Bökdösés és javítás. Vagy inkább tiltás?
A „korlátozott racionalitás” közgazdaságtani elmélete már elég rég leszámolt azzal az illúzióval, hogy adott helyzetben a körülményeket megfelelően mérlegelve a legjobb alternatívát választjuk. A már a hetvenes évek végén Nobel-díjjal jutalmazott elmélet szerint (H. Simon) örüljünk annak, ha „elég jó” döntést hozunk, amivel később is elégedettek lehetünk. A való életben azonban rendre megkérdőjeleződik még ez a korlátozott racionalitás is.
Gondoljunk bele a hazai devizahitel-robbanás körülményeibe! Miközben egyre nagyobb lett a szocialista-liberális gazdaságpolitika elutasítottsága: egyre több devizahitelt vettünk föl. Pedig egy – természetszerűleg idegen – devizában való eladósodásba racionálisan (még korlátozottan, korlátoltan is) csak akkor szabad belevágni, ha bízunk a nemzeti, kormányzati gazdaságpolitika sikerében. Hát nem volt irracionális már csak ezen az alapon is a devizában való eladósodás? Dehogynem! Sovány vigaszként annyit, hogy formálódik ennek a tömeges, társadalmi szintű rossz döntéssorozatnak a közgazdaságtani magyarázata, s annak a pénzügyi fogyasztóvédelmi eszköztárnak a(z elméleti) kialakítása, amely (meg)védhet önmagunktól, a – mondjuk így – korlátozott irracionalitásunktól.
A teljes cikket elolvashatod a Pénzkérdés oldalán.
Utolsó kommentek