Még hogy nem üzleti kérdés? Dehogynem! Napok óta a 12 milliárdos atomerőmű-beruházás a téma az országban és ahogy  - a politikusok után - szóhoz jutnak a szakemberek is, egyre több értelmes érvet hallani az építkezés ellen. Azt, hogy drága és kockázatos beruházás, de azt is, hogy egyáltalán nem átlátható, következésképpen mutyiszagú.. Egy egészen döbbenetes horderejű ügyről  van szó, amely mindenfajta lakossági, vagy civil egyeztetés, előkészítés, bevezetés nélkül hullott az ölünkbe.

A kritikák ellen eddig egyetlen érdemi kormányzati érv hangzott el: „nem üzleti kérdés”. Ja, ha nem az, akkor vége a racionális beszédnek. De mi az üzlet, ha nem ez? A globálisan is hihetetlenül versenyző energiapiacon egy 10-12 milliárd dolláros deal – mi az ha nem egy üzlet? Olyan ez, mint a multinacionális cégeknél: ami nyereségesen kijön az excel-táblákban, az projekt vagy üzleti terv, ami pedig nem jön ki, az a stratégia! Hát, Paks 2 aztán stratégia a javából!

Az atomenergia-beruházások sok mindenről szólnak, politikáról, biztonságról és legfőképpen talán a tőkéről. Vagyis a beruházás költségéről, megtérüléséről, a kamatokról. A leendő paksi áram sajnos semmilyen matekkal nem tűnik olcsónak, sem más országok atomerőmű-beruházásaival összevetve, sem más áramtermelési, -importálási lehetőségekkel összevetve. De ha a megépítéséhez (majd a lerombolásához) szükséges irdatlan tőke költségét is számoljuk, akkor végképp brutális a számla. Lehet, hogy az oroszok kedvezményes hitelt fognak adni a programra, de ha a kedvezmény nullától különböző kamatot jelent (márpedig azt jelent), akkor óriási a költség.

A magyar állam, a magyar vállalatok piaci alapon drágán, azaz magas felárral jutnak hitelhez. 230 pont jelenleg is a CDS-felárunk, vagyis az az országkockázati biztosítási összeg, amelyet azért kell a hitelekben megfizetnünk, mert nem vagyunk eléggé megbízható adósok. Ez bizony eléggé magas szám, és még akkor is ez a piac értékítélete, ha amúgy Magyarország – ellentétben például Oroszországgal és Lengyelországgal – mindig, minden hitelét visszafizette.

Nézzük meg mi lesz ezzel az egész hitelkörnyezettel a projekt elkezdése után? Seperjük le azonnal azt a bárgyú érvet az asztalról, hogy a 10 milliárd dollár, vagyis 3000 milliárd forint atomkölcsön nem növeli Magyarország adósságát. Természetesen növeli, még akkor is, ha valami ócska trükközgetéssel majd megpróbáljuk nem államadósságként kimutatni. Ha nem a magyar állam, hanem esetleg egy állami cég, vagy állami bank veszi azt fel, az ugyanaz a hitel, de nekifuthatunk ismét a szokásos „nem állami hitelből építjük az autópályákat” címkéjű ostobaságnak.

A kormány szeret kapcsolt előnyöket bemutatni Paks 2 kapcsán. Azt, hogy a beruházás mennyivel növeli meg a GDP-t, mennyi munkahelyet teremt, de azért ez is alapvetően svindli. Ha mi magyarok elköltünk 100 forintot, amiből 30-40-et jó esetben magyaroknak fizetünk, az nem előny. ne csináljunk már úgy, mintha nem a Roszatom nyerte volna el tőlünk az üzletet, hanem mi magyarok nyertünk volna valamit az oroszoktól!

A növekvő államadósság növekvő teher a magyar adófizetőknek, növekvő CDS-felár és ezzel dráguló hitelkörnyezet mindenkinek. Még drágább lesz Magyarországon beruházni, pedig piaci alapú beruházásokban eddig sem álltunk túl jól.

Sokan ugyanakkor úgy tekintenek a beruházásra, mint egy nélkülözhetetlen, szükséges rosszra. Figyelem, sem Paks 1 várható kiesése, sem a magyar áramigény nem magyarázza ezt a beruházást. Legalábbis nem így, nem ekkor. Igaz lehet az a megállapítás, hogy Magyarország nem lehet energiában független Oroszországtól, de az energiapiac mégiscsak egy piac. Paks 2 indulhatna később, lehetnének alternatívái, legalább egy látszat szavazást tartsunk már az isten szerelmére!

Oroszországgal jóban kell lennünk, minél jobb üzleteket kell kötnünk, a legfelsőbb szinten kell találkoznia a két ország vezetőinek. Az azonban biztos, hogy atomerőművet nem egy nap alatt vesznek, a hitel az növeli az adósságot, és az építésen dolgozó ezer ember, vagy a 40 százalékos magyar beszállítói arány nem lehet önálló indok az építkezésre. Hiszen az egész cechet mi álljuk, és csak remélni lehet, hogy a végösszeg nem nő meg nagyon az évek során. Az atomenergiában óriási a költséginfláció, nagyon kevés a költségeket és a határidőket is betartó projektek aránya. Márpedig, ahol megcsúszik a projekt (nézzünk nyugodtan szét a most zajló európai atomerőmű-építések körül), ott az eredeti költségvetések nem 10-20 százalékkal ugranak meg, hanem sokszorozódnak.

Címkék: atom költség beruházás