Mindig elámulok a 4 soros gazdasági programokon, amelyekre egész nemzetek sorsát felteszik. :)
Nagyon könnyen be lehet fürödni ugyanis az ilyen "pofonegyszerű" elméletekkel. Hiszen csak a már megtörtént gazdasági eseményekből alkothatnak elméleteket és egy új válság esetén csak ezeket tudják alkalmazni. Aztán vagy bejön vagy nem az új helyzetben a régi elmélet alkalmazása. Most az 1929-1933 közötti válságban kimunkált "problémamegoldást" nyomatják (állami költekezés kell a lecsökkent lakossági és vállalati "fogyasztás" ellensúlyozására).
A japán kísérlet érdekes, de ha majd azt halljuk, hogy megtalálták a válság ellenszerét, akkor olvassuk el ezt a cikket, ami éppen a mostani rendszert a fénykorában kétségek nélkül ünneplőkről íródott:
index.hu/gazdasag/penzbeszel/2013/05/14/cib/

Valamit tenni kell, ez biztos, de a siker első jelei ne vegyék el senki eszét, hogy "megtaláltuk a válságra az ellenszert". Lehet, hogy csak Japán találta meg, lehet, hogy csak ideiglenesen találta meg (vagy fogja megtalálni) ő is.

Szeretnék olvasni egy olyan elemzést, ami kifejti, hogy a nagy pénzügyi erők (nagy bankok, befektetési alapok stb.) milyen modellek alapján dolgoznak. Milyen modellek futnak az ő számítógépeiken?
A Morgan-Stanley magyarországi központjában állítólag ilyen modelleken is dolgoznak a matematikusok. Jó lenne belelátni a boszorkánykonyhába. :):):)

Lehet, hogy inkább szabadidőt kéne nekik adni, hogy legyen idejük elkölteni a pénzüket. És talán még a demográfiának is használna.