Ahol ma több tízezer ember őrjöngve támad egymásra és a rendőrökre, ott másfél éve – igaz nem minden szervezési és politikai vihar közepette – több tízezer ember szurkolt és sörözött békésen. Ukrajnát a foci Eb sem segítette. A képlet gazdasági és politikai szempontból jóval bonyolultabb, mint ahogy talán Magyarországból nézve látszódik.

Az egyszerű magyarázat szerint adott egy függetlenségre törekvő egykori szovjet tagállam, Ukrajna, amelyet a nagy testvér Oroszország rabul ejtett, és hiába követel a nép fordulatot Kijevben, Moszkva nem engedi az ukránokat Nyugat felé orientálódni. Talán észre sem vesszük, de már ezzel a mondattal is súlyos „oroszbarátságról” tettünk tanúbizonyságot, hiszen Kijev a régi, oroszos elnevezése a fővárosnak, az ukránok jobban szeretik az ukrán elnevezéseket, Kijiv, Lviv, Harkiv.

Európa második legnagyobb területű állama bajban van, már megint bajban van és ebben az országban az ellentétek feloldására nem is látszik semmilyen megoldás. Itt ugyanis nem csak annyit jelent a végzetes és feloldhatatlan kettészakadás, mint Magyarországon. Itthon a két politikai oldal másképpen néz a történelmi személyiségekre, másképpen a két oldal történelmi bűneire, elvitatkozgatnak a szobrokon, a jelképeken, gyalázzák a másik oldal korrupt oligarcháit, akik rátelepednek a kevés tiszta vállalkozóra.

Ukrajna más, ott zsigeri és élethalál kérdés a nyugati, vagy az orosz orientáció. A nyugati és még Nyugatabbra tartó ukránok számára az unió történelmi esély, a gaz és kizsákmányoló oroszoktól való leszakadás reménye, azoktól, akik, ha éppen nem volt elég gabonájuk, elvitték azt Ukrajnából, mire éhen halt rengeteg ukrán ember. Ám a keleti, déli országrészen, ahol eleve többségében oroszok élnek, még arra emlékeznek, hogy Ukrajna egykoron fontos mezőgazdasági és ipari övezet volt a Szovjetunióban, annak felbomlásáig viszonylagos jólétben, azóta bizonytalanság és a GDP megfeleződése következett be. Az orosz ukránok kormánypárti tüntetéseinek valódi célja innen nézve kétségbeesett védekezés a gaz ukrán nacionalizmus ellen, vagyis önvédelem.

Ez egy szegény, de kevesek számára nagyon gazdag ország. A nagyvárosokban, Kijiv belvárosában, vagy a gazdag Donyeckben az elit, az oligarchák és kiszolgálóik hatalmas terepjáróikkal törnek utat, a kereszteződésekben nem az a szabály, hogy főút-mellékút, jobb kéz-bal kéz, hanem az, hogy a nagyobb autó megy előbb. A külföldi befektetők messze elkerülték eddig az országot, vagy ha odamerészkedtek, mint sok bank, akkor amint lehetett, kimenekültek.

Ez a nagyon szegény és egyelőre reménytelen ország megpróbált közeledni az Európai Unióhoz, de az oroszok bedühödtek, majd remek gázszerződéssel és hitellel kilóra próbálták megvenni az ukránok barátságát. A mellékelt ábra, az égő ország jelzi: nem sikerült. A kormány lemondott, de valójában a politikai váltás sem megoldás, hiszen az ország másik fele a fordulat után venné elő a jól bekészített Molotov-koktélokat.

Egy pillanatra érdemes azt is leszögezni, hogy nagyon szeretjük az ukrán nép demokratikus és nyugatbarát felét, de ha az unió felkarolja ezt a végletesen elmaradott országot, akkor mi is beszállunk a megmentés számlájába, ahogy az orosz-ukrán vita elmérgesedésének egyik első kárvallottja lehetünk (leginkább az ukrán tranzit gázvezetékek esetleges elzárása miatt). Akinek esetlegesen túlságosan oroszellenes érzelmei lennének, az ne feledje az ukrán energia-oligarchák segítségével az ukránok gyakorlatilag megcsapolták (magyarul lopták) az oroszok gázvezetékét anno.

Végül egy érdekes aspektus. a másfél éve megrendezett foci Eb, ahol szervezési és politikai viharok ellenére még békességben gyűltek egybe Ukrajna lakosai, s fogadták a külföldi szurkolókat. Julia Tyimosenko korábbi miniszterelnök ekkor már be volt börtönözve, a nyugati turisták kedélyeit olykor csillagászati szobaárak borzolták, az utakon mindenhol végtelen mennyiségű egyenruhást lehetett látni, de Kijiv nem vallott kudarcot.

Talán el lehetett volna felfelé indulni. Bizalmat építeni, nyugatot csalogatni. Sajnos inkább Athén példája következett be. Az olimpiát rendező, majd padlót fogó ország példája nagyon is ukrán sztori. Sokat költöttek a stadionokra, az infrastruktúrára, elhitték, hogy a presztízs-beruházások segítenek, majd pár meccsre odament tízezer ember, akik, amint tudtak kispricceltek az országból és egyáltalán nem vitték jó hírét Kijivnek.

Nem sikerült az erősen negatív nemzetközi megítélésen változtatni, hiába lett gyönyörű a Dinamo-stadion, hiába gyorsították háromszorosára a Kijiv-Lviv vasút sebességét. Athén és Kijiv megzuhant, belerokkant a nagy terveibe, vagy valami másba, nehéz már utólag szétcincálni az okokat. Más nagy házigazdák, így Kína, London, Rio erősebb városok, nagyobb gazdaságok. könnyebben veszik a nagy terheket.

Címkék: gazdaság Ukrajna