Racionális döntés-e a pánikszerű kiköltekezés? Aligha, pedig egyre biztosabb, hogy a családok nagy része ahelyett, hogy hideg fejjel és számítások alapján döntene devizahitelének végtörlesztéséről, jelentős veszteségeket is vállalva igyekszik kihasználni az év végéig fennálló lehetőséget.

Még inkább megszaporodtak a hirtelen alkalmi vételként hirdetett üdülők, lakások és gépjárművek, olvastuk több helyen. A Balatonnál és a Velencei-tónál is állítólag több lett az eladásra kínált nyaraló. Nyomás alatt eladni, tudjuk minden befektetési kézikönyvből, csak nagy árengedménnyel lehet. Sokan így a vagyontárgyak elkótyavetyélésébe sodródhatnak a devizahitel racionális kiváltása helyett.

Az érzelmi töltés részben annak a banki kamatpolitikának a számlájára is írható, amely átláthatatlan módon alakította és az irányadó svájci kamatláb mozgásától elszakítva magas szinten kitartotta a devizahitelek kamatát. Így az adós csak azt látta, hogy az árfolyam alakulásától függetlenül terhe folyamatosan és megállíthatatlanul nő, a devizahitel pedig kiismerhetetlen mumussá vált. A magas kamat hátterében többek között az áll, hogy a bankok éppen a teljesítőkre, a pontosan törlesztőkre hárították és hárítják most is a rosszul fizetők okozta költségeiket. Az indokoltnál akár 10-15 százalékkal nagyobb törlesztés jelentősen frusztálja a jó adósokat, ami most átgondolatlan tettekre is motivál. A hitelek referenciakamathoz kötése már csak ezért is sokkal jobb megoldás lett volna a kedvezményes végtörlesztésnél.

Az adósok mérlegének egyik serpenyőjébe bekerül a frankonkénti 60 forintos spórolásból összeszedhető milliós összeget is kitevő nyereség, a másikba a kényszereladásokból származó milliós veszteség jut, így a nettó haszon már nem olyan nagy. Igaz, hogy a devizahiteles végleg megszabadul az 5, 10 évig, vagy akár annál is tovább törlesztendő adósságától, viszont elveszthet olyan vagyontárgyat, amelyet már nem tud pótolni a következő 5, 10 vagy 15 év alatt, ráadásul semmiféle tartaléka nem marad.

A mai várakozások szerint tartósan gyenge hazai valuta és a sokak emlékezetébe vésődött augusztusi 260 forintot is megjárt frankárfolyam ugyancsak erős érzelmi lökést ad, holott ezek az árfolyamok nem véletlenszerűen alakulnak ki. Abban az ország költségvetési és gazdaságpolitikájának, a kormány intézkedéseinek, valamint a térség és Európa kockázati megítélésének egyaránt szerepe van. Lenne tehát más út is. Javuló megítélés esetén erősödhet a forint és csökkenhet a forintkamat. Ellenkező esetben viszont emelkedhet a forintkamat is. Egy esetleg csökkenő frankárfolyam mellett az irányadó devizakamatlábhoz igazodó kondíciókkal ugyanakkor már elviselhető teher lenne az adósság.

De hiteles-e Magyarországon bármilyen politikai szándék? A devizahitelesek pénzügyi szempontból nem voltak annyira ostobák, ahogy azt ma sokan szeretik beállítani. Hosszú távú hitel, sok kockázat, ez igaz. De a kétezres évek közepén az is józan megfontolás volt, hogy pár évig minden valószínűség szerint sokat lehet nyerni a devizahitellel, a forinttal szemben, azután jön majd az euró. Az akkori kormányok 10 éves távlatban ígérgették is ezt. Márpedig ez jócskán mérsékelte volna a kockázatokat. A Lehmann-válság után lett csak világos, hogy csúszni fog az euró bevezetése, amit aztán a mostani kormányfő tavaly egyértelművé is tett, mondván 2020 előtt ne is számítsunk az euró bevezetésére.

Persze ezen már késő meditálni. A végtörlesztés folyik és az ennek nyomán keletkező százmilliárdos banki veszteségeknek meglesz majd a böjtje, a hitelezés több évre lefékeződhet. Ezen pedig a kormány új támogatott lakáshitele is csak keveset tud lendíteni – azt is az adóbevételek terhére. A csapot papot dobra verő devizahitelesek, pedig csak egyetlen módon kerülhetnek vissza a régi kerékvágásba, ha adósságuktól megszabadulva legalább nekilátnak a rendszeres kis összegű takarékoskodásnak. Sokktűrő képességük így legalább valamennyit javulhat, a teljes kiköltekezés után.

Címkék: ingatlan árfolyam lakás értékesítés gazdaságpolitika telek eladás üdülő devizahitel veszteség adósok végtörlesztés kamatpolitika referenciakamat vagyomtárgy