Van-e szükség Magyarországon jogrendszerre? Van-e szükség Magyarországon biztosítói szakmára? A válasz vélhetően elég egyértelmű: igen, ezek nélkülözhetetlenek. A mindennapi élet persze hoz ellenpéldákat. Van például ez a Quaestor nevű cég.
Becsaptak mindenkit, hatóságokat, ügyfeleket, partnereket, elloptak 10 konténernyi pénzt. Többek között fiktív kötvényeket bocsátottak ki. A politika erre az esetre most éppen hozott egy külön törvényt. Volt ugyan szabályozott terepe a magyar kisbefektetők biztosításának, de a politika mert nagyot álmodni, kapjanak a biztosítottak többet és kapjanak a nem-biztosítottak is többet. Még azt is hajlandók vagyunk megmondani, hogy kik fizessenek. A tisztességes bankok és a tisztességes brókerek, nekik ugyanis biztosan nincs semmilyen felelősségük az ügyben. A világító felelősségű állam képviselői kihúzzák magukat, megvédtük az emberek pénzét.
Hogy is van ez az egész, nagyon felgyorsult sztori? Volt Magyarországon a befektetési vállalkozóknál felmerült károk rendezésére egy kialakult intézményrendszer, amelynek kulcseleme a Befektető-védelmi Alap (Beva) volt. Ez ugyan a kibocsátói kockázatokért nem felelt (vagyis, ha esik a Mol részvény árfolyama, ha az E-Star nem fizeti vissza a kötvényeit), az nem az ő felelőssége, de a brókercégek szolgáltatói kockázatáért helytállt. A vállalati kötvények kimondottan nem tartoztak a kártérítési felelőssége alá.
Aztán jött ez a Quaestor. Ki ne ismerné a történetet? 25 éve kóklerkedett itt egy furcsa képződmény, a Quaestor-csoport, amit imádott a politika. A csoport bankot vehetett, pedig állítólag ezt alaposan megnézi a felügyelet, nagyszabású kötvényprogramot hirdetett, ez is átcsúszott. Miért ne csúszott volna át? Egy ilyen komoly üzletember cége? Hiszen az állam vele indított kereskedőházat, vízumközpontot, ott tartotta a pénzét, az értékpapírszámláján tartott 62 milliárd forintnyi Exim-részvényt. A politika állandó parlamenti belépőt és diplomata útlevelet adott Tarsoly Csabának, a cégcsoport vezetőjének, aki amúgy a politika által mégannyira szeretett futballban is tisztségeket vállalt. Aranypolgár volt.
Talán emiatt a politikának van felelősség-érzete, van lelkiismeret-furdalása, talán csak túl sok a károsult, talán itt volt a tapolcai választás. Nem lehet ismerni az okokat, de a lényeg: mesterkedtek pár napot a politikai boszorkánykonyhákban az arra érdemesek és kifőzték a megoldást: ennek a cégcsoportnak a károsultjait megmenti az állam. Rogán Antal és képviselőtársai benyújtottak egy törvény-javaslatot, amely szerint minden Quaestor-kötvényest 30 millió forintig kártalanítani kell. Adódik a kérdés, hogy kinek, az államnak? Ja nem, dehogy, másoknak. Bankoknak, brókercégeknek.
Tényleg nem csak demagógia, de komoly jogállami kérdés is. Minek ide többé bíróság, majd a lex Quaestorhoz hasonlóan egyedi törvényeket is hozhatunk. Kiömlött a vörösiszap? Létre kell hozni a Mal-károsultjai elnevezésű kárrendező alapot. Abba tegyenek a magyar ipari cégek, vagy a Mal tulajdonosai 100 milliárd forintot, szegény áldozatok pedig vegyenek fel kártérítést. A társadalom többsége mély egyetértéssel fogadja majd a jogszabályt! De lehetne folytatni máshol is ezt a gyakorlatot. Olyan ronda az a Tópark-torzó, el kéne takarítani. Hozzunk létre egy kármentesítő alapot, annyi lakópark-fejlesztő volt a piacon, annyi építőipari cég, fizessenek azok.
Lehet ez is az egyedi helyzetek kezelésének gyakorlata, ki lehet dobni az addigi intézményeket. Spórolhatunk a bíróságokon, a biztosítókon, majd Rogán Antal törvénybe foglalja, hogy ki kártalanít. Csakhogy. Belegondolt valaki, hogy mit érezhetnek a Hungária és a Buda-Cash károsultjai? Őket miért nem mentette meg a politika? vagy mit érezhetnek a korábbi szerencsétlenek? VWM, Globex, Baumag, E-Star, BTel – sorolhatnánk. Vagy mit érezhettek a Quaestor nem-kötvényes befektetői? Miért azt az áldozatot kártalanítja az állam, aki nagy kockázatú bóvlikötvényt vesz egy áttekinthetetlen, bizonytalan kibocsátótótól és miért azt hagyja az út szélén, aki mondjuk biztonságos Mol-kötvényt tartott a portfóliójában?
Ismerős ez a metódus, visszatérő állami hozzáállás a pénzügyileg nem tudatos befektetők megmentése és azok megalázása, akik gondolkodtak. Akinek devizahitele volt Magyarországon, az egyszer csak csodálkozni kezdett és nagyon hangosan szidta a bankokat, hogy neki miért nem forinthitele van. Aztán az állam azt mondta, hogy majd én kitalálok egy árfolyamot, ott lehet végtörleszteni. Mit gondolhatott az árfolyam-kockázatok miatt drága forinthitelt választó szakértő befektető? Most pedig aki pocsék, de magas hozamot ígérő kötvényekkel habzsolja a kamatokat évekig, az majd önrész nélkül visszakapja minden pénzét, ha kiderül, hogy természetesen ez a kibocsátó nem képes fizetni.
Mindegy, az állam segítségével a bankok majd kártalanítanak. Ja, hogy erre a kötvényre eleve nem volt garancia? Ez igaz, de a fiktív kötvények értékesítése a brókercég hibája is lehetett. Ezzel, vagy valamilyen más logikával kitalálta az állam, hogy rámutat a brókerekre, a bankokra, hogy ők majd fizetnek. És közben a biztonság kedvéért még porig is alázza a szektort, mutogat rájuk: „no lám, ezek a brókerek, ezek mind ilyenek”. A mai napig egyetlen állami vezető, miniszter, államtitkár, felügyelő nem ismerte el a felelősségét. Vélhetően soha nem is fogja.
| Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon! |
Utolsó kommentek