Továbbra is keményen üti a politika a hazai kereskedelmi bankokat, és mindezt halk, vagy hangosabb örömujjongás kíséri a lakosság részéről. Hiszen nincs jobb érzés annál, ha ezermilliárd forint csak úgy visszajár. Vett már el a bankoktól ezermilliárdot az állam is (ekkora összeget tesz ki az elmúlt négy év összesített banki különadója), de ez az újabb ezermilliárd most nem az államé lesz, vagyis az adófizetők homályosan definiált közösségéé, hanem ez az ezermilliárd közvetlenül a devizahiteleseknek jár. Hurrá!
A kommunikáció szerint a állam nem tesz semmi mást, csak miután a fránya bankok „tisztességtelenül” vették el a devizahitelesek pénzét, mert árfolyamrést, illetve egyoldalú kamatemeléseket kényszerítettek a tudatlan ügyfelekre, most visszaadja azt. Jól hangzik, csak nincs így.
A legújabb, még csak tervezet szintjén létező jogszabály-javaslat összetett, sokféle pontot tartalmaz, de egyetlen mondattal leírható a lényege, mindig, minden részletkérdésben járjanak a bankok a lehető legrosszabbul. Ha jogtalanul számítottak fel költségeket, akkor azt a számukra leghátrányosabb metodika alapján adják vissza. Ha jelentős kedvezményt kellett korábban átengedniük az ügyfeleknek pusztán azért, mert a devizák árfolyama változott (!), akkor számolják ki, hogy járhattak-e volna még ennél is jobban a végtörlesztést választó ügyfelek. Ha igen, kapják meg azt is! A bankok számoljanak, bűnhődjenek, fizessenek és mindezt nagyon gyorsan!
Egy valamit ne gondoljon senki hogy ez az adófizetőknek ingyen van. Az egyedi devizahiteles természetesen valóban üdvözölheti az ilyen fejleményeket, de valójában a társadalmi igazságosság jegyében a szakértők tartoznak annyival az országnak és egy rakás kárvallott csoportnak (a bankoknak, de a forintadósoknak, illetve a hitelmentes adófizetőknek is), hogy leírják olykor, rettenetes hátulütői lehetnek annak, ha az állam nem korrekten jár el, hanem egy összetett problémában túlfizetteti a bankokat.
Jogi és morális szempontból erősen aggályos, hogy a magyar képviselők 2014-ben hoznak egy törvényt, amely meghatározza, hogy a 2007-ben megkötött kétoldalú szerződésben milyen pontoknak kellett volna szerepelnie ahhoz, hogy legális legyen az egyoldalú kamatemelés. Ez visszamenőleges jogalkotás. A törvényalkotók pedig végtelenül kreatívak abban, hogy miként alázzák sárba a nekik nem vonzó ágazatot. A bankoknak kell bizonyítaniuk, hogy nem voltak tisztességtelenek. Természetesen a visszamenőlegesen kialakított keretrendszerrel ez nem lehetséges, de legalább addig is elmegy rá egy csomó jogi költség, bankvezetői idő és energia. Ha pedig valaki nem próbálja meg a bizonyítást, az eleve kudarcra ítélt jogi utat, akkor maga ismeri be, hogy tisztességtelen volt. Ez is egy kutyakomédia, de az sem jobb, ha mennek a perek, és minden nap bekerülnek a bankok a hírekbe, mert nem tudták bizonyítani, hogy nem voltak tisztességtelenek.
Mielőtt túlzott bankpártisággal lenne a blog megvádolva, természetesen le lehet itt is szögezni, hogy a bankoknak bűneik vannak. Olyankor is magas árfolyamváltási költséget számoltak fel, amikor ez nem volt indokolt. Szerencsétlen jól fizető hitelesekre próbálták ráhúzni a nemteljesítő hitelesek miatti kárt. A szerződésekben túlságosan is széles palettán kötötték ki maguknak az egyoldalú kamatemelések lehetőségét. Az előzetes kockázatfeltárás sokszor volt túlságosan is rutinszerű, a tájékoztatás sokszor csak egy papír aláírását takarta.
Hibák, hibák, bűnök, bűnök. Az azonban tökéletesen nonszensz, hogy a magyar kormány minden saját bűnéért, a gyenge árfolyamért, a magas országkockázati felárért is a bankok legyenek a bűnösök. Ahogyan az is, hogy a devizahitelesek semmilyen felelősséget ne viseljenek azért, mert nem forintban, hanem idegen devizában vették fel a hiteleiket. Mindennek az egyoldalú felelős-keresésnek a magyar adófizetők szempontjából az a legnagyobb veszélye, hogy amikor majd egy nemzetközi bíróság ezt elmeszeli, akkor a bankok nem az ügyfeleiktől, hanem az adófizetőktől, a Magyar Államtól kapnak majd kártérítést.
A bankok sanyargatása természetesen mindenképpen a nem devizahiteles adófizetőket sújtja. Még akkor is, ha valami csoda folytán megússza az ország a nemzetközi bíróság által kimondott kártérítést. Ha azért, mert drágább lesz némely banki szolgáltatás, akkor azért, ha pedig csak azért, mert a bankok nyeresége évekre elszáll, vagyis ezek a tételek nem gazdagítják a költségvetést, akkor azért. Senki ne gondolja, hogy a devizahiteleseket nem az adófizetők pénzéből segítik meg.
Szívatva vannak itt kérem a bankok, szívatva vannak az adófizetők, de talán a legjobban a forinthitelesek vannak megalázva. Ők nem tűnnek egy erős érdekérvényesítő csoportnak. Nem kiabálnak, nem tiltakoznak, talán fel sem fogják, hogy mi történik. Mégis egészen elképesztő, hogy az, aki megfontolt volt, aki mérlegelte a devizahitelek kockázatait, az ilyen nyíltan meg van szégyenítve azzal, hogy a nála felelőtlenebb, vagy legalábbis nagyobb kockázatot vállaló állampolgárok, akik egykoron jobban jártak nála a devizahitelekkel, még az ő pénzén lesznek kisegítve. A fenti logika folytatása ugyanis, hogy amennyiben egy banknak a végtörlesztés, vagy a kedvezményes forintosítás miatt keletkezik vesztesége, akkor azzal a devizaadóst segítik, a forintadósnak pedig még rosszabb lesz.
A kormány, a harcias politikusok ezerrel izmoznak a minél magyarabb bankszektor mellett és üldözik a devizahiteleseket sanyargató külföldi bankokat. Vajon belegondolt már valaki, hogy Magyarországnak mekkora versenyelőnye az, hogy 2008-ban nem az adófizetők pénzén kellett a veszteséges bankrendszert konszolidálni, hanem ezt elvégezték a külföldi bankanyák. Ezermilliárdot akkor is betoltak tőkeemelés formájában, aztán ezermilliárdot befizettek adóban, most pedig fizethetik az ezermilliárdot ügyfél-kártalanításban (a három ezermilliárd forintos tétel nem összeadható, hiszen a tőkeemelések célja részben a bankadó és a devizahiteles-veszteségek voltak). Biztosan tele van még a fiók jó ötletekkel.
Közben minden sikeres feltörekvő ország devizája reáláron felértékelődött az euróval és a dollárral szemben. A magyar forint az egyetlen kivétel. Ha ezt is figyelembe vennénk, akkor a különböző hazai kormányok és a magyar politika növelte meg a devizahiteles törlesztő részleteket igazán. Az önkritika elmaradt, van egy remek bűnbakunk, a bank.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon! |
Utolsó kommentek