Második körében jár már a magánnyugdíjpénztári rendszer felszámolását célzó kormányzati intézkedéssorozat. Akik eddig bennmaradtak, a pénzügyi valóságshow újabb körében most eldönthetik, hogy továbbjátszanak, vagy hazamennek a pénzük felével. Ez egy valóságos Maradj talpon-játék – csak itt az előre befizetett díjakért játszanak a versenyzők, nem jutalomért.

Március végéig újra megnyílt a lehetőség a magánnyugdíjpénztári tagok számára, hogy átlépjenek az állami rendszerbe. Így a most hátralévő öt napban még egyszer megfontolhatják azt, amiről 2011. január 31.-ig egyszer már döntöttek. A döntéshez újabb mézesmadzag is érkezett kormányoldalról, amely a Parlamenten is átpasszírozta, hogy adómentesen vehetik fel reálhozamukat a tagok, ha március 31-ig visszalépnek az állami nyugdíjrendszerbe.

Az ügy másképpen fest most, mint az első körben, az egyéni menjek-maradjak döntést ezúttal nem a befizetett járulékaikkal nem sokat foglalkozó, a nyugdíjkérdéssel addig nem igazán törődő, és amúgy is teljesen passzív tömegeknek kell meghozniuk úgy, hogy lényegében semmit sem kell csinálniuk, hanem éppen annak a 102 ezer embernek, akik minden követ megmozgattak korábban, hogy maradhassanak. Ráadásul az ő esetükben ez nem csak a tudatosságuknak volt köszönhető, hanem elsősorban annak, hogy sok esetben a számláikon komoly, sokmilliós nyugdíjpénzeket sikerült felhalmozniuk, amelyet most sem szívesen látnának a kormányzati mentőintézkedések feneketlen lefolyójában eltűnni.

Ha ők most mégis úgy döntenek, hogy visszalépnek az állami rendszerbe, akkor a tagdíj-kiegészítésként befizetett összegeiket, valamint a reálhozamukat felvehetik, vagy önkéntes pénztárba, illetve a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben létrejövő egyéni számlájukra utalhatják. Mindehhez ugyanazok a mentességek és kedvezmények járnak, mint amelyek a korábban visszalépőket megillették. Ez persze nem kevés, de a tőke attól még huss…!

Na de mi történik, ha ismét a maradást választják? A legújabb verzió szerint állami nyugdíjjogosultságot kapnak, tehát nyugdíjbefizetéseik ismét beleszámíthatnak a majdani nyugdíjukba. Szinte minden más viszont eléggé bizonytalan.

Egyelőre úgy tűnik fel, hogy a nagy mumus, a több tízezres tagdíjak réme csak rémhír marad, de még nem lefutott minden. A kasszák sorsa ugyanis továbbra is kérdéses. Egy múlt heti összesítés szerint jó, ha fél tucat pénztár marad meg a jelenlegi ligából: három beolvad, hatot végelszámolnak és négynél még nincs döntés a jövőjükről. Így sokan számíthatnak arra, hogy pénztáruk megszűnik, ezért új gazdát kell keresniük pénzüknek. De a bizonytalanságot számukra nemcsak ez jelenti. Ki tudja, hogy mikor és milyen újabb „kedvezménnyel” áll majd elő a kormány, hogy végképp leradírozza az intézménytérképről az egykor kötelező magánkasszákat. Mert illúzióink azért ne legyenek. Az eddigi elszánt harc valószínűleg nem ér véget, egyrészt azért, mert ha megmaradnak a kasszák, egy következő kormányzati ciklusban nagyobb eséllyel lehetne visszaépíteni a három pilléres nyugdíjrendszert, másrészt azért, mert valóban nincs sok értelme egy kötelező magánnyugdíjpénztárnak kötelező járulékok érkezése nélkül. Valószínűleg nem tévedünk tehát, ha azt gondoljuk, hogy a bizonytalanságban az egyetlen biztos pont, hogy a kormány előbb-utóbb – de a következő választásokig mindenképpen – el akarja törölni a föld színéről a nyugdíjrendszer eme pillérét.

Bárhogy is lesz, nagyon úgy tűnik, hogy fogytán a türelem a magánpénztári rendszerrel kapcsolatban, és lehet, hogy egy harmadik körben már nem maradnak kedvezménynek álcázott lehetőségek, csak a beletörődés. Valahogy úgy, mint ahogy Buga Jóska csinálta a Banyával az Indul a bakterház című örökérvényű opuszban (a lényeg 2:08-nál indul).

 

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!