legerősebbnek egy devizapiaci trend tűnik: a dollár erősödhet, a jen pedig gyengülhet!

No persze, ez egyáltalán nem lesz újdonság, hiszen 2013-ban is ez volt a trend, vagyis a japán jen, különösen az első félévben sokat gyengült a dollárral szemben. Egy év alatt 86-ról (vagyis egy dollár év elején 86 jent ért), egészen 103-ig változott a jegyzés, ami majdnem 20 százalékos jen-esés. Pedig 2013-ban még csak az volt a különbség, hogy Japán erősebben nyomta a pénzpumpát, mint az Egyesült Államok. 2014-ben viszont ennél sokkal élesebb különbség következhet be. Az Egyesült Államokban már a monetáris szigorítás, vagyis a pénznyomtatás visszafogása jöhet, miközben Japán csak egyre erősebben pumpál majd.
 
Lássuk pár mondatban, hogy mi is ennek a háttere! Japánban gőzerővel halad előre az Abenomics, vagyis az Abe Shinzo japán miniszterelnök és Kuroda Haruhiko jegybankelnök által megálmodott nagy gazdaság-élénkítés. A két gazdaságpolitikai szuperentitás fő célja az infláció feltornászása 2 százalékig, amihez szeretnék megduplázni a monetáris bázist is és ezért a Bank of Japan brutális mennyiségű államkötvényt vásárol a piacon.

Mivel a Bank of Japan mindenre vevő, nem is csak a klasszikus japán állampapírokra, de még az önkormányzati kötvényekre és az ingatlanalapokra is, nagyon alacsonyan tartja a kamatokat. Minden befektető pontosan leveheti az üzenetet, a japán kötvénypiacon nem érdemes befektetni, ott érdemi kamat nincs, és nem is lesz a jövőben. Sőt, ha valóban elkezd éledezni a japán infláció, akkor a kötvénypiacon már negatív lesz a reálhozam.

Japánban viszont sok a pénz, a befektetőknek így vagy a helyi részvénypiacra kell menniük hozamért, vagy külföldre. Mind a kettő meg is történik. Az elsőnek az a hatása, hogy a japán részvényeket viszik, mint a cukrot, idén eddig 53 százalékot emelkedett a Nikkei 225 tőzsdeindex. Utóbbinak is van egy korántsem üldözendő hatása, a japánok külföldön is befektetnek és ezért egyre több japán vált át jent, dollárra, ami erősíti a dollárt a jennel szemben. Ennek azért örülnek a japánok, mert versenyképesebb lesz a gazdaságuk és mivel Japánnak gyakorlatilag csak jenadóssága van, dolláradóssága elenyésző, így a jengyengülésnek nincs káros hatása.

Az Egyesült Államokban egészen más a helyzet. Eddig nyomtatták a pénzt gőzerővel, havonta 85 milliárd dollár friss pénz érkezett a gazdaságba. Elindult azonban a növekedés és egyre inkább abban lehet bízni, hogy ez a növekedési hatás tartós, vagyis vissza lehet fogni a pénzpumpát.

A világ tőkepiacai ugyan félnek ettől a hatástól, a taperingtől, mert a feltörekvő piacokról hazaszaladhat az Egyesült Államokba a tőke, de a dollár ezalatt biztosan erősödni fog. Két fontos hatás, de az eredő ezúttal egy irányba mutat. A japán jen gyengülése japán érdek, támogatják is rendesen. A dollár erősödése ugyan nem amerikai érdek, de a pénzpumpa visszafogása és az örvendetesen megindult növekedés mégis ezt segíti. Arról pedig még szó sem esett, hogy előbb-utóbb emelni kell majd az amerikai alapkamatot is, ami újabb lökést adhat a dollár árfolyamának.

Címkék: árfolyam dollár jen