Nincs az az isten, hogy megmondjuk, mennyi lesz az olaj ára néhány év, vagy akár pár hónap múlva. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, az hazudik. De ezzel együtt is azok járnak jobban, akik terveznek, spekulálnak.

És akkor most jöjjön a hosszabb válasz!

 Ha hinni lehetne a jóslatoknak, akkor jelenleg 200 dollárnak kellene lennie egy hordó olajnak. Vagy 50-nek. Idén pedig látunk már 250 dolláros árat is. Vagy 30-ast. 2011 májusában a Goldman Sachs 2015-re 135 dolláros olajárat jósolt.  2013-ban a PwC elemzői már érezték a palagáz és palaolaj forradalom sorsfordító hatását. Bátor elemzésük 2020-ra tette azt az időpontot, amikor 100 dollár alá esik majd az olaj ára. És 2035-re a hajmeresztő 50 dollárt jósolták.  De ne legyünk igazságtalanok nyilván távolra jósolni nehéz, pár hónapra előre azért vállalhatók bizonyos prognózisok. 2014 végén bátran jelentette ki a legtöbb elemző, hogy azért 60 dollár alá már nem fog csökkenni. 

Na, most éppen konkrétan 50 dollár egy hordó. (Most meg már 49. Ja nem, 48. De ki nézi.)

Konkrétan az olaj esetében borzasztó sok tényezőn múlhat az árak alakulása:

1. Keresleti oldal: milyen a globális gazdasági növekedés, hogy alakul a felhasználás, ki mennyit szeretne feldolgozni, elégetni ebből a kiváló anyagból.

2. Kínálati oldal: a kitermelő országok saját döntései, illetve a kitermelői szövetségek vállalásai, megbolondítva a feltárási hírekkel.

3. Készletezés: ez különösen bonyolítja a helyzetet, hiszen a kereslet és a kínálat kéttárcsás mérlegének az ingadozását láthatatlan kézként képes ide-oda lökdösni ideiglenesen.

4. Geopolitika: ki kivel van jóban, ki kitől nem hajlandó venni, ki kit szeretne lerohanni.

5. Egyéb hírek: balesetek, próbafúrások, feltárások, finomítói karbantartások, szállítói kapacitások alakulása stb.

6. Jövőkutatás és technológia: minden ami az olaj iránti szükséglet, vagy az olaj lehetséges mennyiségével kapcsolatos hír: villanyautók előretörésétől kezdve a repesztésig, a tengermélyi zárványok becslésétől az újrahasznosításig és a globális felmelegedésig.

Nem csoda hát, hogy mindenki más-más tényezőnek szentel komolyabb figyelmet, és sokszor az tűnik éppen a legfontosabbnak, ami tegnap is fontos volt, ennek következtében legtöbbször csupán lineáris interpolációval élnek az elemzők: ha az elmúlt hetekben drágulás volt, akkor képesek kimutatni, hogy ez akár a végtelenségig tarthat. Máskor éppen a „sosem tapasztalttól” való félelem mondatja velük azt, hogy bizonyos árnál több vagy kevesebb nem lesz sosem, hiszen korábban sem volt sosem. Megint máskor pedig egyszerűen csak valami rendhagyót, valami eredetit szeretnének közölni a világgal. Aztán az sül ki belőle, amit a fenti példák mutatnak.

Persze könnyű lenne ezzel lehúzni a keresztvizet az elemzőkről. Nehéz a dolguk, és le a kalappal, hogy egyáltalán mernek bármit papírra vetni, ami aztán akár számon is kérhető rajtuk. Ráadásul a régi mondás is igaz: aki cél nélkül hajózik, az mindig rossz irányba tart. Ha vannak legalább célszámok, elképzelések, ha szánunk időt a lehetséges szcenáriók átgondolására, akkor még mindig jobban járhatunk az esetek nagyobb részében mint azok, akik folyamatosan vakrepülésben, az ösztöneik túlbecsült erejében bízva élnek. Ez egyébként igaz az élet legtöbb területére.

Címkék: olajár