Ki gondolta volna, hogy a svájci jegybank januári váratlan döntése, miszerint egyik pillanatról a másikra eltörlik az euró és a frank közötti árfolyamküszöböt cunamiként söpör majd végig a magyar pénzpiacokon? Igen, vesztesei nálunk is voltak a lépésnek, hiszen aki a frank gyengülésére fogadott, az bizony vagyonokat veszíthetett, és több forexes cég is alaposan megégette magát a lépés miatt megerősödő alpesi devizának.
A devizahotelesek többsége azonban megúszta, hiszen a forintosítás első lépéseként a devizahitelek árfolyamát már korábban rögzítették, így legfeljebb azok az autóhitelesek kaptak a szívükhöz, akik kimaradtak a nagy kormányzati mentőcsomagból. Éppen ezért az első napokban szinte áldották Orbán és Matolcsy zsenialitását. Közben azonban kiderült, hogy a magyar pénzügyi szolgáltatók egy része olyan rohadt alma, ami már csak kívülről szép, ám belül alig hagytak valamit belőle a kukacok.
A Buda-Cash rohadása már 1997-ban, az ázsiai pénzügyi válság idején elkezdődött, majd az orosz válság tovább halmozta a hibás spekulációból adódó mínuszokat. 2000-re állítólag öt milliárdos mínusz sikerült összeszedniük, ami a mai veszteséghez képest szinte még mindig zsebpénz volt. A csőd helyett azonban inkább az ügyeskedést választották, így 2004-re 20 milliárdra, 2014-re pedig 85 milliárdra nőtt a hiány, amit fiktív kötvényvásárlásokkal a piac és a felügyelet elől is sikerült elrejteniük. Ráadásul 2013-ban a Buda-Cash korábbi takarékjai regionális bankokká alakultak, amit komoly MNB vizsgálat előzött meg, az irdatlan hiány tehát ekkor sem szúrt szemet.
Ahhoz, hogy az alma rohadása kiderüljön, a svájci jegybank már említett döntése, illetve a frank drámai erősödése kellett, ami olyan nagy és hirtelen veszteséget okozott, amit már nem tudtak újabb simlivel leplezni. Vagyis, ha valakik tehetnek arról, hogy ez a csontváz kiesett végül a szekrényből, azok bizony nem az MNB nagy tudású bankárai, hanem a svájci jegybank nagy öregjei.
Azután jött a Hungária Értékpapír Zrt. milliárdos buktája, amiről egyelőre annyit lehet csak tudni, hogy a felfüggesztett brókercég vezetői időnként megdézsmálták ügyfeleik pénzét, amit aztán igyekeztek még azelőtt vissza csempészni, hogy a dolog kiderült volna. Ez valószínűleg azért derült most ki, mert a Buda-Cash botrány után a brókercégeket fokozottan ellenőrizték, hiszen az aligha valószínű, hogy egyszeri esetről van csak szó.
És akkor eljutunk a Quaestor esetéhez, ami azért csodálatos, mert minden van benne, ami egy jól megkomponált mai maffiaregényben benne kell, hogy legyen. Van benne sikkasztás, csalás, rengetek károsult, kis foci, nagy adag politika, és konspiráció konspiráció hátán. Van szerelmi szál is, a legfőbb ügyész lányának ugyanis a Quaestor vezér titkára csapta a szelet. És persze, hogy itt sem a magáról kőkeménységet kommunikáló felügyelet jött rá a turpisságra, hanem a Buda-Cash botrány miatti váratlan kötvényeladási hullám borította a bilit. Mára az is kiderült, hogy a bukott cég vezére segélykérő levelet küldött még magának Orbán Viktornak is.
Vagyis úgy tűnik, megint bebizonyítottuk, hogy képtelenek vagyunk rendet tenni a saját házunk táján. Valószínűleg azért, mert túl sok a kölcsönös szívesség, az egymásról szólót kompromittáló információ, a családi és baráti összefonódás, az erkölcsöt háttérbe szorító párthűség.
És mi az egész következménye? A kormány nem hibás, a pénzpiaci felügyelet nem hibás, az ügyfelek nem hibásak, sőt, 5-6 éves pereskedés után még az is kiderülhet, hogy Tasoly Csaba sem hibás. Kik lesznek a vesztesek? A pórul járt befektetők valószínűleg a pénzükhöz jutnak, egyszerűen azért, mert a kormánynak és a felügyeletnek ez az érdeke. Be kell fogni ugyanis a hangoskodók száját. Ki adja majd a pénzt? Az MNB aligha, hiszen másra költik a devizaárfolyam-változásból bezsebelt százmilliárdos plusz bevételt, a kormánynak pedig esze ágában sincs pénzt adni erre, hiszen ez boríthatná a patikamérlegen billegő költségvetést. Persze nem is kell egyiküknek sem fizetni, hiszen profik abban, hogy mással fizettessék ki a számlát. Majd fizet a betétvédelmi és a befektetővédelmi alap, ha elfogy a pénz, akkor pedig majd jól feltöltik ezeket a becsületesen működő bankok és brókercégek.
Azok, amelyek egyébként most a hitelüket is jórészt elveszítették, hiszen a magyar átlagembernek dunsztja sincs, hogy mi a különbség egy bróker vagy egy bank között, sőt egy friss kutatás szerint sokan még azt is képtelenek megállapítani, hogy egy cég becsületes vagy simlis. Egy dolgot viszont tud az átlagember, hogy a magyar cégektől menekülnie kell, mert ott nagyobb az esélye az ügyeskedésnek, míg a külföldi bankok valahogy kiszámíthatóbbak. Persze ezt sem racionális érvek miatt gondolják, inkább csak érzik. Mert máshol is van csalás, csőd és botrány. De a rendszerek ennek ellenére stabilak, ha van is rohadt alma a kosárban, a legtöbb gyümölcs egészséges. Nálunk ebben már egyre kevesebben bíznak.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon! |
Utolsó kommentek