A deviza jelzáloghitelek állománya a magyar bankrendszerben félévkor elérte az 5 ezer milliárd forintot, ami összesen 800 ezer szerződésből jött össze. Az MNB novemberi stabilitási jelentése szerint a teljes állomány 10 százaléka már most 90 napot meghaladó késedelemben van, a már átstrukturált, de még valahogy törlesztett hitelek aránya pedig 6 százalék körül alakul.

Összesen tehát csaknem 130 ezer olyan jelzálog alapú szerződés van ma a rendszerben, amely vagy már most a bebukás szélén áll vagy van esély arra, hogy oda kerüljön.

MNB - Jelentés a pénzügyi stabilitásról

Az árfolyamgát, illetve a kedvezményes árfolyamon történő végtörlesztés azonban nemcsak ezen adósok számára lesz elérhetetlen. Ugyanis az adósok jelentős része nem rendelkezik megfelelő megtakarítással, amit jelez az is, hogy a bankoknál a végtörlesztés első hulláma mára gyakorlatilag lezajlott. Akinek ugyanis volt olyan megtakarítása, amit fel tudott használni terheinek csökkentésére, az már bejelentette az igényét. A következő hullám, akik hitelt fognak felvenni a frankhitelük kiváltására, pedig még csak most készülődik. A bankok hitelezési hajlandósága a megtakarítással egyáltalán nem rendelkező ügyfelek esetében jóval alacsonyabb, hiszen ezen ügyfeleknél a 30-90 nap közötti késedelem, vagy a már átstrukturált hitel, esetleg a magas hitelfedezeti ráta riasztó lehet. A fenti ügyfélcsoportok adósságállománya – az MNB jelentése szerint – a jelzálogfedezettel rendelkező devizahitelek mintegy 60-70 százalékára tehető.

A problémás adósok megtakarítások híján nem tudják majd végleg kifizetni az adósságukat, és kicsi az esélyük a forinthitellel történő kiváltásra is. Sok háztartás esetében a hitelfelvétel mértéke eleve nem volt arányban az adós pénzügyi lehetőségeivel, másoknál pedig a svájci frank erősödése idézett elő olyan helyzetet, amelyhez a család már nem volt képes alkalmazkodni. Ezeken a családokon a megfelelő banki hozzáállás, vagyis az átstrukturálás, de még az állami mentőöv, vagyis az Otthonvédelmi és Országvédelmi akcióterv sem segít. Félő, hogy adósságaik visszafizetése élethosszig tartó teherként nehezedik rájuk, ami alól átmeneti kölcsönökkel, családi, vagy rosszabb esetben uzsora pénzekkel, esetleg a fizetendő közüzemi számlák ilyen-olyan átütemezgetésével próbálnak szabadulni. De egyik technika sem jelent tartós megoldást, arról nem is beszélve, hogy késedelembe fognak esni a bankjuk mellett esetleg az adóhatósággal, a közműcégekkel, illetve egyéb piaci szolgáltatókkal szembeni is. Vagyis bekerülnek egy olyan adósságspirálba, amely egyre lejjebb viszi a családot. A késedelmeknek ugyani ára van, így büntetést is kell fizetniük, ami újabb teherként jelenik majd meg a számukra.

Arról nem is beszélve, hogy a hitelezők – mert ez esetben valamennyi szolgáltató előbb-utóbb hitelezővé válik – versengve próbálják majd követeléseiket érvényesíteni, ami azok gyors likvidálásához vezethet.  A többféle hitelezővel szemben eladósodott személyek jövedelmére, vagyonára, köztük lakóingatlanára bármelyik hitelezőjük kezdeményezhet végrehajtást és az adós kilátástalan helyzetbe kerül. Annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a hitelezők ilyen formájú versenye, és az  adós fizetőképessége hosszú távon fenntartható legyen, állami beavatkozásra lenne szükség. Ennek egyik – a fejlett piacgazdaságokban régóta alkalmazott – módja a magáncsőd intézményének bevezetése lehetne. A jegybank olyan megoldást javasol, amely nemcsak a banki hitelekre, hanem az összes felhalmozott adósságra nézve támogatná a többé-kevésbé fizetni tudó adósokat fizetőképességük helyreállításában, valamint a menthetetlen adósokat a fizetésképtelenség utáni újrakezdésben. Az MNB javaslatának lényege, hogy az adós maximálisan vegyen részt a folyamatban, mindvégig teljes mértékben támogassa az anyagi helyzetének megoldását eredményező folyamatot, mindezt azzal a biztonsággal, hogy az otthonának megőrzése valamennyi hitelező számára kiemelten fontos szempont.

A magáncsőd bevezetése azonban egyelőre úgy tűnik riasztó a kormány számára, hiszen a nemzetgazdasági miniszter úgy nyilatkozott, hogy bár azonosulni tud az MNB által javasolt intézkedéscsomag céljával, úgy véli, hogy a magáncsőd intézménye bizonyos esetekben félreérthető üzenetet hordoz. Ahogy fogalmazott, a lehetőséget sokan félreérthetnék, és számukra úgy tűnhetne, hogy megnyílik az adósságaik részleges elengedésének lehetősége, ami véleménye szerint erkölcsi kockázatot hordoz.

Ismerve az ország pénzügyi kultúrájának jelenlegi szintjét, ebben valószínűleg igaza is van. Csakhogy ha már közösen – állam, bankok, magánszemélyek – belementünk ebbe a kétes kimenetelű játékba, amit deviza alapú jelzáloghitelnek hívnak, akkor abból együtt is kellene kimászni. Az együtt pedig azt jelenti, hogy mindenki vállaljon részt belőle: az adós is, a bank is, meg az állam is. A magáncsőd intézménye pedig alkalmas a játék kereteinek meghatározására. Csak a szabályokat kell megállapítani, és figyelni arra, hogy senki se csaljon.

Címkék: adós devizaárfolyam árfolyamgát