Te hogy viszonyulsz a pénzhez?
Ahány ház, annyi szokás – a közmondást alapvetően igaznak érezzük a pénzhez fűződő viszonyunkra nézve is. A pszichológia egyik kialakulófélben lévő területe, a „pénzügylélektan” ugyanakkor azt állítja, hogy mint minden emberi jelenség, a pénz iránti attitűd is mintázatokba, kategóriákba rendezhető, amely a Money Attitude Scale (MAS) megalkotásához vezetett. Elsőre távolinak tűnhet a magyar társadalom mindennapos problémáitól e téma, de ha jobban utánagondolunk, aktualitása rögvest nyilvánvalóvá válik.
A kérdés megértéséhez érdemes visszanyúlni a 80-as évekig, Jamaucsi és Templer pszichológusok munkásságáig. A két kutató máig ható tudományos teljesítménye a Money Attitude Scale (MAS), egy olyan kérdőíves mérőeszköz, amely képes meghatározni alapvető viszonyulásunkat a pénzhez. A MAS öt kategóriába rendezi az emberiséget.
- Az első kategóriába tartozók az „öngondoskodók”, ők a pénzre biztos jövőjük garanciájaként tekintenek.
- A második kategóriába tartozók a „hatalom/presztízsvadászok”, a számukra a pénz eszköz a másokon való uralkodáshoz.
- A harmadik kategória képviselői a „bizalmatlanok”, ők gyanakvóak, kétségeik vannak a pénzzel kapcsolatos helyzetekben önmagukkal és a pénz világával szemben is.
- Az „aggodalmasok” vagy a szorongás/idegesség forrásaként tekintenek a pénzre, vagy mint ezeknek a negatív érzéseknek az univerzális orvosságára.
- Végezetül az ötödik kategóriába az „akcióvadászok” tartoznak, az ő pénzhez való viszonyukat a „minél többet kapnom kell a pénzemért” attitűd jellemzi.
A MAS-ra az elmúlt közel három évtizedben megszámlálhatatlan kutatást építettek, Kelet-Európában és Magyarországon ugyanakkor meglepően keveset. A kevés hazai vizsgálat egyikét a Szent István Egyetem Gazdaságtudományi Karán végezték el a közelmúltban, 305 hallgatón, illetve tanáron, és bizony az eredmények kifejezetten érdekesek.
Az ugyan kézenfekvő, hogy minél magasabb a jövedelme valakinek, illetve minél inkább önmagára van utalva, annál magasabb a pontszámot ér el az „öngondoskodó” kategóriában, illetve hogy ugyanez az összefüggés mutatkozik a kor és a végzettség tekintetében, az viszont meglepő, hogy a férfiak körében nagyobb arányban képviseltetik magukat az „öngondoskodók”, mint a nők körében.
Meglepő az is, hogy a „hatalom/presztízsvadász” kategóriába nagyjából 30 éves korig a férfiak számottevően nagyobb eséllyel tartoznak, 30 év fölött viszont fordul a kocka, és a nők válnak egyre inkább „hatalom/presztízsvadásszá”. Érdekes összefüggés – és finom szúrás a reklám-, marketing- és kommunikációs szakma irányában – az is, hogy a hallgatók körében kimagaslóan a legmagasabb értékeket ebben a kategóriában a marketingszakosok érték el.
Nemzetközi összehasonlító vizsgálatok híján arra nincs rálátásunk, hogy a pénzügyi attitűd tekintetében mi magyarok hogyan állunk más nemzetekhez képest. Ebből a szempontból izgalmas viszont egy közelmúltbeli svéd vizsgálat, amely megállapította, hogy a társadalom minősége, vagyis a szociális kapcsolatok sűrűsége és funkcionalitása, a bizalom szintje, az egymással való bánásmód szoros összefüggésben áll a pénzügyi attitűddel. Minél magasabb a társadalom minősége, annál jellemzőbb az „öngondoskodó”, illetve annál kevésbé elterjedt a „hatalom/presztízsvadász” attitűd.
E vizsgálat érdekes következtetése egyébként az is, hogy a MAS skála, illetve az érzelmi intelligencia között nagyon hasonló az összefüggés (azaz minél erősebb valaki ez utóbbiban, annál jellemzőbb rá az „öngondoskodó”, illetve annál kevésbé jellemző a „hatalom/presztízsvadász” attitűd).
Látható tehát, hogy a mai magyar társadalom egyik alapvető problémája, az öngondoskodás kultúrájának hiánya nem magyarázható csak gazdasági összefüggésekkel. Bizony szerepet játszik benne társadalmunk minősége, pontosabban minőségének legalábbis hiányos volta.
Utolsó kommentek